Csokoládés-mascarponés pite

Múlt hét szombaton végre megint volt csajos klub. Dóri barátnőm hozott egy gyönyörű könyvet, Csokoládés finomságok aranykönyve a címe. Nagyon szép, igényes kivitelű a könyv, fantasztikusnak tűnő receptekkel. Kölcsön kaptam, ma gondoltam sütök belőle valamit. Hosszas válogatás után a Csokoládés rácsos sütire esett a választásom, ami egy pite. Nehézségi fokozat 1-es, gondoltam ezzel még én is megbirkózom. Kivonultam a konyhába, előkaptam a késes robotgépet, elkezdtem belemérni a tészta hozzávalóit. Na itt ért az első meglepetés, sok liszthez minimális vaj és annyi víz amivel összeáll a tészta. Elég rosszul hangzott, így dupla adag vajat tettem hozzá és egy tojást is, de így is rémes lett. Legközelebb lecserélem erre a tésztára.  Elkészült a tészta, ment a hűtőbe, olvasom tovább a receptet. A krém hozzávalóit főzzem legalább 10 percet. Igen ám, de van benne étkezési keményítő, azt nem tanácsos sokáig főzöm, így csak addig kevergettem, míg a cukor elolvadt. Olvasom tovább, a hozzávalók felsorolásában szerepel 2,5 dl tejszín, de a recept leírásban már nyoma sincs. Tegyem a többi hozzávalóhoz és főzzem vele, de akkor minek bele a négy ek. tej, vagy verjem fel és úgy keverjem a krémhez? Itt a lelkesedésem a csokis süti iránt meglehetősen kezdett alábbhagyni, de ha már eddig elkészítettem nem hagytam veszni.  A hűtőben volt egy doboz mascarpone krém, azt kevertem inkább a csokoládéhoz, rossz nem lehet alapon.
Míg a krém hűlt kivajaztam a pite formát. Böngészem megint a receptet, milyen vastagra nyújtsam a tésztát, mennyit hagyjak a rácsnak. Hoppá, rács az nincs. Ezek szerint csak a címében rácsos ez a süti? Elővettem a tésztát, kinyújtottam némi küzdelem árán, kibéleltem a formát, ami a javasoltnál 2 cm-el nagyobb volt, így is kimaradt a tészta harmada. Ezek szerint mégis csak kellene rá rács? Legyen.
A kihűlt krémbe belekevertem a tojások sárgáját, majd a keményre felvert fehérjét is. Rásimítottam a tésztára,  berácsoztam, majd betettem sülni. A megadott 50-60 perc helyett 35 perc alatt készre sült 180 fokon (a megadott 190) helyett.
Az illata ígéretes volt, a kinézete is. Az alsó sor tésztarács eltűnt a tésztában, a felső sor olyan keményre sült, hogy alig lehetett szelni. Az csokoládés töltelék tökéletes nagyon finom lett, a tészta felejthető. A fent említett pitetésztával lesz tökéletes.
Hozzávalók:

• 410 g finoliszt
• 4 ek. kakaópor
• csipet só
• 50 g vaj (+ 10 g a forma kikenéséhez)
• hideg víz

A lisztet, kakaóport és a csipet sót elkevertem, belemorzsoltam a vajat, és hideg víz hozzáadásával rugalmas tésztát gyúrtam belőle. Míg a krém készült a hűtőbe tettem. (ez az eredeti recept).

Krém:

• 180 g csokoládé
• 120 g vaj
• 200 g kristálycukor (nekem 150 g)
• 4 ek. burg. keményítő
• 1 tk. vaníliaeszencia
• 4 ek. tej
• 4 nagy tojás
• 2,5 dl tejszín (nekem 250 g mascarpone)

A vajat, a csokoládét, a cukrot, a tejet és a keményítőt lassú tűzön összemelegítettem, félretettem hűlni. Míg hűlt, addig egy 26 cm-es piteformát kivajaztam, a vékonyra nyújtott tésztával kibéleltem. 

A kihűlt krémbe kevertem a vanília eszenciát, a négy tojás sárgáját, a mascarponét, végül beleforgattam a négy tojás keményre vert habját is. A tésztára simítottam, a maradék tésztából rácsokat készítettem a tetejére és 180 fokos sütőben kb. 35 perc alatt készre sütöttem. 

Bízom benne, hogy sikerült az egyetlen mondjuk úgy nem tökéletes (vagy inkább szívatós) receptet kiválasztanom, mégis csak hétezer forintos könyvről van szó. A rossz receptleíráson kívül szúrta még a szememet egy két dolog. Pl. azt írja, a tésztával úgy béleljük ki a tortaformát, hogy jusson az oldalira is. A másik, a krémet kenjük a tészta aljára, az oldalára ne. Annál sokkal több a töltelék, hogy kenni lehessen, ráadásul majd a tészta magasságáig felért már sütés előtt...