Kenyérfesztivál 2009 - beszámoló

Ígértem egy kis beszámolót a Kenyérfesztiválról. Nagyon elfáradtunk, de nagyon jó volt, jól éreztük magunkat.
Ahogy már írtam, Vali és Julika jött velem a Fesztiválra, fantasztikus voltak, ezer köszönet nekik itt is. A készülődést már napokkal korábban megkezdtük.


A tavalyi év tapasztalata volt, hogy nincs az az előre lesütött mennyiségű kenyér, péksütemény, ami ne fogyna el. Az előző évben még naívan vittünk zsírt és lilahagymát, hogy majd ezekkel kínáljuk a kenyereinket, ehhez képest centis kockákra vágtuk, így tettük kosarakba és kínáltuk, közben pánikoltunk rendesen, mert sokkal jobban fogyott, mint mi számoltuk. A gépeknek pedig kell 3 óra mire kisütik az első kenyeret, kalácsot. Így ebben az évben már hamarabb sütöttünk, különösen Vali. Na amit ő előre legyártott, azt egy igazi pékség is megirigyelhette volna. Magam előtt látom, ahogy napokon keresztül csak a tepsiket szedte ki a sütőből, csomagolta, fagyasztotta a sok pékárut. Nagyon sajnálom, hogy nem készítettünk fotót róla, sajnos időnk nem nagyon volt rá. Fantasztikus a csaj!
Bár fél 11-re volt a kezdés hírdetve, 9-kor, mikor kipakoltunk már igen nagy volt az érdeklődés, még csak a kocsikból hordtuk ki a felszerelést, mikor már kérdeztek, érdeklődtek.
Gyorsan bekészítettük az öt gépbe a kenyereket, kalácsokat és kezdtük darabolni, kínálni az otthon sütött péksütiket. A nagy zűrzavarban néhány malőr is becsúszott. Az egyik kölcsön gép nem akart működni, azt hittük elromlott, végül nagy nehezen rájöttünk, hogy ezt a gépet nem elég áram alá helyezni, egy kapcsoló van az alján, azt is be kell kapcsolni. Egy másik adagból kifelejtettük az élesztőt, persze csak akkor jöttünk rá, mikor még 2 óra múlva sem mozdult meg a tészta. Egy harmadik gépben a gyönyörűen megkelt tésztára valaki rányomta újra a dagasztás programot, dobhattuk ki.
A kisült kenyereket így, ventillátorral hűtöttük, hogy lehessen szelni, türelmetlen volt a közönség:

Közben kérdeztek csak kérdeztek:

Mi pedig lelkesen válaszoltunk:

Sokan ránk köszöntek, sokan szóltak, hogy olvassák a blogomat, ami nagyon jól esett. A legnagyobb dícséret mindannyiunknak az volt, mikor a kostoló után kijelentették, hogy a mi kenyereink a legfinomabbak, jobbak, mint az "igazi" pékeké. Ezért már megérte. Remélem most is sok embernek sikerült az otthoni kenyérsütésről átadni a szeretetünket, tapasztalatunkat és a kedvet, hogy belevágjanak a házi kenyérsütésbe. Sok sikert kívánok hozzá!