Ormánsági főtt perec

Az egyházaskozári beszámolómnál említettem, hogy hoztam recepteket is. Hajni, a házigazdánk mutatott egy nagyon izgalmas szakácskönyvet. Ha jól emlékszem, ez a könyv nem került kereskedelmi forgalomba, valamilyen társaság, baráti kör adta ki azzal a céllal, hogy a környék régi receptjeit összegyüjtsék. A könyv remek. Sajnos az idő rövidsége miatt (mégsem tölthettem a napokat körmöléssel), csak néhány receptet írtam ki, de ha minden igaz, hamarosan meg lesz az egész. A receptek leírása elég furfangos. Sokat többszöri elolvasására sem értettem, pedig elsősorban a kelttésztás recepteket böngésztem. Képek nincsenek a könyvben, nehéz volt elképzelni, hogyan is kell kinéznie a kész tésztának.

A leírás szerint ezt a perecet minden jeles ünnepen, legyen az lakodalom, szüret, bármilyen közösen végzett munka, elkészítették. Lakodalmakon a nézősereg közé szórták. Általában kemencében sütötték.

Régi receptekre jellemzően ez is nagyon kevés hozzávalóból készül.

Hozzávalók:

• 10 tojás
• 1 dkg élesztő
• 2 ek. só
• 5 ek. olvasztott zsír
• liszt amennyit felvesz (kb. 1 kg)

A receptben sem a só, sem a liszt mennyisége nem volt megadva. Liszt amennyit felvesz. Végül a 10 tojás 1 kg lisztet bírt el, ehhez 2 ek. sót adtam.

A lisztet egy tálba öntöttem, közepébe mélyedést készítettem, oda tettem a tojások sárgáját. Rámorzsoltam az élesztőt, majd meglocsoltam az olvasztott zsírral. Kacsazsírt használtam. Szélére tettem a sót. A tojások fehérjét habbá vertem, nem kell keményre, csak míg csúcsos lesz. Ezt is a tésztához adtam, majd kemény tésztát gyúrtam belőle.

A leírás szerint ezután kisodorjuk, nagyobb pogácsa szaggatóval kiszúrjuk, majd perecet formálunk belőle. Na ezt nem értettem. Ha pogácsa szaggatóval kiszúrom, hogy lesz belőle perec? Próbáltam, hogy a közepénél kilyukasztom és azt tágítva formázom, de nem működött. Inkább a kinyújtott tésztát csíkokra vágtam, majd azokat kissé megsodortam, két végét összecsíptem. Eleinte takaros kis karikákat gyártottam, késöbb a türelmem fogytán egyre nagyobbak lettek.

Kissé el is lapítottam őket, hogy minél több férjen majd a tepsire. Néhány igazi perec is kszült azért.

Egy lábasban vizet forraltam. A pereceket addig főztem, míg feljöttek a víz tetejére, megfordítottam, néhány másodpercig hagytam, majd sütőpapírra szedtem őket.

Hideg kamrába kerültek egy éjszakára. Másnap sütőpapírral bélelt tepsire ültettem a pereceket. Jó messzire egymástól, mert hatalmasra dagadnak a hidegen szinte összeaszalódott tészták. Forró sütőben, vagy kemencében kell pirosra sütni.

Sütés közben kirepedezik, nagyon könnyű lesz. A közepe szinte habos, a külseje jó ropogós.  1 hónapig fogyasztható.

A perec megítélése nem volt egyöntetű. A gyerekek nem szerették, legalábbis az enyémek. Küldtem anyósomnak, neki nagyon tetszett, sőt a receptet is kérte, mert a vendégei is odáig voltak tőle. Én azt mondom, érdekes. Nem lett a kedvencem, de mindenképpen megérte kipróbálni.

Ebből az adagból iprai mennyiségű perec lett, 6 nagy tepsi.