Kötözött, suhintott táskaleves

Változik az ember. Mert megmondom őszintén, néhány évvel ezelőtt még nem igazán értékeltem az ilyen egyszerű paraszti ételeket. Ma már viszont annál többre tartom őket, keresem ezeket a recepteket. Talán ez a kenyérsütésnek is köszönhető, szeretek régi szokásokról, receptekről olvasni, és a kenyér, a kemence mellett mindig felbukkan egy-egy régi recept is. Nagyanyáink leleményessége, ahogy a néhány hozzávalóból fantasztikus ételeket varázsoltak az asztalra, mindig lenyűgöz. Szerintem ezeket a recepteket őrizni kellene, tovább adni gyermekeinknek, még akkor is, ha már nem oly divatosak. Ráadásul, soha nem lehet tudni, mikor jönnek olyan idők megint, amikor ezekhez az olcsó, egyszerű ételekhez muszáj nyúlni.
Ez a leves a környékünkről, azaz Hódmezővásárhelyről való. Itt készítették ezt a nagyszerű ételt, a férjem teljesen oda volt érte.
Hozzávalók:

• 4-5 szem krumpli
• 2-3 szál répa
• 2 szál gyökér
• zeller
• 1 kisebb vöröshagyma
• 2 g fokhagyma
• só, bors, őrőlt kömény
• karikára vágott kolbász
• 2 ek. zsír
• 1 kiskanál pirospaprika

Tésztához:

• 1 tojás
• liszt
• só

Egy egészen egyszerű krumplilevest teszek fel főni, pirospaprika nélkül. A kockára vágott zöldséget, az egész hagymát, fokhagymát annyi vízben teszem fel, amennyi jó bőven ellepi, ha felforrt, beleteszem a fűszereket, mehet bele egy szem paradicsom, zöldpaprika is. Módosabbra vettem a receptet, tettem bele néhány karika kolbászt.
Egy tojást felütök, teszek bele pici sót és anyni lisztet, amivel rugalmas, jól nyújtható tésztát tudok gyúrni. Ha géppel végzem a nyújtást, akkor keményebbre dolgozom. Egész vékonyra kinyújtom,szinte áttetszőre, majd egy kb. két ujjnyi csíkban megkenem olvasztott zsírral (liba vagy mangalica), megszórom frissen őrőlt borssal, és félbehajtom. Kb. egy ujjnyi csíkot kapok, amit levágok a többi tésztáról, így egy szalagom lesz. A szalag végére csomót kötök, de csak lazán, hogy könnyen át tudjon főni, de azért ne is essen majd szét. A kész masnit levágom és folytatom a csomózást. Addig készítem, míg az összes tészta elfogy.
Mire végzek az egésszel, a zöldségek is megfőttek, beleteszem a tészta masnikat és azokat is puhára főzöm. És most következik a suhintás. Felmelegítem a zsírt, pirospaprikát szórok bele, gyorsan elkeverem, majd a levesbe öntöm. Ha öntés közben suhan az étel, akkor lesz jó a leves.
Én egyébként a jó szegedi halászlét is így színezem meg a paprikával és tényleg mindig suhan egyet.