2009. október 23., péntek

Kenyerek ajándékba


Szeretek kenyeret vinni ajándékba, mindig nagy örömet és ámulatot okoz. Az  utóbbi két-három hétben sok kenyeret sütöttem ajándékba. Vittem a szomszéd bácsinak formakenyeret, rozsosat, sokmagvasat. Készítettem a másik szomszédasszonyomnak egy tk. tönkölyöset. Legnagyobb örömömre teljesen megfertőztem a kenyérsütés szeretetével, azóta szinte mindennap süti a kenyeret. Kell ennél nagyobb dicséret?
Ezt a sokmagvas, tk. tönkölyliszttel készült kenyeret Macus barátnőm nagyfiának sütöttem a 13. születésnapjára. Írtam már róla, ő volt az, aki a könyvtári előadáson olyan jópofán kérdezett. Úgy tudom, nagyon örült a kenyérnak.
A kenyér elég sok tk. tönkölylisztet és len,-napraforgó,-szezám,- és tökmagot tartalmazott, ezenkívül tettem bele pehelykeveréket és még hajdinapelyhet is. A jólbevált alapján készült, vízzel, egyszerűen csak lecseréltem a liszt egy részét tk. lisztre. Kicsit természetesen több folyadékot kívánt.


Ezen a kenyéren anyósom és a barátnője osztozott. A könyvtári kóstolón már nem jutott nekik a fehérkenyérből, az volt a legkapósabb, így sütöttem nekik egyet.
Sokáig gondolkotam, hogy mit vigyek oda kóstolóba, végül a több tk. liszttel, magokkal készült pékárut vittem, mint fehérliszteset. Egyrészt mert szerettem volna megmutatni, hogy az otthon  sütött tk. kenyér mennyivel finomabb mint a bolti, fényévekre van egymástól. Másrészt, mert az aug. 20.-i kenyérfesztiválon már két alkalommal is azt tapasztaltuk, hogy a tk.magvas  kenyereknek van a legnagyobb sikere. Itt mégis a fehér fogyott el először, nem is jutott mindenkinek.
Nagy örömet szereztem ezzel is, teljesen elámultak rajta. Persze anyósom már többször is evett a kenyeremből, de a barátnője most először.
A fenti képen közvetlenül a sütőből kivett állapotában, a lentin 20 perccel késöbb.

15 megjegyzés:

Brigitta írta...

Gyönyörű,mint mindig!
Nagyon szerencsések,hogy megkóstolhatják!! :))

Névtelen írta...

Nagyon jól néznek ki,mint mindig!
Jó utat Nektek!

Puszi!
Ildikó

egycsipet írta...

Szoktál az új szomszédoknak is ajándékot adni? Mert akkor odaköltözöm... :D

Nagyon szépek, mint mindig! El is hiszem, hogy örömöt okozol velük. :)

Macus írta...

Remélem, Botond átadta Bálint üzenetét.
Még egyszer nagyon köszönjük.
Jó utazást és pihenést!

Ági, aki főz írta...

A tk. sok maggal nagyon tetszik! Én szeretek süteményt sütni, de tudom, hogy nem szabad mind megennem, ugye akkor elgurulok. Ha viszont megyünk vendégségbe, általában örülnek neki, ha viszek valami finomat, csak a férjem morog, mert szerinte az olyan ciki. Most már majd rád is hivatkozhatok.

kisztimiszti írta...

Már egy ideje olvsom a blogod, de még nem írtam hozzászólást.
Olyan a blogod nekem mint a karácsony várása.
Minden nap várakozással nyitom meg az oldalad,hogy hátha limara sütött ma valamit.
Ha nem akkor először kicsit elkeseredek,de utána tudom holnap vár várhatok valami finomat.
Épp most készülök megsütni a dán vajastésztás almás sütit.:)
Jó hogy vagy nekem!
Köszönöm!

Vicca írta...

Ó, ezek a mosolygós kenyerek! De szívesen megenném a sarkát csak úgy, üresen. :)

Moha írta...

Gyönyörűek! Olyan jó dolog másoknak is örömet szerezni egy szépen sikerült kenyérkével.

Tűzpadka írta...

Azt elhiszem, hogy meglepetést okozol vele!Volt alkalmunk megkóstolni a kenyered a halfesztivál estéjén. nagyszerű volt,mindenki dícsérte.

Így növünk mi írta...

El se tudom képzelni hogy sütsz ilyen meseszép kenyereket... gratulálok. Mi sem eszünk már több mint 2 éve bolti kenyeret, ízre már mindenki elégedett az alkotásaimmal, de hogy külsőre mikro érek el ilyen minőséget, és hogy mi hiányzik hozzá, el se tudom képzelni..

szepyke írta...

Megyek én is Egycsipettel, csak én majd eljátszom, hogy mindennap beköszönök, hogy most költöztem ide...
És az az utolsó kép....
Más is van úgy, hogy érzi még az illatot is? Én kész vagyok..

Edó írta...

Vajon en mikor kostolhatok igazi Limara-kenyeret??:(

Névtelen írta...

Kedves Limara! Nagyon köszönöm a kenyeret és nagyon finom volt!Anyával eldöntöttük hogy mi is sütünk.

Age írta...

Micsoda ajándék. Én is értékelném a bele fektetett enerfiát, és munkát. Nekem eszembe sem jutna ilyen. Pusz

Dinamika írta...

Hát Limara,én meg Tőled vagyok fényévekre,a kenyér sütésben.Igaz még nem is sütöttem,de tudom nekem sose sikerülne így. Szinte érzem az illatát,és a fogam alatt szinet ropog a héjja.
Oh, kár ,hogy nem itt............. a többit gondolhatod!!!!