Az ötlet Chili&Vanília könyvéből való. Bár a recept csirkecombokról szól, nekem kacsacombok voltak a fagyasztóban. Karácsonyra vettem egy közeli tanyáról házi, kapirgálós kacsákat, de a menü akkor változott.
A konfitálás mostanában nagyon divatos, nem véletlenül. Bő zsiradékban lassú abálást jelent, amely során a hús fantasztikus omlós, porhanyós lesz. Ha a pecsenyelevet eltávolítjuk és csak a saját zsírjával öntjük le a sültet akár hetekig, hónapokig eláll, pecsenyelével együtt napokig tárolható. Persze nincs új a nap alatt, a régi paraszti konyhákban is alkalmazták ezt az eljárást, bár nem hiszem, hogy konfitálásnak nevezték. Emlékszem, még megboldogult ifjú koromban időnként összejött a népes családunk egy-egy közös mezőgazdasági munkára, többnyire paprikaszedésre. Valakinél mindig elkelt a segítség, ilyenkor a nagymamám fantasztikus sülthúst készített, nagy bödönökben hozta a zsírban eltett bőrös malachúst vagy oldalast. Akkor még volt a faluban igazi pék, aki hatalmas, három kilós kerek kenyereket sütött. Még most is érzem szinte az ízét az omlós, eszméletlenül finnom húsnak és a puha, langyos kenyérnek. Fejedelmi ebéd volt a műanyag ládákon tálalva.
A kacsacombokat bedörzsöltem sóval, majd 4-5 órára hűtőbe tettem. Kaptam jó kis libahájat, amit apróra vágtam és kisütöttem a zsírját, a libatepertő remek előétel lett lilahagymával.
A húsról lemostam a sót, szárazra töröltem. Egy vastagabb talpú lábosba öntöttem egy csésze húslevest, beletettem a húsokat, majd felöntöttem annyi zsírral, ami jól ellepte. Dobtam mellé néhány gerezd fokhagymát, egy kisebb fej vöröshagymát egészben. Mehet mellé zöldfűszer is, babérlevél, kakukkfű, rozmaring ízlés szerint. Lassú tűzön, ügyelve, hogy a zsír végig forráspont alatt maradjon puhára pároltam . Ha a kés hegye könnyedén beleszalad a húsba, akkor már jó is. Kiszedtem a fokhagymákat, és annyi combot, ami épp kellett ebédre, ezeket forró serpenyőben átpirítottam. A fokhagyma igazi csemege.
A többit a zsírban hűtöttem ki, majd ment a hűtőbe. Néhány nap múlva remek ebéd lett ismét. Kiszedtem a combokat a zsírból. Egy tepsit kibéleltem alufóliával, beletettem a rácsot, rácsra a combokat és forró sütőben pár perc alatt pirosra sütöttem őket.
21 megjegyzés:
Igazi diétás ebéd! :) Ezt megláttam és éhes is lettem. Már eleve az igazi kapirgálós kacsa is elérhetetlen számunkra nem is tudom mikor ettem utoljára kacsát.
Nagyon jól néz ki és leírás alapján finom is. Gratulálok hozzá!:)
Milyen érdekes ma emlegettük épp a zsírban eltett oldalast, milyen finom is volt akkor régen! Na de ez a kacsacomb is isteni lehet...
Nem tudtam, hogy a kacsa tud kapirgálni! Városi gyerek volnék? Zita
Igen, én is emlékszem a zsírban eltett húsokra, kolbászra, jó volt kolis koromban is, de én még nem késíztettem. Megennék egy combocskát!
Off: ha én titokban cukrásznak tanultam akkor te pedig péknek, nem?
Még jó, hogy ebéd után vagyok... ahogy leírtad, érzem a számban az ízét! egyszer biztosan sorra kerül. Néztem a könyvesboltban C&V szakácskönyvét, nagyon tetszett, meg fogom venni, ha lesz rá keretem.
A zsírban eltett husi felénk is divatban volt, sőt anyósom még küldött nekünk többször, mikor összeházasodtunk; akkoriban nagyon jól jött egy kis hazai:)
Mary! Köszönöm! :)
Liza! Érdemes kipróbálni! :)
Zita! valóban nem, de erre minden szabadon tartott baromfira ezt mondják :)
Kiskukta! :)))
Kata! megéri spórolni rá, nekem nagyon tetszik a könyv:)
ne is mond, jó kis kacsazsíros, puha kenyér, lilahagymával vagy kovászos uborkával. hát, nálatok minden adott hozzá! :) kalória ide vagy oda, megenném minden nap. ezt is meg a finom husidat is.
a ropogós bőréért (mert gondolom az), meg külön jelentkezem!
Nem is merem hangosan mondani, de egyszerűen imádom a saját zsírjával megkent sülthúsos szendvicseket :) persze kovászos uborkával.. Jaj! :))
Micsoda combjaid vannak Marcsi, elképesztő! :D
Én a helyedben vigyáznék rájuk, még a végén eleszi valaki. Mondjuk én!
Jaj ez terror, ma csak bundás kenyeret ettem. Torta projekt van. Már a fülem is krémes.
Egy kis zsíros kenyérkét, ha lehetne szívesen elfogadnék. (lila hagymám van)
Jaj ez terror, ma csak bundás kenyeret ettem. Torta projekt van. Már a fülem is krémes.
Egy kis zsíros kenyérkét, ha lehetne szívesen elfogadnék. (lila hagymám van)
Hát ez tényleg merénylet! Gyönyörű a bőre!
Lilahagyma nálam is van, a többi jöhetne....
Már a cime gyanús volt :))) valahol egyszer már olvastam róla. Először nem tudtam elképzelni mi az a konfitálás, de beugrott. Aztán már ahogy elkezdtem az első sorokat olvasni, abban a pillanatban szemeim elé került az 50-60-as évek gyerekkora, amikor disznóvágáskor lesütöttük az oldalast, (a most pörcnek nevezett) husikat, s a nagymamám egy óriási bödönbe szépem sorba lerakta, majd a meleg zsirral leöntötte. S mit olvasok az írásod végén? - ugyanezt!!! Júúúúúúúúúj nem is folytatom, összecsordult a nyál a számba, de olyan jó volt visszaemlékezni. (Legalább emlékezni) :)) Nagyon gusztusos. Kirohantam a gyöngyhagymáért a hütőbe, de rájöttem, hogy a comb Nálad van :))
Nem kellett volna elolvasnom a blogodat, Mikor fogok én kacsapecsenyét enni! Brühühü
Azt elhiszem, hogy remek ebéd lett belőle. Még jó, hogy vacsora után vagyok.. :)
Karácsonyra kacsát sütöttem, hasonlóan gyönyörű lett, és azóta is emlegeti a család, hogy mikor lesz már újra kacsa. És milyen véletlen, ma vettem éppen, és ez lesz a vasárnapi menü. Úgyhogy ezt a bejegyzésed most nem olvastatom el a családdal, mert most rögtön kizavarnának a konyhába kacsát sütni...
És nálunk is itt a Duna mentén kapirgálósnak mondják a csirkét is és a kacsát is, amelyik nem a hűtőpultból származik...
Enikő
konfitalhatnal erre is egyett Limcsi:)
Nezz be hozzam jatszani,ha van kedved1:)
Folyik a nyàlam!
Én ott akadtam el, hogy felöntöm zsírral. Kacsazsírral? Az jó drága mulatság lenne... Vagy csak sima sertészsírral? és azt hogy öntöm? Meg kell előtte olvasztani? Köszi!
Írtam: Kaptam jó kis libahájat, amit apróra vágtam és kisütöttem a zsírját.....
ezt használtam hozzá...
Megjegyzés küldése