Hagymácska

Ígértem a beszámolót a péksüteményről, amit a Grillfesztiválon a kemencében sütöttem.

Miközben itthon sütöttem azokat a péksüteményeket, amiket kínálni vittem egyfolytában járt az agyam, hogy mit is süssek majd a kemencében. Hagymás tésztában gondolkodtam, mert a Fesztivál témája is a hagyma volt. Mi más lehetett volna?

Hagymás kenyeret nem akartam, inkább péksüteményben gondolkodtam. Olyanra, ami nem csak ízében, de formájában is hagymára emlékeztet, na jó, némi képzelőerővel.

Először beigli formára tekert, majd szeletel tésztára gondoltam, de az nem igazán nyerte el a tetszésemet. Aztán eszembe jutott Maci és a remek török rózsapogácsája. Mi lenne, ha töltelék helyett tésztagombócot tennék a közepébe, és vajon pirított hagymával kenném meg a szirmokat. Rózsa helyett így hagyma lenne. Kipróbáltam először hagyma nélkül, úgy, hogy nem négy, hanem nyolc felé vágtam a tésztát. Üresen remekül működött, nekem tényleg olyan volt, mintha a hagyma levelei ölelnék körbe egymást:

De töltelékkel már nem működött, szétcsúszott a tészta, így maradt a négy szirmos megoldás.

A jól bevált fehérkenyér receptjét használtam, ahhoz már nem kell mérleg, méricskélés, az összeállítása csukott szemmel is megy, még esőben is. A nyirkos idő miatt kissé keményebbre dagasztottam a tésztát.

Hagytam duplájára kelni, majd egyforma gombócokra osztottam, ott csak szemre, itthon 110-120 g-os darabokra. A leeső darabokat nem gyúrtam össze, azokból alakítottam ki a közepét. De, azokat is megtöltöttem pirított hagymával, csak ezután alakítottam ki a gombócokat.

A zsemléket kb. 15 cm átmérőjű kör alakra nyújtottam. Közepére helyeztem a gombócot, majd négy darabba vágtam körülötte a tésztát:

Az egyik szirommal körbeöleltem a gombócot, majd a vele szembe lévő következett:

Végül a maradék szirmokat is felhajtottam, az utolsó széleit a tészta alá igazítottam:

A kemence tepsijében kelesztettem duplájára. Ezután következett némi malőr. A tepsi ugyanis 2 mm-el magasabb volt, nem fért be a kemence középső részére. Feltettük a magasabb sínre, de ott nem akart pirulni, attól féltem, hogy teljesen kiszárad. Ráadásul az egyenletes hőtartással is akadt némi gondunk, zuhanni kezdett a kemence hőmérséklete. Viszont volt egy nagyon rendes szomszédunk. Azonnal a segítségemre sietett. Először kicserélte a saját kemencéjének a tűzterét az enyémmel, neki nem kellett a magas hő, majd amikor látta, hogy még mindig bajban vagyok, szólt, hogy az utolsó kemence már üres, de forró, gyorsan vigyük oda a zsemléket, hogy megpiruljanak. Ekkora már a teljes kétségbeesés szélén voltam. De szerencsére a zsemlék remekül sikerültek, nem száradtak ki.

Sikerült a kemencében sütött kenyérről is képet hoznom, Kati készített róla, ha már én el is felejtettem.

A kenyér sütése sem volt izgalmaktól mentes. Szakajtóban kelesztettem, majd átfordítottam a tepsire. Ez ugyan befért a kemencébe, de nem csukódott be a kemence ajtaja.  A hő zuhanni kezdett, a tészta pedig laposodni. Végül ilyen lett: