Tervezte: Tóth Rita, Dining Guide
Szombaton
lezajlott a Blogkóstoló. Egy kicsit már kipihentem magam, bár a lábaim helyén még mindig úgy érzem, hogy csak egy betondarab van, az élmény feldolgozásához pedig kell még egy kis idő.
A kenyérsütés nem igényelt különösebb előmunkálatokat, nem kellett előre pucolni, szeletelni, darabolni, mint a többieknek. A kemence egy héttel hamarabb fent volt, köszönöm a
Váll-Ker Kft-nek. Én csak listákat írtam, majd átírtam, miket vigyek magammal, teveztem milyen kenyereket, péksütiket süssek majd. Kölcsön kértem jénaikat, doboz formákat, kelesztőtálakat, hogy ne kelljen innen cipelnem. Pénteken délben keltem útra, előszőr bebuszoztam Szegedre, három nagy csomaggal, mondanom sem kell, szakadt az eső, kellett volna még egy kéz az esernyőnek is. Bőrig áztam mire a húgomhoz értem, akkor legszívesebben visszafordultam volna. Irány a Nagyállomás, vonat, döcögés Pestre. Nyugatiban vártak a kenyeres barátnőim, Julika és
Vali, az eső ott is ömlött. Vali átadta az edényeket, amiket persze nem is használtam, de ezt ugye akkor még nem tudhattam. Rövid pletyi, majd Julika elvitt minket az Étterembe. Még épp átértünk az útlezárások előtt. Horasz és Lorien javában darabolta a marhapofát, gyors bemutatkozás, örömködés egymásnak. Bedagasztottam az öregtésztának valót, 4 kiló lisztből, más dolog akkor nem volt. Éjszaka alig aludtam, a feszültség nőtt, óránként hallgattam, hogy esik-e. Hatra megint a
Tabáni Teraszon voltam, Horasz és Lorien már hagymát darabolt (szerintem ott is aludtak) és mondanom sem kell az eső könyörtelenül zuhogott. Nekiláttunk dagasztani, közben a pánik fojtogatott, a levegő párás, hideg, a tészta nem kel, mit csináljak. Kicsit emeltem az élesztő adagon, a kelesztőtálakat vastag pokrócokba bugyoláltuk. A második adagnál a dagasztógép fityiszt mutatott, kezdtünk kézzel dagasztani, de a nagyon profi szervezők hamarosan hozták a szuper dagasztógépet, amivel öröm volt a munka. Megkelt az első, három kiló lisztből + öregtésztából bedagasztott adag. Darabokra osztottam, majd elkezdtem formázni a bagetteket, a tepsiket bugyolálni, az eső még mindig ömlött. Érkeztek a többiek is, örültünk, hogy végre találkoztunk, majd együtt aggódtunk az eső miatt, valaki hozta a hírt, fél óra múlva eláll, utána már nem fog esni. Van remény. közben a Terasz egyre szebb lett, rengeteg lufi, lámpion, hangulatos gyertya került a helyére. A fiúk begyújtották a kemencét, rohanás a tepsikkel a szakadó esőben, nem kellett a bagetteket vízzel permetezni, megkapták az adagot. És akkor volt egy pillanat, amikor elvesztettem a fonalat. Melyik tésztát mikor dagasztottam be, melyiket mikor formáztam, mióta kel, mehet-e már a sütőbe, ami a sütőben van, mióta sül, a kemencében is van-e. Aggódás, hogy amelyik nem kell, az azért nem, mert nemrég dagasztottuk vagy kihagytam az élesztőt, stb... és ekkor elállt az eső, gyors költözés az udvarra. Gyönyörű asztalokat, hímzett kötényeket, tányéralátétek kaptunk. Mindenkinek jókedve lett, elkezdtek jönni a vendégek. Az első vendégeim Debrecenből jöttek, csak miattam, hogy személyesen is megismerhessenek és ettől fergeteges hangulatom lett. Egy fiatal hölgy egyenesen azt mondta, hogy jobbá tettem a családi életüket, mert a férje még jobban szereti, mióta az én receptjeimből süt neki. Kell ennél szebb dicséret?
Láttam, hogy a többiek is remekül vannak, a vendégek mosolyognak, a tányérok üresen mennek vissza, a bagettek fogynak, időnként el is fogynak, de türelmesen várakoznak, míg kisül a következő adag. Közben sorra köszöntek rám a blogger társak, olvasók, csudijó volt. A kemence meleg hangulata elvarászolt mindenkit, a gyerekek egyenesen imádták.
Este tíz után tettem be az utolsó adag bagettet a kemencébe.Reggel hat órától bedagsztottunk 36 kiló lisztet, a megkelt tésztát szétosztottuk 170 g-os darabokra, mindet megformáztuk, kelesztettük, kisütöttük. Készült fűszeres-hagymás, aszaltparadicsomos-olajbogyós-chilis, csak tk. tönkölylisztes, magvas, tönkölyös, és egyszerű fehér lisztes.
Giuseppe olívaolajaiba mártogatva maga volt a menyország.
A teljes kimerüléstől Eszter és Dóra mentett meg, egy pohárka panyolai pálinkával. Még énekelni, na jó idétlenül ordibálni is volt erőnk egy mikrofonba, hogy megköszönjük a Terasz dolgozóinak a hatalmas munkát, a
Dining Guide-nak a szervezést. Nagy-nagy köszönet Pistinek aki egész nap segített nekem, nélküle nem ment volna, és Krisztiánnak a hajnali és a késő éjszakai fuvarokért.
Köszönöm, hogy ott lehettem.
