Kemencés nap

Végre egy gyönyörű, napsütéses nap a hosszú esős időszak után. Nem kis lelkiismeret furdalással írom le, de remekül éreztük ma magunkat, élveztük a jó időt, csinosítottuk az udvart, kemencében sütöttünk. Közben rémülten hallgattuk a rádióban, döbbenten néztük a tv-ben az árvízzel küzdő embereket, az összeomló házakat. Többször hívtuk a 1749-es és 1752-es segélyszámokat. Erre hála istennek nem pusztít az árvíz, de a gazdák helyzete nagyon nehéz. Ma szinte mindenki a földekre próbált menni, de volt aki meg sem tudta közelíteni. Mesélték, hogy mezítláb szedik a vízben a fokhagymát, próbálják menteni amit lehet.

Reggel bedagasztottam egy pizza, egy langalló és egy kenyértésztát. Mire megkeltek a férjem felfűtötte a kemencét, jó félóra kellett neki. Legközelebb még magasabb hőmérsékletre melegítjük fel, mert amint kinyitottuk az ajtaját legalább 30-40 fokot visszaesett a hőmérséklete. Először a pizzákat sütöttem, majd a langalló következett. A benti sütőmhöz kapott sütőlemezek pont beférnek a kemencébe, ezeknek épp megfelelőek voltak. Bár kicsit vékony a tepsi, nagyon gyorsan átmelegszik, de itt még nem volt gond.

A képek elég érdekesek, bármilyen szögből fotóztam, visszatükrőzödött az üvegen minden, ami szemben volt, de a forró kemencét nem akartam forgatni.

Ezután következett a kenyér. Gyönyörűen megkelt a szakajtóban:

Óvatosan átfordítottam a sütőlemezre:

Jól látszik, hogy a tepsin kicsit elterülő tészta a forró kemecében milyen szépen "összekapta" magát:

És ekkor jött a malőr. A vékony tepsi a kenyérnek már tényleg nagyon vékony volt. Túl gyorsan sült, az alja szinte már égett és a kemence belső fele is jobban melegített. Félidőben meg kellett fordítani, különben szenesedett volna az a fele, és hamarabb ki is kellett venni, mint amennyit gondoltam a sütési időnek.

Felvágva éreztem is, hogy sülhetett volna még egy keveset. Nem volt nyers, vagy sületlen, de gőzös volt még a belseje. Viszont egyenletesen lyukacsos, szép a bélzete.

Sajnáltam, hogy egy pogácsát nem gyúrtam be, mert a kenyér után még volt annyi hő, amiben megsülhetett volna. Na, majd legközelebb!

Be kell szerezni egy olyan tepsit, amit ehhez a kemencéhez készítenek. Az vastagabb lemezből van.

Vagy a kisfiam szerint két sütőlemezt kell egymásra tenni és úgy sütni a kenyeret.

Jövőhét végén töltött káposztát készítek benne.