Adventi mézeskalács koszorúk

Az utolsó pillanatban kezdtem neki az adventi koszorúknak, de készen lettek, meg tudjuk este gyújtani rajta az első gyertyát. A tészta nagy részét még tegnap kisütöttem, ma díszítettem őket, már alig látok.

A tészta a szokásos mézes tésztám, nem változtattam rajta.

Tegnap volt a második klubtalálkozónk, arra készítettem néhány mézeskalácsot, hogy újra bemelegedjen a kezem a díszítéshez. Van még mit gyakorolni.

A felső koszorút készítettem itthonra, az alsókat a fiúk viszik majd holnap az iskolába.

Sok kicsi

Végre elérkezett az én napom is, 12.-ként hozhatom a saját felajánlásomat a Sok kicsi névre keresztelt karácsonyi jótékonysági akcióra. Azt gondolom, ezt a fantasztikus akciót már nem kell bemutatni a tisztelt olvasóknak, hiszen közel két hete minden napra jutott már egy-egy gasztroblogos és céges felajánlás, egyik izgalmasabb mint a másik. A felajánlásokra 1000 ft-os sorsjegyekkel lehet majd pályázni. Nemisbeka, Chili&Vanília és Fakanál Éva jóvoltából a Gyermekétkeztetés Alapítvány javára adakozhat aki részt vesz e nemes akcióban. Részletekről itt olvashattok.

Közös kenyér és valamilyen péksütemény sütést szeretnék felajánlani a saját "pékségemben" .Természetesen a kisült pékáru a kedves vendégé. Valamint egy csomag is az övé lesz, a kenyérsütéshez használatos termékekből összeállítva.
Remélem, a vidéki (Makó) konyhám senkit sem fog visszatartani a sorsjegy vásárlásától!
Ujjakat a gombokra készíteni, még négy nap és indul a sorsjegyek vásárlása, sorsolás december 18-án lesz!
Mert adni jobb, mint kapni!

Egy éves lettem

Egy éves lett a blogom. Holnap lesz egy éve, hogy elkezdtem írni. Hosszú töprengés, kétkedés előzte meg, érdemes-e egyáltalán belevágni. Ma azt mondhatom, hogy igen, érdemes volt. Ez a blog kicsit más, mint a többi gasztroblog, hiszen elsősorban a kenyérsütésről, kelt tésztákról szól. Természetesen sok étel, sütemény is felkerül az oldalamra. Szívesen megosztom másokkal a család kedvenc ételeinek receptjeit. Szeretek főzni és nagyon szeretek süteményeket sütni, mégis elsősorban a kenyérsütés szeretetét szeretném átadni mindenkinek, aki kicsit is érdeklődik iránta. Csodás érzés egy jól sikerült ételt, egy szép süteményt a vendégek elé tenni, de egy saját készítésű kenyeret... Na az valami más! Semmivel sem hasonlítható össze.
A szenvedélyem anyukám egyik karácsonyi ajándékával kezdődött, mikor kenyérsütőgépet kaptam tőle. Szinte azonnal megszerettük egymást, a gép és én. Lelkesen sütöttem a kenyereket, először csak magunknak, hiszen a bolti és a saját kenyér között olyan különbség van, ami csak fényévekben mérhető. Csodálatos kenyeret lehet otthon sütni adalékanyag és töménytelen E nélkül. Nem kell hozzá más, csak szeretet és lelkesedés. Én is egyszerű két gyermekes anya vagyok, aki soha nem tanulta ezt a mesterséget. Életemben nem jártam még pékségben, de profi konyhán sem.

Az első sikereken felbuzdulva új és újabb receptek után kutattam, kutatok még ma is. Eleinte csak a közvetlen környezetemet fertőztem meg, mára a neten is egyre többen érdeklődnek, követnek figyelemmel Ennek ellenére a blog népszerűsége, sikere még ma is meglep. A bejegyzésekre érkező kedves kommentek és a magánlevelek jelzik, hogy sokakat érdekel az otthoni pékség.
Az elmúlt egy évben jelent meg riport az Észak Magyarország című napilapban rólam és a blogomról, az újság a receptjeimből is bemutatott néhányat. Ezután jött a Goldenblog harmadik helyezés, ami nagy elismerés volt számomra, hiszen erre a versenyre az olvasók neveztek. Ennek kapcsán megkeresett a Kossuth rádió egyik munkatársa, aki egy interjút készített velem, ami először a körzeti adásban, majd a Kossuth rádión is elhangzott. Járt nálam a helyi újság, a Délmagyarország riportere is, ők is írtak rólam. Már második alkalommal kaptam felkérést, hogy az augusztus 20-i Kenyérfesztiválon süssek kenyeret, ami szintén nagyon megtisztelő, izgalmas feladat volt. A Príma Konyha magazin egyik számában szintén megjelent két receptem és a helyi könyvtárban is bemutathattam az érdeklődőknek a blogomat.
És persze a blognak köszönhetek jó néhány barátságot, kedves ismerőst, hűséges olvasót. Köszönöm nektek!

Lekváros bukta

Gyermekkoromban szombatonként tartalmas leves és valamilyen könnyebb, általában tészta féleség, volt a második fogás. Anyu gyakran készített buktát, apukám nagyon szerette. Mindig szilvalekváros volt emlékeim szerint, így nekem az igazi bukta ma is csak szilvalekvárral készül. Kicsit nosztalgia sütemény ez nekem.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 3 ek. cukor
• 2 tojás sárgája
• 1 tojás
• 3 dl tej
• 6 dkg olv. margarin
• 2,5 dkg élesztő

• szilvalekvár
  + 1 tojás a tetejére

Kevés cukros, langyos tejben elkeverem az élesztőt, hagyom kb. 10-15 percig, míg szépen megemelkedik. A többi hozzávalóval lágy, hólyagos tésztát dagasztok, a vajat csak a végén adom hozzá. Kelesztőtálban hagyom duplájára kelni. Lisztezett felületre borítom, ujjnyi vastagra elnyújtom. Kb. 8 cm-es négyzetekre vágom, mindre teszek bőven szilvalekvárt, egyesével feltekerem. Egy zománcos tepsit (szerintem abban sül a legszebben) vajjal kikenek, ebbe sorakoztatom a tekercseket. Akkora tepsibe teszem, hogy az egymás mellé ültetett bukták teljesen kitöltsék. Egy ruhával letakarom, hagyom kb. 30 percig kelni, ezalatt ismét szépen megemelkedik. A megkelt buktákat tojással lekenem. 180 fokra előmelegített sütőben sütöm kb. 25 percig, míg szép piros színe lesz. A tepsiből egyben borítom ki, hagyom kicsit hűlni, csak ezután tépkedem szét a kalácsokat.

Spenótos ricottával töltött kenyér

Első gondolatom a palacsinta volt ennek a tölteléknek. Meg is sütöttem tegnap őket, de végül nem volt időm befejezni, így lekváros, kakaós és fahéjjas töltelékkel végezték. Pedig szépen elterveztem, hogy megkenem a palacsintákat, felvágom 4-5 cm-es darabokra, majd beleállítgatom egy sütőtálba és valamilyen mártással nyakon öntve összesütöm.
A ricottám szavatossága sürgetett, így ma újra kellett gondolnom. Kenyérben végezte. Az elgondolás maradt, megkentem a tészta csíkokat, majd kettévágtam őket, így sorakoztattam a doboz formába. Nem csak finom, de gyönyörű is lett.
Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 2 ek. burg. pehely
• 2 tk. só
• 3 ek. olaj
• 3 dl víz
• 1 tk. cukor
• 2 dkg élesztő

Töltelék:

• kb. 25-30 dkg spenót
• 25 dkg ricotta
• só,
• bors
• 1 ek. vaj

A tésztát a szokásos módon bedagasztattam a géppel, ha nagyon lágy 1-2 ek. liszt mehet hozzá. Kelesztőtálban hagytam duplájára kelni.

Míg kelt, elkészítettem a tölteléket. A spenótot megmostam, megpucoltam, lecsepegtettem. A vajat megolvasztottam, rádobtam a szép zöld leveleket, sóztam, borsoztam. Addig pároltam, míg a kiengedett levét elfőtte. Facsartam rá pár csepp citromlevet, hagytam kihülni. Ezután kevertem el a ricottával.

A megkelt tésztát 4 egyforma darabba vágtam, hosszú csíkot nyújtottam belőlük. Megkentem a krémmel, majd feltekertem őket. Egy éles késsel félbevágtam a tekercseket.

Vágott felükkel felfelé kerültek a sütőpapírral bélelt formába. Hagytam megint kelni, a hűvös konyhámban  kellett majd egy óra, hogy duplájára emelkedjen. 180 fokos sütőben sült 40 percig.    

  

Muszáj volt még forrón megvágni:

Tonhalas szendvicskrém

Azt hiszem, említettem már, hogy a kisebb fiam elég rossz evő. Van néhány étel, amit nagyon szeret, abból jól és jóízűen eszik, de legtöbbször csak nyűglődik, ha evésről van szó. Különösen igaz ez a vacsorákra. Falra tudok mászni tőle, amikor a mit szeretnél vacsorázni kérdésre nem is tudom, nem vagyok éhes, mi van itthon, mit főztél a válasz, így egymás után. Végül közli, hogy nem éhes. Amikor már több este megy ez a műsor mentőővként szolgál ez a szendvicskrém. Ha ezt gyorsan bekeverem neki, csodák csodájára mégis csak éhes lesz és rendesen vacsorázik. Sőt, egymás után vágja a kenyereket.

A krém pillanatok alatt elkészül, bár jót tesz neki, ha áll egy kicsit, nem mindig van rá ideje.

Hozzávalók:

• 2 doboz olajos tonhalkonzerv
• só
• bors
• citromlé
• majonéz

A tonhalakat lecsepegtetem, villával összetöröm, ha nagyobb darabokban van. Sózom, borsozom, meglocsolom kevés citromlével, majd annyi majonézzel keverem el, amitől kenhető krém lesz belőle. Ennyi. Paradicsom mindenképpen jár mellé. természetesen friss kenyér is, mi most graham kenyérrel ettük.

Ormánsági főtt perec

Az egyházaskozári beszámolómnál említettem, hogy hoztam recepteket is. Hajni, a házigazdánk mutatott egy nagyon izgalmas szakácskönyvet. Ha jól emlékszem, ez a könyv nem került kereskedelmi forgalomba, valamilyen társaság, baráti kör adta ki azzal a céllal, hogy a környék régi receptjeit összegyüjtsék. A könyv remek. Sajnos az idő rövidsége miatt (mégsem tölthettem a napokat körmöléssel), csak néhány receptet írtam ki, de ha minden igaz, hamarosan meg lesz az egész. A receptek leírása elég furfangos. Sokat többszöri elolvasására sem értettem, pedig elsősorban a kelttésztás recepteket böngésztem. Képek nincsenek a könyvben, nehéz volt elképzelni, hogyan is kell kinéznie a kész tésztának.

A leírás szerint ezt a perecet minden jeles ünnepen, legyen az lakodalom, szüret, bármilyen közösen végzett munka, elkészítették. Lakodalmakon a nézősereg közé szórták. Általában kemencében sütötték.

Régi receptekre jellemzően ez is nagyon kevés hozzávalóból készül.

Hozzávalók:

• 10 tojás
• 1 dkg élesztő
• 2 ek. só
• 5 ek. olvasztott zsír
• liszt amennyit felvesz (kb. 1 kg)

A receptben sem a só, sem a liszt mennyisége nem volt megadva. Liszt amennyit felvesz. Végül a 10 tojás 1 kg lisztet bírt el, ehhez 2 ek. sót adtam.

A lisztet egy tálba öntöttem, közepébe mélyedést készítettem, oda tettem a tojások sárgáját. Rámorzsoltam az élesztőt, majd meglocsoltam az olvasztott zsírral. Kacsazsírt használtam. Szélére tettem a sót. A tojások fehérjét habbá vertem, nem kell keményre, csak míg csúcsos lesz. Ezt is a tésztához adtam, majd kemény tésztát gyúrtam belőle.

A leírás szerint ezután kisodorjuk, nagyobb pogácsa szaggatóval kiszúrjuk, majd perecet formálunk belőle. Na ezt nem értettem. Ha pogácsa szaggatóval kiszúrom, hogy lesz belőle perec? Próbáltam, hogy a közepénél kilyukasztom és azt tágítva formázom, de nem működött. Inkább a kinyújtott tésztát csíkokra vágtam, majd azokat kissé megsodortam, két végét összecsíptem. Eleinte takaros kis karikákat gyártottam, késöbb a türelmem fogytán egyre nagyobbak lettek.

Kissé el is lapítottam őket, hogy minél több férjen majd a tepsire. Néhány igazi perec is kszült azért.

Egy lábasban vizet forraltam. A pereceket addig főztem, míg feljöttek a víz tetejére, megfordítottam, néhány másodpercig hagytam, majd sütőpapírra szedtem őket.

Hideg kamrába kerültek egy éjszakára. Másnap sütőpapírral bélelt tepsire ültettem a pereceket. Jó messzire egymástól, mert hatalmasra dagadnak a hidegen szinte összeaszalódott tészták. Forró sütőben, vagy kemencében kell pirosra sütni.

Sütés közben kirepedezik, nagyon könnyű lesz. A közepe szinte habos, a külseje jó ropogós.  1 hónapig fogyasztható.

A perec megítélése nem volt egyöntetű. A gyerekek nem szerették, legalábbis az enyémek. Küldtem anyósomnak, neki nagyon tetszett, sőt a receptet is kérte, mert a vendégei is odáig voltak tőle. Én azt mondom, érdekes. Nem lett a kedvencem, de mindenképpen megérte kipróbálni.

Ebből az adagból iprai mennyiségű perec lett, 6 nagy tepsi.

Kolbásszal töltött karaj

Kisfiam szerint a legjobb vasárnapi ebéd. Igaz, ezt majd minden vasárnap elmondja. Muszáj is neki, hiszen ilyenkor a kedvenceit készítem. Kolbásszal töltött karajt szívesen eszi, csak legyen hozzá majonézes kukorica. De a kolbászt mindig átteszi a férjem tányérjára. Egyszerűen nem hajlandó megkóstolni. Sült kolbászt se, hurkát viszont imádja.

Körülbelül másfél kilós karaj szoktam venni, amit kicsontoztatok a hentessel, megkérem, hogy szúrja is fel. Házi kolbászt szoktam belehúzni, olyat, ami szaftos, puha, nem száraz. A húst kívülről sóval, borssal, őrőlt köménnyel bedörzsölöm. Egy nagyobb teflon edényben kevés olívaolajat melegítek, dobok bele egy darabka vajat is. A húst körbe sütöm benne. Nem kell sokáig, csak szép kéreg legyen rajta. Villát nem szúrok bele, két lapát segítségével forgatom.

Egy kisebb tepsit, sütőtálat, amiben a hús épp elfér, kibélelek sütőpapírral, így a mosogatás nem lesz problémás. Teszek bele félbe vágott vöröshagymát, gerezdekre szedett fokhagymát, almát, darabokra vágott sárgarépát. Ha van itthon, azaz kapok, akkor kerül mellé édeskömény is. Ezekre a zöldségekre ültetem a húst, teszek mellé friss rozmaringot, kakukkfüvet, majd öntök alá egy pohárka bort.

Egy nagyobb sütőpapírt letépek, összegyűröm és jól bevizezem. Ezt terítem a húsra. 180 fokos sütőben sütöm míg a hús puha, omlós lesz. Ez kb. másfél óra.

Kb. fél órát pihentetem mielőtt felszeletelem. Addig a szaftját leszűröm, a zöldségeket szitán átpaszírozom. A zsír nagyját leszedem a tetejéről. teszek hozzá egy tk. sűrített paradicsomot. Addig forralom, míg mártás sűrűségű lesz. Ezzel tálalom.

Birsszuflé

Néhány éve még nem bírtam megenni a birsalmát, ma meg már az egyik kedvencem. Beatbull csodás birsmártása teljesen elvarázsolt, kiskanállal eszegettem, mint egy fagyit. Elkészítettem hagyma nélkül is, csak kevés vajon átsütve, mézzel karamelizálva, mert elfogyott a juharszirupom, de így is nagyon finom volt. A maradékból szuflét készítettem. Könnyű, csodás szuflé lett belőle.

Hozzávalók:

• 3 kisebb birsalma
• 1 ek. vaj
• 6-7 ek. méz
• vanília
• kb. 1 dl fehérbor

A birsalmákat meghámoztam, kockára vágtam. Teflon serpenyőben felolvasztottam a vajat, beletettem a mézet és pár percig karamelizáltam. Ezután adtam hozzá a gyümölcsöt. Egy tk. vanília is került rá, majd alá öntöttem a fehérbort. Fóliával lefedve puhára pároltam. Ezután botmixerrel pürésítettem. Kevés bort öntöttem hozzá, de csak annyit, hogy kb. burg.püré sűrűségű legyen. 150 g-ot megmentettem a szufléhoz.

• 2 tojás sárgája
• 2-3 ek. cukor
• 1 tk. vaníilia kivonat
• 2 tk. Tokaji párlat
• 1 dl tej
• 150 g birspüré
• 3 tojás fehérje

A sütőt bekapcsoltam 190 fokra, hat szufléformát kivajaztam, vastagon körbecukroztam.  Míg melegedett a sütő összeállítottam a szuflét. A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a vaníliát, a borpárlatot (esetleg pálinkát), a birspürét, majd a tejjel simára kevertem. A tojásfehérjéket egy csipet sóval habbá vertem, majd óvatosan a krémhez kevertem. Elosztottam a hat formában. 11-12 percig sültek a sütőben, figyeltem, míg emelkedett addig hagytam, utána azonnal kivettem.

Libasült

Márton nap alkalmából libát sütöttem. Általában nem szoktam, régebben nem is lehetett itt libát kapni, ha mégis, olyan kotus volt, hogy elment a kedvem tőle. Most is majdnem így jártam, a kedvenc csirkés boltomban nagyon csúnya, fekete libacombok voltak, nem mondanám, hogy kellették magukat. Az egyik multiban viszont sikerült lecsapnom az utolsó combokra és mellekre, amik gyönyörű, konyhakész állapotban voltak. Tényleg csak le kellett mosni őket.

A lehető legegyszerűbben akartam elkészíteni. Cserépedényben sültek, a két nagy comb és a két szép mell éppen elfért benne.

A mellek bőrét beírdaltam, majd a húst sóztam, borsoztam, bedörzsöltem majorannával. Ugyanígy a combokat is. A beáztatott cserépedény aljába félbevágott vöröshagymát, lilahagymát, kettévágott almát és sok fokhagyma gerezdet tettem. Erre ültettem a húsokat, majd egy kevés fehérbor is ment alájuk. Hideg sütőben kezdtem sütni, 200 fokra állítva. Sütés közben a húsokból kiolvadt a zsír, bőven ellepte őket az ízes szaft. Ebben abálódtak bő két órán keresztül. Végül levettem a tál tetejét és így sütöttem ropogósra őket.

Köretnek sült zöldségek, fokhagymás burgonyapüré és Beatbull mennyei birsalmamártását készítettem. Ez utóbbiról ódákat tudnék zengeni, egyszerűen fantasztikus. Hálás köszönetem érte.

Kalocsai paprikás kalács

A húgom hívta fel a figyelmemet erre a kalocsai kalácsra. Zsidek László Ízvadász című műsorában látta. Halottam már erről a kalácsról, de nem igazán tudtam elképzelni milyen lehet, mivel a kalács édes, nem pedig sós, ahogy várnánk. Kipróbáltam és ízlett mindenkinek, különösen a felnőtteknek. A gyerekek csak addig ették míg azt hitték lekvár van benne, miután kiderült, hogy nem, már nem volt annyira vonzó. A tésztára kent paprika, cukor és zsiradék sütés közben lekvár szerű krémmé olvad össze. Különleges íz.

Egyszerű kalácstésztából készítettem, majd hogy legyen egy kis csavar is benne, egy mázas cserépedénybe tettem, kifli formára igazítva.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• kb. 3 dl langyos tej
• 1 tojás
• 5 dkg olv. vaj
• 2 ek. cukor
• csipet só
• 2,5 dkg élesztő

Az élesztőt kevés cukros, langyos tejben elkevertem, adtam hozzá 1 ek. lisztet és hagytam, hogy kb. 15 perc alatt szépen megemelkedjen. A többi lisztet egy tálba öntöttem, közepébe mélyedést készítettem. Ide szórtam a maradék cukrot, csipet sót, tojást, majd a megkelt kovászt. Kézzel hólyagosra dagasztottam, mikor már elvált az edény falától, akkor tettem hozzá az olvasztott vajat. A tésztának lágynak, de nem ragadósnak kell lennie.Természetesen dagasztógéppel vagy kenyérsütőgéppel is el lehet végeztetni ezt a munkát. Kelesztőtálban duplájára kelesztettem.

Míg kelt előkészítettem a töltelék hozzávalóit:

• 1 nagy ek. őrőlt pirospaprika
• 3 ek. porcukor
• 4 dkg olv. vaj

A megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam és kinyújtottam. Megkentem a pirospaprikával, annyival, hogy mindenhol befedje a tésztát.

Erre szórtam a cukrot, szintén úgy, hogy befedje a paprikát.

Meglocsoltam olvasztott vajjal. Ezután feltekertem.

Egy mázas cseréptálba fektettem, amit először kikentem vajjal. Természtesen lehet csak simán sütőpapírral bélelt tepsire is ültetni.

Letakartam egy ruhával és hagytam duplájára kelni. Tojással lekentem, majd 170-180 fokos sütőben sütöttem kb. 40 percig. 10-15 perc után letakartam a tetejét egy fóliával, különben a villanysütőmben megégne.

Rácsra tettem és hagytam kihülni. Fantasztikus illata van.

Mascarponés rózsakrém

Tegnap ünnepeltül a férjem névnapját. Mármint tegnap volt az első rész, majd ezután jön az én családom és azután a barátok. Sütöttem egy csokis süteményt, új recept alapján, nagyon finom volt. Persze elfelejtettem fotózni, de úgyis lesz ismétlés, majd akkor. Közben eszembe jutott, hogy anyósom nem szereti a csokis sütiket, kell valami mást is csinálnom. Szereti viszont a könnyű édességeket, a poharas desszerteket. Volt a hűtőben mascarpone, tejszín és eszembe jutott a rózsalekvár, amit még a nyáron kaptam a barátnőmtől. Egész szirmok vannak benne, csodásan illatos, Bulgáriából hozta. Ezekből kevertem egy gyors krémet.

Hozzávalók:

• 25 dkg mascarpone
• 2 dl tejszín
• 2-3 ek. rózsalekvár
• cukor ízlés szerint

A tejszínt felvertem habbá, lehet hozzá hulalát is használni, az biztosan felverődik, de ízlés kérdése. A mascarponét habosra kevertem kevés cukorral (ha hulalát használok, akkor nem kell cukor hozzá), majd kanalanként elkevertem a felvert tejszínnel. A tejszínhab ne legyen nagyon kemény. A lekvárt elkevertem először egy kevés mascarpone krémmel , csak ezután keverem óvatosan a többi krémhez. Kis pohárkákba töltöttem, a tetejét megszórtam a csokis süti morzsájával és két órára a hűtőbe tettem. Különleges illatú és ízű krém lett, nagyon tetszett mindenkinek.

Hagymás pogácsa

Ma délután volt az első találkozónk a klubbunkban. Sajnos az utolsó pillanatban többen is lemondták, de így is tízen voltunk, ha jól emlékszem. Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát. Most csak egyszerűen beszélgettünk, ismerkedtünk Nagyon érdekes volt, hogy mennyi közös téma akad ennyi eddig ismeretlen ember életében. Közel négy órát töltöttünk el együtt, csak a türelmetlen telefonok jelezték, hogy ideje haza menni. Három hét múlva beszéltük meg a következő randit.

Bár nem sütős-főzös klub, de természetesen vittem pogácsát, ahogy Macus barátnőm is. Ő nagyon finom túrósat sütött, én hagymásat. Még a Reneszánsz Élményparkban kóstoltuk, azóta készültem ilyet készíteni. Az illata fantasztikus volt, pillanatok alatt beterítette az egész házat. Az íze meg csodás.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 50 dkg vaj vagy margarin
• 2 ek. só
• 2 tojás
• 1 dl tej
• 1 nagy doboz tejföl (330 g)
• csipet cukor
• 5 dkg élesztő

• 7 dkg vaj
• 3-4 fej lilahagyma

A tejet meglangyosítottam, beleszórtam a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam 10 percig pihenni. A vajat elmorzsoltam a liszttel, majd belekevertem a sót. Közepébe egy mélyedést készítettem, ide tettem a tejfölt, a tojásokat és a kissé felfuttatott élesztőt. A tésztát összegyúrtam. Jól gyúrható, puha, de nem ragacsos tésztát készítettem.  Tálba tettem, fóliával lefedtem, és a hűtőbe tettem minimum két órára, de még jobb, ha egész éjszaka a hűtőben pihen. 

Addig a 7 dkg vajat felolvasztottam, majd a fél karikára vágott lilahagymát lassú tűzön pirosra sütöttem benne. Langyosra hűtöttem.

A tésztát lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, majd a hagyma háromnegyedével megkentem.

Ezután hajtogattam. A tészta felső harmadát a középső harmadra hajtottam, majd az alsó harmadát ennek a tetejére. A maradék hagymát ekkor kentem a tésztára.

Mindkét oldalról behajtottam a tésztát a közepéig, majd kettéhajtottam. Hűvös helyen hagytam pihenni legalább fél-egy órán át.

Ujjnyi vastagra nyújtottam, majd a legkisebb pogácsa szaggatómmal kiszaggattam.

Sütőpapírral bélelt tepsire ültettem őket és hagytam megint 30 percig kelni. Ezalatt előmelegítettem a sütőt 220-230 fokra.

Végül lekentem tojással, vigyázva, hogy az oldalára ne csorogjon le. Kb. 15-18 perc alatt készre sütöttem.

3 nagy tepsi lett belőle.

Csokis keksz csokilencsével és chilivel

A chilis csoki nagy kedvencem, bármikor képes elcsábítani. A csokis-chilis kávéról már nem is beszélve. Tegnap mikor megláttam ezt a kekszet nem is volt kérdés, hogy ki fogom próbálni. Még meleg, vigyázzatok.

A glükóz szirup ugyan okozott némi fejtörést, de kiváltottam mézzel. Bár nem ugyanaz, a keksz így is nagyon finom lett. Csokilencsém mindig van itthon, melasz is, chiliről már nem is beszélve.

A keksz összeállítása pár percet vesz csak igénybe a sütéssel együtt még fél óra sem kell, hogy elkészüljön. Ez a nekem való.

Hozzávalók:

• 200 g liszt
• 25 g kakaópor (keserű)
• 2 tk. sütőpor
• 1 kk. szódabikarbóna
• őrőlt fahéj vagy gyömbér
• 100 g barnacukor
• 1/2 tk. chilipehely
• 100 g puha vaj
• 40 g melasz
• 40 g glükóz szirup (méz)
• 200 g csokilencse

Egy nagyobb tálban összekevertem a száraz hozzávalókat. A barna cukrot érdemes ledarálni ha nagyobb szemű, mert a rövid sütési idő alatt nem tud teljesen felolvadni, ropog a fog alatt. A puha vajat, melaszt, mézet összekevertem, majd a lisztes keverékhez adtam. Kézzel gyúrtam össze, eleinte reménytelennek tünik, de a kéz melegétől gyorsan összeáll.

A tésztát ketté vettem, majd 12-12 darabba osztottam. Kis golyókat formáztam belőle, sütőpapírral bélelt tepsire ültettem, kissé ellapogattam őket. 180 fokos sütőben sültek 8 percig.

Miután kivettem a sütőből 2-3 percig a tepsin hagytam őket, ezután tettem rácsra hülni.

Finom rácsos

Ez a süti jó ideje az egyik kedvenc. Linzertészta, rajta finom házi baracklekvár és dióhab,tökéletes.  A recept a barátnőm anyukájától származik, ő fantasztikusan süt. Még volt egy adag tavalyi dió a fagyasztóban azt szerettem volna elhasználni, hiszen már itt van a friss is.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj vagy margarin
• 15 dkg porcukor
• 1 sütőpor
• csipet só
• 3 tojás sárgája
• szükség szerint tejföl (kb. 1-2 ek.)

Hab:

• 25 dkg őrőlt dió
• 15 dkg porcukor
• 1 citrom reszelt héja
• 1 vaníliáscukor
• 3 tojás keményrevert habja

• fél üveg baracklekvár

Először összeállítom a tésztát, a liszttel elkeverem a sütőport, elmorzsolom a vajat, hozzáadom a cukrot, sót, majd a tojások sárgájával és szükség szerint 1-2 ek. tejföllel összegyúrom. Két cipóra osztom, kb. kétharmad egyharmad arányban.

Ahabhoz keményre verem a tojások fehérjét a cukorral, majd beleforgatom a diótés a reszeltcitromhéjat.

Egy sütőtepsit (30x36 cm) kibélelek a nagyobb tésztával, megkenem jó vastagon baracklekvárral. Erre rákenem a diós habot. A kisebb tésztából kb. ceruzavastagságú rudakat sodrok és a hab tetejére rácsot készítek belőle. Arácsokat tojással lekenem.

180 fokos sütőben sütöm kb. 25 percig.

Olajbogyós-aszalt paradicsomos panini

A húgom barátnője hívta fel a figyelmemet erre a péksütire. Szegeden lehet kapni a Kerek Perec üzleteiben, Panini néven. A panini olasz eredetű, kis kenyeret jelent, ami készülhet bármilyen tésztából, a lényeg, hogy kisebb formájú legyen. Tulajdonképpen a mi kis cipónk vagy péksüteményünk a megfelelő szó rá. Szendvicsre is a panini szót használják egyébként.

Szóval ez a kedves ismerősöm kérdezte, hogy meg tudnám-e csinálni otthon, hozott belőle kóstolót. Tényleg nagyon finom volt, fűszeres, éreztem benne aszalt paradicsomot, olajbogyót, chilit, bazsalikomot, olívaolajat is ahogy ízlelgettem. Ránézésre ciabatta szerű volt a tésztája, de úgy gondolom rövidebb kelesztéssel készül. A formázás, hajtogatás viszont nekem egyértelműen cibatta jellegű volt. Ebből indultam ki. Szerettem volna minél egyszerűbben elkészíteni, hogy egy kezdő házipék is bátran nekiálljon. Az öregtésztás módszer szóba sem jöhetett, de így az éjszakai kelesztést is el kellett kerülnöm. Azt hiszem elég jól sikerült elsőre, kb. 3- 3,5  óra alatt meg van ez a finom péksüti.

Hozzávalók:

• 70 dkg BL 80 liszt
• 2 tk. só
• csipet aszkorbinsav
• 3,5-3,7  dl víz
• 4 ek. olívaolaj
• 50 g apróra vágott aszalt paradicsom
• 50 g olajbogyó apróra vágva
• 1 mk. chilipehely
• 1 ek. apróra vágott bazsalikom
• 27 g friss élesztő
• 1 tk. cukor

Először kovászt készítettem. Az élesztőt elmorzsoltam kevés langyos vízzel, egy evőkanál liszttel és a cukorral. Hagytam 15-20 percig, hogy megemelkedjen. Az olajbogyót, paradicsomot, chilit, bazsalikomot, olajat összekevertem egy kistálban. A felfuttatott élesztőből  és a tészta többi hozzávalóiból a szokásosnál lágyabb tésztát dagasztottam. Addig kell dagasztani, míg szépen elválik az edény oldalától, a tészta szép fényes lesz. A fűszeres keveréket csak a dagasztás legvégén adtam hozzá.

Egy hosszú fedeles dobozba tettem kelni, amit előttte természetesen olajjal kikentem.

 

Hagytam duplájára kelni, kb. egy óra kellett neki.

Ezután hajtogattam a tésztát. Óvatosan a tészta alá nyúltam, kissé kihúztam és a felőlem eső harmadát a középső harmad tetejére borítottam. Ugyanezt megcsináltam a másik oldalról is. Ezután elfordítottam a dobozt 90 fokkal és a másik irányból is megcsináltam ezt a hajtogatást. Igyekeztem minél kevesebb levegőt kiszorítani ezalatt a tésztából.

Hagytam ismét 30 percig pihenni. Ezután lisztezett felületre borítottam, óvatosan kihúzkodtam egy keskenyebb téglalappá. Kb. 30 cm széles és jó ujjnyi vastag volt a tészta. Hosszában kettévágtam. Mindkét darab közepébe egy keskenyebb nyújtófával (levágtam egy nagyobb fakanál fejét, a nyél tökéletes lett) kb. 2 cm széles mélyedést készítettem.

A tészta szélét olajjal bekentem mielőtt félbehajtottam a mélyedés mentén.

Mindkét tésztacsíkot 4-4 darabba vágtam. Egy vastagabb ruhát bőven beliszteztem, erre ültettem a péksütiket. Egy másik ruhával letakartam és kb. 45 percig, vagy míg duplájára kel kelesztettem. Ezután egy sütőpapírral bélelt tepsire tettem át őket, úgy, megfordítva, az eddig alul lévő oldaluk került felűlre.

Gőzös, 200 fokra előmelegített sütőben sütöttem őket kb. 20 percig. Az ismerősöm szerint finomabb volt mint az eredeti. nagyon kedves, én inkább úgy mondanám, hogy hasonlított rá.