Sokmagvas rozsos kenyér

Ezt a kenyeret tegnap sütöttem. Valami újra vágytam, nem a megszokott fehér kenyérre és valami új külsőre is. Teljes kiőrlésű tönkölyliszttel akartam csinálni, de elfogyott, legalábbis nem találtam meg a sok felbontott lisztes zacsi között. Maradt a rozs. Persze nagy arányban nem tettem bele, mert akkor biztosan nem ették volna meg a gyerekeim, így is féltem a fogadtatástól. Magok is vannak bőven a dobozkámban, az is ment bele.
A külsőben, mármint a vastag, ropogós héjban, a véletlen is közrejátszott. Miután megfontam a kenyérkét, sütőzacsiba tettem keleszteni, de akkorára nőtt, hogy az XXL zacsi száját sem bekötni, sem aláhajtani nem tudtam. Így voltam kénytelen betenni a sütőbe, a megfelelő gőzösítéshez beöntöttem az aljába egy kevés vizet. Ezután pedig elfelejtettem lejjebb venni a hőfokot, így végig 210 fokon sült. A végeredmény viszont így lett tökéletes, legalábbis számomra. Olyan vastagabb, ropogós héja lett, mint a régi parasztkenyereknek, imádtuk.
Az öregtésztám sem olyan volt, mint szokott. Egyik reggel bekevertettem a géppel, majd otthagytam, hogy délután beteszem a hűtőbe. Aztán szépen el is felejtkeztem róla, majd két napig ücsörgött a meleg konyhámban. Savanykás, kovász illata volt. Összecsapattam, és ebből tettem a tésztához. Így inkább lett kovászos, mint öregtésztás a kenyér, de a rozsos, magvas ízhez remekül passzolt a kovászos íz.
Hozzávalók:

• 2,5 dl víz
• 2 ek. joghurt
• 20 dkg öregtészta vagy kovász
• 2 ek. olaj
• 2 tk. só
• csipet aszkorbinsav
• 10 dkg tk. rozsliszt (vagy tönkölyliszt)
• 40 dkg BL 80 liszt
• 1 tk. barnacukor
• 1,2 dkg élesztő
• 1-1 ek. len-,napraforgó-,szezámmag
• 1-1 ek. pehelymix és hajdinapehely

Tetejére: nigella mag
A magok és a pelyhek kivételével az összes hozzávalót a kenyérsütőgép üstjébe pakoltam, majd elindítottam a dagasztást. Szükség szerint 1-2 ek. víz vagy liszt adható még hozzá természetesen.
Az utolsó 5 percben tettem csak hozzá a magokat. Most vettem a hajdinapelyhet, kíváncsiságból tettem bele, legközelebb teszek bele többet is, finom volt a kenyérben. Mikor leállt a dagasztás kelesztőtálba tettem és duplájára kelesztettem. Enyhén lisztezett felületre borítottam és 5 egyforma darabba vágtam. Én le szoktam mérni a darabokat mérleggel. A darabokat egyenként kilapogattam, a szélüket mindkét oldalról visszahajtottam, majd feltekertem, szokásos módon minden tekerésnél jól lenyomkodtam. Mikor mind az öt készen volt, csak ezután sodortam őket kb. 2-2,5 cm vastag hurkákká. Egy nagyon egyszerű ötös fonással fontam meg.
Az öt szálat fent összefogtam, majd úgy igazítottam, hogy a bal oldalon kettő a jobb oldalon három szál legyen. A jobb oldali külső (1) szálat középre tettem szorosan a bal oldali belső szál (4) mellé. Ezután a bal oldalon lévő külső szálat(2) tettem át a jobb oldali belső szál(5) mellé. Egyszóval az a lényeg, hogy a három szál külső szálát kell mindig a szál belső szála mellé tenni. Sokkal egyszerűbb csinálni, mint leírni. Ilyen lett:
Megszórtam rozsliszttel és nigella maggal, de jó helyette bármilyen mag vagy pehely is, vagy akár el is hagyható.
Sütőzacsiba tettem, mint utóbb kiderült, feleslegesen, de a szabható zacsi megfelelő lenne neki. Biztonság kedvéért mindkét oldalát kitámasztottam egy-egy összecsavart vastagabb konyharuhával. Ezeket célszerű sütés előtt elvenni! :))
210 fokos sütőben sütöttem 40 percig. Sütőzacsi nélküli sütésnél gondoskodni kell a gőzösítésről. Vékonyabb héjhoz a hőfokot 15 perc után érdemes visszavenni 190 fokra.
Legnagyobb örömömre a gyerekeim nagyon szerették.