A dél franciaországi Beaucaire középkori város. Ilyen kenyeret állítólag több évszázados hagyományok alapján készítenek ebben a városkában. A titok nem a tésztában, hanem a formázásan rejlik. Két rétegű tészta, olyan mint egy szendvics, ami tölteléke egy nedves réteg, amely sütés közben gőzzé fejlődik, megnyitja a tésztát. Másrészt kelés közben össze is ragasztja a két réteget. Engem mindig lenyűgöz, hogy vannak országok, ahol egy-egy régió megőrzi évszázados hagyományait, kenyereit. Franciaországon kívül pl. ilyen Svájc is.
Beaucaire kenyér tk. változata:
- 25 dkg öregtészta
- 2,7 dl víz
- 2 tk. só
- csipet aszkorbinsav
- 2 ek. olaj
- 30 dkg tk. tönkölyliszt
- 20 dkg BL 80 kenyérliszt
- csipet cukor
- 1 dkg élesztő
Nedves töltelék:
- 50 g víz
- 10 g tk. liszt
A fentiekből kicsit masszívabb, keményebb tésztát dagasztottam, mint a szokásos. Figyelni kell dagasztás közben, ha lágyulni kezd a tészta, még lisztet kell adni hozzá. Ilyen lett a dagasztás végére:
Szokásos módon, kelesztőtálban egy órán keresztül hagytam kelni. Lisztezett felületre borítottam, majd a kezemel kissé kilapogattam, igyekeztem téglalap formára igazítani. A keskenyebb oldala felől félbe hajtottam, úgy, hogy az alól lévő tésztát csak addig fedje, míg a széle íves kezd lenni. Azaz kb. 2 -3 cm kimaradt, ezt visszahajtottam, hogy a tészta széle szép egyenes legyen. Így a téglalap két hosszabb oldala már párhuzamos és egyenes, most a rövidebb oldalakat is visszahajtottam kicsit, hogy azok is egyenesek és párhuzamosak legyenek. A képen látszik a visszahajtás.
Egy ruhával letakarva hagytam fél órát kelni. Egy kis edényben összekevertem a nedves töltelék hozzávalóit, majd a pihentetett tésztát jó alaposan bekentem vele.
Ezután a tésztát óvatosan kettévágtam. Majd az egyik felét a másikra fordítottam.
Hosszában is kettévágtam. Óvatosan, hogy a vágott széleket ne nyomjam össze.
Ezután megágyaztam nekik. Egy vastagabb abroszra tettem egy sütőpapírt, amit bőven megszórtam tk. liszttel. Erre fektettem a tésztákat, tetejüket is megliszteztem, majd az abrosz lelógó széleivel be is takartam őket. Így pihentek újabb 30 percig. Ezalatt a sütőt előmelegítettem 230 fokra.
Egy nagy sütőlemezt kibéleltem sütőpapírral, a megkelt tésztákat nagyon óvatosan az oldalukra fordítva emeltem át.
A tepsit betoltam a sütőbe, majd azonnal vizet is löttyintettem a sütő aljába (vagy kis tálkában kell betenni vizet). 10 percig sütöttem 230 fokon, majd további 20 percig 200 fokon. Rácsra téve hagytam kihülni.
Alig vártam, hogy meghüljön, és megvághassam. A kenyér héja gyönyörű, ropogós lett. Abélzete a sok. tk. liszt ellenére is laza, lyukacsos szerkezetű. Nem morzsálódó kenyérke lett, teljesen beleszerettem.
Ez egészen fantasztikus! Méltó a világnapra :)
VálaszTörlésOlyan jó lenne egy könyvben összegyűjtve látni a receptjeidet!!
Nagyon különleges ez a kenyér. Gyönyörű!
VálaszTörlésAtyaég, de szép lett!
VálaszTörlésMegint egy gyönyörűség! Amellett, hogy valódi különlegesség, a magyar ember számára biztosan. Maximálisan megadja a tiszteletet az Ünnepnek. Gratulálok! :-))
VálaszTörlésVarázslatos! Gratulálok!
VálaszTörlésHAt ez tenyleg unnepi kenyer!Melyik Limara kenyere nem lenne az?:)Csodalatos!
VálaszTörlésEz valóban különleges! Közeledsz már a finom középkori receptek felé:) Látom ez is igen régi recept...
VálaszTörlésNagyon tetszik ez a formázás (is), igazán kíváncsivá tettél, ezt biztosan ki fogom majd próbálni! :)
VálaszTörlésMéltó az ünnephez a kenyered! Gyönyörűséges és kívánatos! köszönöm, hogy felhívtad a figyelmünket a Kenyér Világnapjára!!
VálaszTörlésEz remek! Nem csak gyönyörű, de így lehet a legtöbbet előállítani a legfinomabb részéből, a kinyílt rész ropogós héjából.
VálaszTörlésLimarám!
VálaszTörlésMindig meglepsz bennünket valami különlegessel. Méltó erre a napra.
Ma nem akartam kenyeret sütni, de ezen a napon feltétlenül sütök.
Köszi, hogy felhívtad a figyelmet erre a nevezetes nepra, nem tudtam róla.
Limara, ez valami gyönyörű!
VálaszTörlésA leírás is szuper és a képek is, ahogy megszokhattuk.
A mai nap alkalmából én csak a szokásos zsemlémet készítettem el. Azt nem lehet megunni.
Csatlakozom én is a könyvet akarókhoz! Nagyon jó lenne, úgy elkapkodnák, hogy csuda...
Köszönöm a pitás segítséget, írok majd hogy sikerült.
Szép hétvégét Neked és az olvasóidnak!
Gyönyörű ez a kenyered is! Én is szívesen látnám a kenyereidet egy köyvben, ugye gondolkodol már rajta!
VálaszTörlésJujjj, de nagyon szép!
VálaszTörlés