Őzpörkölt dödöllével

Őz húst kaptunk. Első gondolatom az volt, hogy mennyire sajnálom, én soha nem lőnék le egyetlen állatot sem, őzikét meg pláne nem, hogy megegyem. Igaz, tőlem a csirkék is bottal kapirgálnának öregségükre, képtelen lennék levágni őket. Tudom, tudom, hogy mindenkinek azt kellene megennie amit saját maga nevel fel, termel meg, de... Inkább a közeli tanyáról megveszem a nénitől a konyhakész kapirgálós csirkét, gyöngyöst, kacsát. Őzikére visszatérve, szegényt már lelőtték, a húsa pedig gyönyörű volt.  Egy részét eltettem sütni, a többit pedig feldaraboltam pörköltnek.

Szétnéztem a neten, hogyan készítik mások. Az első amit megnyitottam, Horasz receptje volt. Tovább nem is kerestem, annyira egyezett az elképzelésemmel. Talán az arányok mások kicsit.

Hozzávalók:

• 2 kg őzhús
• 1 ujjnyi vastag szelet húsos szalonna
• 3 fej vöröshagyma
• 2 szál répa
• 2 szál petrezselyem
• 1 zeller
• 1 nagyobb zöldpaprika
• 2 paradicsom
• 2 babérlevél
• só, bors, őrőlt kömény
• őrőlt pirospaprika
• 2 dl száraz vörösbor

A kockára vágott hagymát és a felkockázott szalonnát kevés zsíron sütni kezdem, majd hozzáadom a lereszelt répát, gyökeret, zellert, a feldarabolt paprikát, paradicsomot. Megsózom és fedő alatt puhára párolom. Ráteszem a húst, összeforgatom és megvárom, míg levet enged. Annyi vízzel engedem fel, ami épp ellepi a húst, sózom, fűszerezem és fedő alatt puhára főzöm. 4 óra kellett mire megpuhult annyira, hogy rátehessem az őrőlt paprikát. Ehhez félrehúzom először a tűzről, megvárom míg a zsiradék a tetejére jön fel, ezután hintem meg a paprikával. Rövid ideig várok, míg a paprika színe kioldódik a zsiradékban, majd visszateszem a tűzre és tovább főzöm, kb. 20 percig. Ekkor ráöntöm a bort és pár percig rotyogtatom. A pörkölt szaftja szépen besűrűsödik.

És ha már vadpörkölt, akkor dödölle véleményem szerint a legmegfelelőbb köret. Kisgyerek korunkban az apukám sokszor énekelte nekünk ezt a gyermedalt:

Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle

Ettél belőle.

Kertbe mentek a tyúkok,

Mind megették a magot.

Fogalmam sem volt akkor, mi az a dödölle, azt hittem, csak valami kitalált szó. Az első őrségi nyaralásunkkor találkoztam vele először. Napokig ettük, vadpörkölthöz, vagy csak önmagában tejföllel, fantasztikus étel. Régen a szegények eledele volt. Ugyan egyszerű elkészíteni, de kissé fáradságos munkával jár. A receptjét még azon a bizonyos nyaraláson diktálta le egy ottani néni. Mennyiséget nem tudott mondani, hiszen nem receptből, hanem a nagymamájától tanulta.
A meghámozott krumplit ( kb. 50 dkg-ot) vékonyan felszeletelem, majd annyi hideg vízben teszem fel főni, ami épp nem lepi el. Fedő alatt egészen puhára főzöm, az a jó, ha szétmegy a krumpli. Egy krumplinyomóval összetöröm, sózom, a vizet nem szabad leönteni róla. Ezután lisztet öntök hozzá, annyit, amitől jó kemény lesz a tészta (kb. 30 dkg). Egy fakanállal simára keverem (végig a tűzön tartva) egészen addig, míg a lisztszemek eltünnek és elválik a lábas falától. Karizom erősítő munka. Egy serpenyőben zsiradékon hagymát pirítok, erre szaggatom egy kanál segítségével a krumplis tésztát. Mindkét oldalát pirosra pirítom.