Egyházaskozáron kirándultunk

Hosszú hétvégét töltöttünk egy kedves meghívásnak köszönhetően Egyházaskozáron. Itt működtet egy fantasztikus, Szuppi Ifjúsági szállást, egy nagyon kedves házaspár. Négy évvel ezelőtt ismerkedett meg a húgom Hajnival egy netes topikon. Néhány levélváltás után kiderült, hogy a húgom pedagógus, ők meg egy tábort vezetnek. Azóta oda viszi a testvérem és a barátnője a kisiskolásokat kirándulni, mindig velük tart az én kisfiamat is.Gyermekem minden évben fantasztikus élményekkel jön haza, napokig a tábor hatása alatt él, csillogó szemekkel olyan szeretettel mesél a táborról, hogy éreztem, itt valami többet kapnak a gyerekek, mint más táborokban. Természetesen a húgomtól is nagyon jókat, szépeket hallottam róluk. Amikor szólt a testvérem, hogy meghívást kaptunk egy hosszú hétvégére családostól, mi is -mert Hajni olvassa a blogomat- ők és a barátnője is, nagyon megörültem, mert iagzán kiváncsi voltam azokra az emberekre, akik ilyen paradicsomot hoztak létre a gyerekeknek. Meg kell mondjam, minden várakozásomat felűl múlta. Ez a pár hatalmas  hittel, lelkesedéssel alakítja a tábort, állandóan új és új öteletekkel, fáradhatatlanul dolgoznak, hogy a gyerekek jól érezzék magukat náluk. Második este a kisfiam már félálomban megkérdezte, hogy anya most már érted, hogy miért szeretek itt.

Az első nap nagyon sokat gondoltam Tűzpadkára. Bikalon, a szomszéd településen, a Puchner Kastályszálló új, Reneszánsz Élménybirtokán tölthettünk el több órát. Az Élménybirtok majd jövő tavasszal nyit meg, mi most a főpróbán vehettünk részt. Nem is tudom leírni, milyen élményekkel lettünk gazdagabbak
 Először egy lovas bemutatót nézhettünk meg, Mátyás és Beatrix első találkozása körül zajlott az esemény.
Utána az óvárost tekinthettük meg, minden házban kézművesek, korabeli ruhákban. A mesterségeket ki lehetett próbálni, rengeteget lehetett kóstolni, pogácsákat ( pirított hagymásat, tepertőset, krumplisat) langallókat, kakaóscsigákat, stb... Mind friss és meleg volt, a látogatóknak készült. A mesterektől ajándéktárgyakat- persze igazi mestermunkákat - lehetett vásáolni, a gyerekek pl. ólomkatonát is festhettek. Miközben a látogatók bóklásztak az óváros és a falu házikói között korabeli ruhába öltözött emberkék jeleneteket adtak elő, természetesen a kornak megfelelő vicces, szórakoztató jeleneteket. Azt hiszem egyedülálló programon vehettünk részt.

Második nap este jött el az én időm, kenyeret sütöttünk kemencében. Olyan régen szerettem volna már kipróbálni a kemencés sütést. Hát van még mit tanulni, az kétségtelen. 3 kilogramm lisztből dagasztottam be a tésztát, kézzel. Egyszerű öregtésztás volt, csak víz, só, liszt és élesztő  került még bele. A tészta nagyon szépen kelt, gyönyörű volt amikor kiszakítottuk, gyönyörű mikor a péklapátra tettük, majd a kemencében kissé összébbment. Nem tudom, miért, talán még forró volt a kemece, talán túl sokáig csodáltuk, fotóztuk már a péklapátra kiborítva este a hidegben, talán kicsit túlkelesztettük. De valahol el kell kezdeni, remélem, legközelebb már jobban fog sikerülni. A tészta egy részébe virslit tekertünk, sajttal megszórva sütöttük meg a házigazda kérésére, természetesen azt is kemencében, az szerintem finom  és jó is lett.

A kenyér és a virslis bagett előtt pizzát és édes gyümölcsös lepényt sütöttek nekünk, fantasztikus volt. Olyan ételeket ettünk, amit még soha nem kóstoltam. Volt egy egyszerű káposztás köret, amivel nem találkoztam még, de most ettem először kecskesültet is, ami illatos, omlós, egyszerűen tökéletes volt. Hozok majd új recepteket is.

Szóval csodás hétvégét töltöttünk fanatsztikus társaságban, a házigazdák és a húgom barátai is nagyszerű emberek.