VKF! Vörösboros kenyér mazsolával és dióval

Mindig elhatározom, hogy indulok a VKF soros fordulóján, aztán mindig le is késem, lemaradok róla. Eddig talán csak egyszer sikerült időben kapcsolnom és sütnöm. Most viszont nem felejtettem el, annál is inkább, mert jó ideje készülök vörösboros kenyeret sütni, így ez a mostani kiírás kapóra jött Trinitytől.
Izgalmas volt megálmodni és összehozni ezt a kenyeret. Az nem volt kérdés, hogy öregtésztás legyen, bár kovászos is remek lett volna. Az öregtésztám már 5 napos volt, így mindenképpen muszáj volt életet lehelni bele. Kevés tk. tönkölylisztet is használtam hozzá, hogy egészségesebb kenyér legyen. A dió és a mazsola adta magát, illik a borhoz, az őszhöz. A kisült kenyér színe inkább barnás, mint vörös volt. Majdnem olyan, mintha sok tk. liszt lenne a tésztában. A vörösbor ad neki egy plusz zamatot, nem tolakodó, de érdekes.Ha nem tudnám, nem mondanám meg, hogy borral készült.  Nekem nagyon tetszett.
Hozzávalók:

• 20 dkg öregtészta
• 80 g vörösbor
• 100 g tk. tönkölyliszt
• 4 g friss élesztő

A hozzávalókat elkevertem, majd egy ruhával letakarva 2-3 órára magára hagytam. Ezalatt szépen beindul.

Végleges tészta:

• az összes felélesztett öregtészta
• 2 dl vörösbor
• 2 tk. só
• 1 ek. olaj
• csipet aszkorbinsav
• 40 dkg BL 80 liszt
• 8 g friss élesztő
• 2 ek. dió
• 2 ek. mazsola 

Szokásos módon bedagasztottam a tésztát (dió és mazsola kivételével), majd kelesztőtálban hagytam duplájára kelni.

 

 

Míg kelt a diót egy száraz serpenyőben megpirítottam, majd hagytam kihülni. Durvára törtem. A megkelt tésztából egy tenyérnyi darabot elvettem, a maradékba belegyúrtam a diót és a mazsolát. Letakarva hagytam pihenni 15-20 percig.

 

A félretett tésztából szőlőfürtötöket és levelet mintáztam. A pihentetett tészta közepébe egy vastagabb húsklopfoló nyelét szúrtam.

                                          

Majd a tésztát felemeltem, a lyukba tettem mindkét kezem és mint egy karikát forgattam óvatosan, így nyújtva a tésztát. Nem akartam vékonyra nyújtani, hogy a szőlő és a levélminta jól mutasson rajta. A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsire ültettem, ráraktam a mintákat.

                                     

Egy poharat körbe beolajoztam, majd a tészta közepébe ültettem, hogy kelesztéskor ne tudjon összezáródni. A pohárba kevés vizet öntöttem és lisztezett fóliával letakartam. Így kelesztettem megint kb. 50-60  percig.

A sütőt előmelegítettem 230 fokra, betoltam a tepsit (előtte persze elvettem a poharat és a fóliát), a sütő aljába egy kis pohár vizet löttyintettem.10 perc után 200 fokra visszavettem a hőfokot, így sült további 30 percig. Rácsra téve hagytam kihülni.

Gorgonzola sajttal, almával mennyei vacsora volt.