Derelye

Pénteken előállt a kisfiam a nagy ötlettel, hogy szombaton palacsinta, vasárnap derelye legyen az ebéd. Na igen, ha rajta múlna, akkor még talán a pizza, hamburger és társai kerülnének terítékre, néha egy kis rántotthús. Rövid vita és pukkadás után sikerült megegyeznünk, hogy szombaton egyik, következő szombaton másik lesz az ebéd, a derelyét választotta elsőnek.
Derelye is ritkán volt eddig, akkor is szégyenszemre mirelit. Igazi, gyúrt derelyét gyerekkoromban ettem utoljára, anyukám mindig saját maga készítette.Most úgy döntöttem, itt az idő életem első gyúrttésztáját megcsinálni és a két éve kapott tésztamasinámat felavatni. Bár ráment az egész délelőttöm, az eredmény kárpotólt, mirelit soha többet.
Hozzávalók:

• 4 tojás
• 50 dkg liszt
• víz

Töltelék:

• 25 dkg túró
• 1 citrom reszelt héja
• 1 tojás
• ízlés szerint cukor
• szílvalekvár
• zsemlemorzsa

Tojásokat kicsit felvertem, majd hozzáöntöttem a lisztet és annyi vizet, amivel kemény tésztát tudtam gyúrni. Letakartam, rövid ideig pihentettem, majd a tésztagéppel szép vékony csíkokra nyújtottam. A túrót kikevertem a cukorral, citromhéjjal, tojással, kis halmokat tettem a tésztára, szélét körben levizeztem, majd egy másik csíkkal befedtem. Derelyevágóval feldaraboltam, a széleit jól összenyomkodtam. Miután elfogyott a túró, saját készítésű kemény szílvalekvárral töltöttem a többit. Lobogó forró vízben főztem őket 13-14 percig, majd pirított zsemlemorzsába forgattam. Fahéjas porcukorral tálaltam.