Szőlőlekvár

Otelló szőlőből főztem ezt a lekvárt. Őszintén szólva eddig eszembe sem jutott, hogy szőlőből lekvárt készítsek, de ezután mindig fogok. Az otelló szőlő és én nem voltunk mindig barátok. Említettem már apukám kertjét azt hiszem többször is, ott volt sok, de akkor nem szerettem. Nem jött be a húzós íze, jobban szerettem a finom édes csemege szőlőt. Volt neki mag nélküli mazsolaszőlője, na az nagyon jó volt. Úgy látszik ehhez is fel kellett nőni. Mostanában sok olyan íz tetszik, amit régen nem ettem meg és sok olyan van, amit régebben szerettem, most meg nem.
A szőlő lekvár roppant egyszerűen készült. Leszemeztem a szőlőt, eredetileg két kilót vettem, de a gyerekeim rájártak, így kicsit megcsappant a mennyisége. Feltettem főni, nem kell alá semmi folyadék, kb. másfél órán keresztül rotyogott, addigra a szemek teljesen megpuhultak, szétfőttek. Ezután egy szitán átpasszíroztam, majd a tiszta gyümölcshúst lemértem. Egy kilóhoz tettem 30 dkg cukrot és egy 3:1 zselésítőt. Felforraltam, majd 3 perc főzés után üvegekbe töltöttem. Celofánnal és csavaros tetővel lezártam, 5 percre fejre állítottam, majd jól bebugyoláltam őket. Ebben a száraz dunsztban hagytam kihűlni.
Ebből a mennyiségből csak három kis üveg lett, muszáj még csinálnom, remélem kapok még szőlőt. Kicsit kevesebb cukor is elég bele szerintem.
Gyönyörű színe, fantasztikus zamata van.