Az egyházaskozári beszámolómnál említettem, hogy hoztam recepteket is. Hajni, a házigazdánk mutatott egy nagyon izgalmas szakácskönyvet. Ha jól emlékszem, ez a könyv nem került kereskedelmi forgalomba, valamilyen társaság, baráti kör adta ki azzal a céllal, hogy a környék régi receptjeit összegyüjtsék. A könyv remek. Sajnos az idő rövidsége miatt (mégsem tölthettem a napokat körmöléssel), csak néhány receptet írtam ki, de ha minden igaz, hamarosan meg lesz az egész. A receptek leírása elég furfangos. Sokat többszöri elolvasására sem értettem, pedig elsősorban a kelttésztás recepteket böngésztem. Képek nincsenek a könyvben, nehéz volt elképzelni, hogyan is kell kinéznie a kész tésztának.
A leírás szerint ezt a perecet minden jeles ünnepen, legyen az lakodalom, szüret, bármilyen közösen végzett munka, elkészítették. Lakodalmakon a nézősereg közé szórták. Általában kemencében sütötték.
Régi receptekre jellemzően ez is nagyon kevés hozzávalóból készül.
Hozzávalók:
- 10 tojás
- 1 dkg élesztő
- 2 ek. só
- 5 ek. olvasztott zsír
- liszt amennyit felvesz (kb. 1 kg)
A receptben sem a só, sem a liszt mennyisége nem volt megadva. Liszt amennyit felvesz. Végül a 10 tojás 1 kg lisztet bírt el, ehhez 2 ek. sót adtam.
A lisztet egy tálba öntöttem, közepébe mélyedést készítettem, oda tettem a tojások sárgáját. Rámorzsoltam az élesztőt, majd meglocsoltam az olvasztott zsírral. Kacsazsírt használtam. Szélére tettem a sót. A tojások fehérjét habbá vertem, nem kell keményre, csak míg csúcsos lesz. Ezt is a tésztához adtam, majd kemény tésztát gyúrtam belőle.
A leírás szerint ezután kisodorjuk, nagyobb pogácsa szaggatóval kiszúrjuk, majd perecet formálunk belőle. Na ezt nem értettem. Ha pogácsa szaggatóval kiszúrom, hogy lesz belőle perec? Próbáltam, hogy a közepénél kilyukasztom és azt tágítva formázom, de nem működött. Inkább a kinyújtott tésztát csíkokra vágtam, majd azokat kissé megsodortam, két végét összecsíptem. Eleinte takaros kis karikákat gyártottam, késöbb a türelmem fogytán egyre nagyobbak lettek.
Kissé el is lapítottam őket, hogy minél több férjen majd a tepsire. Néhány igazi perec is kszült azért.
Egy lábasban vizet forraltam. A pereceket addig főztem, míg feljöttek a víz tetejére, megfordítottam, néhány másodpercig hagytam, majd sütőpapírra szedtem őket.
Hideg kamrába kerültek egy éjszakára. Másnap sütőpapírral bélelt tepsire ültettem a pereceket. Jó messzire egymástól, mert hatalmasra dagadnak a hidegen szinte összeaszalódott tészták. Forró sütőben, vagy kemencében kell pirosra sütni.
Sütés közben kirepedezik, nagyon könnyű lesz. A közepe szinte habos, a külseje jó ropogós. 1 hónapig fogyasztható.
A perec megítélése nem volt egyöntetű. A gyerekek nem szerették, legalábbis az enyémek. Küldtem anyósomnak, neki nagyon tetszett, sőt a receptet is kérte, mert a vendégei is odáig voltak tőle. Én azt mondom, érdekes. Nem lett a kedvencem, de mindenképpen megérte kipróbálni.
Ebből az adagból iprai mennyiségű perec lett, 6 nagy tepsi.
8 megjegyzés:
Ez nagyon jól néz ki, azt hiszem, ki fogom próbálni! :) Még ha nem is ekkora mennyiségben :)
Üdv,
Dóri
A csornai perec is valami hasonlóan készül azt hiszem (főzik-pihentetik-sütik), de a formája egy kicsit más, sajnos nem tudom már miért.
A mosoni búcsú alkalmával mindig lehet kapni a piacon.
Nem tudom, rá tudnám-e szánni magam a munkára, de mindenképpen megkóstolnám. Annyira hívogatóak a képen! :)
imádom a perecet!!! :O
a sós dolgokért nem vagyok oda, de a perec az tuti! :)) gusztaaa...
Szia!
Régóta olvasom a blogot és szorgalmasan ki is próbálom a recepteket, eddig mind nagyon jó lett, köszönet érte! Ez a perec nekem is felkeltette az érdeklődésemet, mert szerintem olyasmi lehet, mint a rábaközi változata (amit lentebb csornaiként emlegettek, és amit fejsze fejével kell ütni, hogy szép hólyagos legyen) ennek a receptjét még nem sikerült megszereznem, de folyamatban van =) Nagyon szép perecek lettek, Gratulálok hozzá, meg az egész oldalhoz!
Szia!
Jól néznek ki, de nekem ez kicsit macerás. Postán nem lehetne kapni belőle.
Hú de megkóstolnám! Isteni lehet. :)
A tészta pogácsaszaggatóval való kiszúrása azért praktikus, mert kb. ennyi tésztamennyiség kell egy perechez, így a pereceink szép egyformák lesznek. A pogácsányi cipócskákat természetesen ezután kézzel hosszúkásra sodorjuk és perecet formálunk belőlük.
Megjegyzés küldése