Ez a hétvége a grillezésről szólt. Ma baráti körben sütögettünk, tegnap pedig részt vettünk a makói Váll Ker Kft Grillfesztiválján, itt is baráti körben, Tűzpadkáékkal. Ennek a Fesztiválnak már hagyományai vannak és azt hiszem mondhatom, egyedülálló kezdeményezés. A Kft által készített grillezőkben történik a sütés, egyszerre száz család, baráti társaság részvételével. Idén először mobil kerti kemencéket is ki lehetett próbálni, a cég új terméke. Csapatban indultunk közösen, egyéniben pedig egy kemencés sütésre neveztem.
A szerevezés fantasztikus volt, pedig zuhogó esővel kezdődött a nap. Az asztalok felett sátrak, a kemencék befűtve, készséges, szorgos rendezők hada várta a részvevőket.
Kissé tanácstalanul áltunk a sátor alatt a szakadó esőben, de kipakoltunk, bíztunk benne, hogy előbb utóbb kisüt a nap.
Végül úgy döntöttünk holmi szakadó eső nem veszi el a kedvünket, grillezni és sütni fogunk. Az eső folyt a nyakamba, de bedagasztottam a tésztát. A nyirkos idő miatt úgy döntöttem, keményebbre, mint a szokásos. Mire végeztem, egyáltalán nem fáztam:
Természetesen vittem kóstolót is, amit még otthon sütöttem, kb. 50 db péksüteményt és egy kosár friss hagymás pogácsát, aminek igen nagy sikere volt.
Szintén otthon készült még ez a kenyér, ami a Reneszánsz asztal egyik dísze volt:
A kemencében sütöttem egy kenyeret (készen elfelejtettem lefényképezni), egy egyszerű kerek cipó volt. Illetve készültek Hagymácskák ( hamarosan bővebben róluk), főként ezek a péksütemények nyerték el a zsűri tetszését.
Míg én a tésztákat készítettem Tűzpadka és Karcsi, a barátja, illetve a feleségeik elkezdték a húsokat, gyümölcsöket grillezni, majd az asztalt összeállítani. Csak érdekesség, a grillezőket egyszerre gyújtották ba a Kft dolgozói.
Hatalmas siker volt, rengetegen állták körül, csodálták a fiúk fantasztikus alkotását.Tűzpadka mindenre odafigyelt. Egyszerűen meseszép volt a tál, minden részlet pontosan, gazdagon kidolgozva, faragott almák, hagymák, marcipán szőlőlevelek, csodás ízesítésű húsok, korhű abrosz, díszes kupák, egyszóval minden tökéletes volt. A helyi televízió érdeklődését is felkeltette:
Az elcsigázott csapat:
Az elkészült művekből kellett egy-egy tálat összeállítani a részvevőknek, majd a saját maguk által kiválasztott sorszámot rátéve átadniuk a szervezőknek, akik így névtelenül vitték a zsűri elé őket. Persze a sütés ideje alatt a zsűri tagok járkáltak, nézelődtek, kóstoltak (a hagymás pogácsára tízből tizes pontot adtak versenyen kívül természetesen).
És az eredményhirdetés, ahol csapatban is elsők lettünk, illetve a tészta kategóriában is sikert értünk el. Csapatként megnyertük azt a kemencét, amiben a kenyeret sütöttem. A fiúk hihetetlen önzetlenséggel nekem ítélték, nálam lesz a hármunk kemencéje. Hamarosan el is hozzuk és egy közös sütéssel felavatjuk.
Fantasztikus nap volt, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, a közös készülődés, tervezgetés, siker, barátság emléke mindig megmarad. Remélem a fiúkkal ez csak a kezdet volt!