Boldog Új Évet kívánok!

Legyen olyan az új esztendő, amilyennek szeretnétek! Azt kívánom, teljesüljön minden álmotok, vágyatok, legyen benne sok-sok szeretet, szerencse és természetesen sok-sok örömteli sütés-főzés is! És ha magamnak is kívánhatok, maradjatok velem az új évben is!

Boldog Új Évet kívánok!

Szilveszter

Sokan kérdezik, mit sütök-főzök szilveszterre, hogyan fogunk ünnepelni. Meg kell mondjam, a szilveszter nem tartozik a kedvenc ünnepeim közé. Azt szoktam mondani, ez is csak olyan nap mint a többi. Talán mert nem vagyok az a bulizós fajta, soha nem is voltam, fiatalabb koromban is visszafogottan buliztam. A kötelező fennmaradás nálam azt váltja ki, hogy nyolckor már ásítozom, tízkor már leragad a szemem, éjfélkor már nem kell a korty pezsgő sem, alig várom a himnusz végét, hogy bújhassak a paplan alá.
Persze minden évben megbeszéljük a barátainkkal, hogy most aztán elmegyünk szórakozni valahová, aztán maradunk itthon. Néha átjönnek a barátaink pár órára vagy mi megyünk hozzájuk, de annak is közös szunyókálás szokott lenni a vége. Elég muris, a gyerekeink vidáman elvannak a másik szobában, mi meg a kanapén bóbiskolunk.
Most négyesben leszünk itthon. Természetesen lesz ünnepi vacsora. (A férjem ma hősiesen magára vállalta a bevásárlást. A városban ugyanis szinte lehetetlen közlekedni. Minden út, járda jeges. Tiszta horror ahogy a biciklisek csúszkálnak az autók előtt. A rádió szerint Makón van a legtöbb kéz és láb törött ... )
A fiúk kívánsága hidegtál volt. Kolbásszal töltött karajjal, tormás sonkatekerccsel, talán készítek kaszinótojást is, és majonézes salátákat, lencsesalátát. Sütök pogácsát, még nem tudom milyet, bár a férjem hozott házi tepertőt, gondolom célzásként. Tiramisut akartam készíteni, de nem kapott sehol, mindenki azt kereste. És azt hiszem Judit malackáit is megsütöm, nagyon helyesek. Lesz megint Sportlikőr a gyerekeknek Vikitől, karácsonykor is imádták.
Szóval, így, csendben fogunk ünnepelni! Ti buliztok kedves Olvasóim?
A saját hidegtálam még nincs meg, de egy kedves ismerősöm, M. Péter nem régen elküldte az általa készített hidegtálak fotóit. Gyönyörűek! (a képekre kattintva kinagyíthatóak)

  

Meglepetés

Karácsony előtt pár nappal csengetett a csomagszállító. Egy nagyon kedves meglepetés csomagot hozott a Herz-től. Volt benne négy rúd szalámi, egy gyönyörű kötény, egy vágódeszka, egy szendvicskönyv, és egy nagyon klassz kis kütyü, aminek nem is tudom a helyes nevét. Hasonlít a régi kisbicskákra, de ez ollót, lámpát, tollat, körömreszelőt és egy 2 Gb.os pendrive-t rejt magában. Talán mondanom sem kell a kisfiam szeme hogyan ragyogott fel amikor meglátta. És ami nekem a legkedvesebb volt, egy személyes hangvételű levelet is mellékeltek, amiben leírták, hogy gyakran és örömmel olvassák a blogomat és szeretnének ezzel a csomaggal meglepni. A Herz másfél éves előkészítés után újra indult. A termékek kívül belül megújultak, a hagyományos ízek mellett megjelent a mediterrán és a különleges fűszerezésű szalámi is. Ezekből kaptam kóstolót. A csomagolásuk gyönyörű. Az ízük csodás, remekül illenek a frissen sült kenyereim mellé.
Nagyon büszke voltam a csomagra! Köszönöm szépen Herz!

Sulivár

Remélem, mindenkinek kellemes teltek a karácsonyi ünnepek. Nálunk elég zajos, nyüzsgős volt, Szenteste és mindkét napján is vacsora illetve ebéd vendégeink voltak, rengeteget főztem, de ez így volt jó. De most pár napig nem akarok süteményről, ételcsodákról olvasni, írni meg végképp nem. Viszont van néhány elmaradásom, amikről szívesen mesélek.
Még november szombatjain került megrendezésre a helyi iskolában a Sulivár elnevezésű programsorozat. Minden szombaton más tagintézmény került sorra. Ahogy a szlogen is mondta: Szombatonként megnyitja kapuit minden kalandra vágyó nagycsoportos úrhölgynek és lovagnak a Sulivár! Azaz a leendő kis elsősök ismerkedhettek játékos formában az iskolákkal. Az iskolák maguk dönthették el, milyen programokat készítenek az óvodásoknak, a lényeg, hogy egy vár keretébe illeszkedjen. A kisebbik fiam egyik tanárnője keresett meg, hogy volna-e kedvem egy közös perecsütéshez a gyerekekkel. Örömmel mondtam igent. Az iskolában öt helyszínen várták a kicsiket. Mi a piacteret keltettük életre. Először a zöldség és állatvásárt nézték végig az ovisok. A terem egyik sarkába egy zöldségárus pultját rendezte be a tanárnő, alsós kisgyerekek pedig állat jelmezbe öltöztek. Az iskola zeneiskola, a tanárnő ének szakos, minden zöldséghez, állathoz tudott nagyon jó kis gyerekdalt vagy mondókát, megénekeltette a kicsiket. Mire jól bevásároltak meg is éheztek. Így jutottak el a perec sütödébe, aminek az ajtajában kis kukták hívogatták a vendégeket. A betérők kipróbálhatták a perecformázást. Kaptak egy-egy darab tésztát. Először kígyót sodortunk belőle a tekeredik a kígyó dallamára, majd megformáztuk a pereceket. Annyira aranyosak, ügyesek voltak a picik. Amelyikük eddig nem oldódott fel, az itt felszabadult. Apró kis kezeikkel ügyesen formázták a tésztát, szórták a lisztet. Nagyon élvezték, igazán nagy sikere volt. Kifele menet jutalmul mindenki kapott egy frissen sült perecet.
A többi helyszínt sajnos nem láttam, de tudom, hogy volt egy várterem, ahol néptánccal ismerkedhettek, a tornaterem lovagpályává alakult, volt kézműves műhely, ahol rézlapot verhettek, a folyosón még kígyóbűvölővel is találkozhattak.
Szenzációsan sikerült a nap, az iskola, a pedagógusok nagyon kitettek magukért. Érdekes volt látni, hogy mennyire izgultak, hogy minden jól sikerüljön, hogy a kicsik jól érezzék magukat. És a végén a megkönnyebbülést, az örömöt, amikor csak pozitív visszajelzéseket kaptak, a szülők és a kicsik remekül érezték magukat.
Köszönöm, hogy részese lehettem, igazán nagy megtiszteltetés volt számomra!

Boldog Karácsonyt!

Kedves Olvasóim, Barátaim, Ismerőseim, Blogtársaim!

Áldott Karácsonyi Ünnepeket kívánok !

Gazdag ünnepi kalács

Az ünnep reggelén nagyon jól tud esni egy csésze illatos tea, mellé egy szelet minden jóval megrakott kalács. Aszalt gyümölcsökkel, csokoládéval, naranccsal dúsítva igazán különleges ízű, illatú a kalács.
Hozzávalók:

• 60 dkg finomliszt
• csipet só
• 3 ek. cukor
• 1 tk. fahéj
• 2 dl zsíros habtejszín
• 1,5 dl frissen facsart narancslé
• 1 tojás
• 1 tojás sárgája
• 50 g olv. vaj
• 2 dkg élesztő
• 120 g aszalt gyümölcs és mazsola vegyesen
• 2 ek. csokoládélencse

Tetejére:

• 1 tojás
• mandula

Az aszalt gyümölcsök és a csokoládé kivételével mindent a gépbe készítettem és összeállítottam a tésztát. A dagasztás legvégén adtam csak hozzá a gyümölcsöket és a sütésálló csokoládét. Kelesztőtálban duplájára kelesztettem. Hármas fonással fontam meg, amit koszorú alakra igazítottam, de természetesen maradhat a hagyományos forma, vagy akár dobozban is lehet sütni. Miután duplájára kelt lekentem egész felvert tojással, a tetejét megszórtam mandula szeletekkel és 180 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt pirosra sütöttem. Félidőben letakartam egy fóliával a tetejét.

Aszalt áfonyás-levendulás keksz

A levendulának sokat köszönhetek az idén, így azt gondolom, nem múlhat el a karácsony sem nélküle. Egy finom kekszet álmodtam meg aszalt gyümölccsel társítva. Kandírozott narancs volt az első gondolatom, de aztán maradtam az áfonyánál.
Hétköznapokra nem szaggatnám csillag formára, egyszerűen felszeletelném a kb. 5 cm átmérőjű rúddá formázott tésztát, és a mázat is lehagynám róla. A fele most sem kapott takarót, mert a családom véleménye megoszlott e tekintetben.
Hozzávalók:

• 300 g finomliszt
• 200 g hideg vaj
• csipet só
• 80 g porcukor
• 50 g aszalt áfonya (cukrozatlan)
• 1tk. levendulavirág
• 1 tojás
• 1 tk. sütőpor

A késes robotgépbe készítettem a lisztet, a sütőport, a sót és a kockára vágott vajat. Morzsásra kevertem, majd hozzáadtam a cukrot, áfonyát és levendulát. Elindítottam a gépet, csak addig, míg az áfonyát is összedarabolta kicsit. Hozzáadtam a tojást és addig kevertettem, míg egy gombóccá szedte a tésztát. Fóliába csomagoltam és egy éjszakára, de minimum 30-40 percre betettem a hűtőbe.

Kézzel is el lehet készíteni. A lisztbe kell keverni a sót és a sütőport, majd gyors mozdulatokkal, az ujjheggyel el kell keverni benne a vajat. Hozzáadni a cukrot, levendulát és a kissé felaprított áfonyát, végül a tojással összeállítani a tésztát. Hűteni.

Lisztezett deszkán kinyújtottam kb. 2 mm vastagra és csillag alakú kiszúróval kiszaggattam. 

180 fokra előmelegített sütőben 8 perc alatt rózsaszínűre sütöttem. Rácson hűtöttem ki a kekszeket.

Máz:

• porcukor
• narancs vagy citrom vagy lime lé
• levendulavirág

3-4 ek. porcukrot átszitáltam, majd frissen facsart lime levével kikevertem. A máznak sűrűnek kell lennie, nem kell hozzá sok lé. Egy ecset segítségével megkentem a kekszeket, megszórtam a levendulával, vagy aszalt áfonyával. Miután megszáradtak dobozokba rejtettem őket, hogy a karácsonyt megérjék.

Kovászos tönkölykenyér (élesztő nélkül)

 Feladatot kaptam. Egy olyan kenyeret kellett összeállítanom, amiben a lehető legmagasabb a teljes kiőrlésű liszt aránya, nincs benne élesztő, tejtermék, burgonya és cukor. Természetes erjesztő, kovász viszont lehet benne. A kérés szerint a kenyér bélzete puha legyen, ne pedig tömör, mint pl. az ukrán rozskenyéré. Ezért a tönkölylisztre esett a választásom, annak magas a sikértartalma, laza kenyér süthető belőle.
Először egy kovászt kellett készítenem. Méghozzá nem gyors kovászt, hanem a lassú érlelésű természetes kovászt. Összekevertem 50 g lisztet 50 g langyos vízzel egy befőttesüvegben, letakartam egy darab fóliával és radiátor közelébe tettem.Másnapra szép buborékos lett, megint tettem hozzá 50 g lisztet és vizet. Harmad és negyed nap ismét, ezután 4 napon keresztül két evőkanál lisztet és két ek. vizet kevertem hozzá. A nyolcadik napra megfelelő mennyiségű és minőségű kovászom lett.

Most már kezdődhetett a kenyérsütés:
Hozzávalók:

• 350 g tk. tönkölyliszt (bio)
• 50 g zabpehely (bio)
• 1,5 tk. só
• 2 ek. olaj
• csipet aszkorbinsav
• 1 tk. malátapor
• 300 g aktív kovász (BL 80 lisztből)
• 1 tk. rizsszirup
• 2 dl víz

Az összes hozzávalót a kenyérsütőgép üstjébe készítettem és nyitott tetővel a 20 perces programon bedagasztottam a tésztát. Ha nagyon ragacsos lenne kevés lisztet lehet a végén hozzáadni. Kiolajozott kelesztőtálban kelesztettem duplájára, 30 perc után óvatosan átforgattam, majd további 30 percig hagytam kelni.
Ezután lisztezett felületre borítottam, a kezemmel ellapogattam, két oldalról visszahajtottam egy keveset, majd feltekertem úgy, hogy minden tekerés után lenyomtam a tészta szélét. Sütőpapírral kibélelt dobozformába tettem. Én a széthúzhatót használtam a legkisebb méreten, de ez a mennyiség elfér egy hagyományos formában is.

Egy ruhával letakartam és szobahőmérsékleten hagytam kelni. Egy óra múlva egy éles pengével hosszában bevágtam, ezzel egyrészt gyorsítottam a kelést, másrészt megakadályoztam, hogy a tészta szétrepedezzen. További másfél-két órát hagytam, míg duplájára nőtt a tészta. A sütőt előmelegítettem 220 fokra. A megkelt kenyértésztát vízzel alaposan lepermeteztem, majd 15 percig sütöttem ezen a hőfokon. 200 fokra csökkentettem a hőmérsékletet és további 25-30 percig sütöttem.  Ha nagyon barnulna a teteje, akkor egy fóliával érdemes letakarni.
A kenyér akkor van készen, ha az alját megkopogtatva kongó hangot ad. Rácson hűtöttem ki.

Citromos spagetti

Irigykedve olvasom a gasztro- és kézműves blogokat, hogy milyen karácsonyi hangulatban vannak, mennyi mindent készítettek már a közeledő ünnepekre. Én bizony még sehogy sem állok, még nem kapott el az ünnepi hangulat. Le vagyok maradva az ajándék vásárlással, nincsenek felhalmozva még a karácsonyi apró sütik sem, még sincs időm semmire. Az elmúlt napokban a főzés is csak gyors, pikk-pakk ételekből állt. Szegény családom...
Egy ilyen egyszerű, de nagyszerű étel volt ez a citromos spagetti is. Szoktam készíteni a tejszínes változatát is, na az sem igényel órákat, de ez még annál is egyszerűbb. David Rocca receptje:
Hozzávalók:

• 50 dkg spagetti
• 1 citrom leve és héja
• 1 fokhagyma
• olívaolaj
• só, bors
• parmezán
• petrezselyemzöld

A tésztát szokásos módon kifőztem. Míg főtt egy nagyobb kerámiatálat bedörzsöltem fokhagymával, majd belereszeltem egy fél citrom héját, belefacsartam a levét, sóztam, borsoztam és olívaolajjal elkevertem. Bőven adtam hozzá reszelt parmezánt, majd a leszűrt forró tésztával átforgattam. Tálaláskor meglocsoltam még olívaolajjal és megszórtam parmezánnal.

A kedvenc tésztaételek közé került. 

A Gyermelyi Tésztacsata elnevezéssel szavazást indított, arra kíváncsi melyik ma Magyarország legkedvesebb tésztaétele. Több mint négyezer szavazat után a Bolognai spagetti vezet. Gondoltátok volna? A jó kis túrós csuszánk csak a második...

Mikulás mézeskalácsból

Most is, mint minden évben megajándékozzák egymást a kisfiam osztályában a gyerekek. Bedobják a neveket egy nagy kalapba és mindenki húz, majd igyekszik titokban tartani. Negyedik éve készítek erre az alkalomra valami mézeskalács meglepetést. Volt már szánkó, hóember doboz, karácsonyfa és idén maga a Mikulás lesz az ajándék. Éppen most kerül sor az átadásra, remélem örülni fog neki M.

A tészta a szokásos mézes tészta volt. Miután nagyjából körvonalazódott az elképzelés, keresni kezdtem egy megfelelő Mikulást. Nézegettem kifestőket, üvegmatricákat, sok-sok száz mikulás képet átlapoztam mire megtaláltam a megfelelőt. Felnagyítottam a kívánt méretre, majd kinyomtattam. 

A mézeskalács tésztát kinyújtottam egy darab sütőpapíron. Rátettem a körbevágott mikulást és egy hegyes kés segítségével körbevágtam. Óvatosan átemeltem a papír segítségével a tepsire. Ezzel a módszerrel könnyebb megtartani az alakját. Kicsit tovább sütöttem mint a szokásos mézeseket. Körberajzoltam egy tányért is, az  lett a talapzat és kivágtam a háromszögeket, amik egyrészt megtartják a mikulást, másrészt a puttony támasztékai is lesznek. 

Miután az összes megsütött alkatrész alaposan lehűlt elkészítettem az írókát. Nagyobb részét fehéren hagytam, egy részét beszíneztem piros pasztával és egy keveset feketével. 

A megsült mikulásra visszahelyeztem a papírt és egy tűvel átszurkáltam a kontúrokat. Ezután húztam át fehér írókával. Mikor a fehér megszáradt jött a színezés. Kitöltöttem a részeket és egy nedves ecsettel elsimítottam.

Miután készen lett és minden megszáradt a kontúrokat ismét áthúztam a fehér írókával. Másnapig száradni hagytam. 

A puttonynak vettem tüll szerű valamit, szép pirosat kaptam. Varrtam belőle egy keskeny, hosszú kis zsákot, amit megtöltöttem mézesekkel.  

Most már csak az összeállítás maradt. A talapzatra is kentem a fehér írókából, majd erre állítottam a háromszögeket és ezekhez támasztottam a Mikulást. Minden összeérő élt alaposan bekentem írókával. Végül a talpát meghintettem kókuszreszelékkel.

A Mikulást elküldtem a No Salty Mézeskalács szépségversenyére. Ha tetszik, kérlek szavazzatok rá!

 

Tápióka puding sharon gyümölccsel

Alig van kora délután, de máris azt mondhatom, vegyes egy nap volt ez a mai. Reggel bosszúsággal kezdődött, utána jött egy kis kellemes, majd ismét bosszúság ami lecsitult egy kis nem szeretem hangulatra. Ilyenkor érdemel az ember lánya egy kis kényeztetést, amire ez a könnyű desszert nagyon is megfelelő.
Szóval, reggel felhúztam magam nagyon. Ebben a városban egyszerűen nem lehet kapni kiskamaszra cipőt. 37 és 40-es méret között nincs. De tényleg nincs, nem arról van szó, hogy nem tetszik, más színt, más fazont szeretnék. Ha cipő kell, lehet utazni Szegedre vagy Vásárhelyre. Vagy marad a kínai. Nem hiszem el, hogy ebben a városban én vagyok az egyedüli, aki nem akarja, hogy a gyereke kínai cipőben legyen reggeltől estig...
Ezután jött egy kis kellemes, az Életmód Sziget. Timihez felpaprikázva estem be, de most is, mint mindig pillanatok alatt lehiggadtam nála. Az ő személye, az általa kialakított ki szigete fantasztikus. Legszívesebben mindenkinek felírnám receptre a legalább heti 1 Életmódszigetet, mondjuk egy kényeztető, stresszoldó masszást. Nem is rossz ötlet, láttam, hogy kapható nála Ajándékutalvány is, karácsonyra személyre szabott kényeztető meglepetés.
A lelki kényeztetés után jöhet a kényeztető desszert. Régen szerettem volna már tápióka pudingot készíteni, szeretném a tápióka lisztet kipróbálni, de itt nem csak cipőt nem lehet kapni... Pár napja végre hozzájutottam egy csomag apró tápióka gyöngyhöz. Keresgéltem hozzá receptet, a legelső Chili&Vaníliától volt, ami szembe jött velem. Zsófi mindent leírt amit tudni kell a tápiókáról. A receptjéből a sáfrányt elhagytam, a banánt sharon gyümölcsre cseréltem, zöldcitromom sem volt, de volt szárított lime levelem. És persze rögtön dupla adagot készítettem.
Hozzávalók:

• 8 dkg tápiókagyöngy
• 0,5 l víz
• csipet só
• 5 cm friss gyömbér szeletelve
• 1 zöldcitrom héja (nálam 4-5 db szárított lime levél)
• 1 doboz kókusztej (400ml)
• 4 ek. cukor (remek lehet mézzel vagy juharsziruppal is)
• 1-2 sharon gyümölcs 

A tápiókát a forrásban lévő, csipet sóval ízesített vízbe öntöttem, hozzáadtam a gyömbér szeleteket és lime leveleket. Kb.15 percig főztem állandó keverés mellett,  míg zselés, kocsonyás állagú nem lett. Ekkor édesítettem, majd felöntöttem a kókusztejjel. Már csak 2-3 percig főztem, majd hűlni hagytam. Poharakba adagoltam. Amint szoba hőmérsékletűre hűlt a tetejére kockáztam a sharon gyümölcsöt és máris tálaltam. Mert megérdemeltük.  

Glutén és tejmentes.

Kata szelet

A férjem kedvenc sütije, de mi is nagyon szeretjük. Szinte nincs ünnep nélküle. Ezt nem régen készítettem, de biztos, hogy karácsonyra is kérni fogja életem párja.
Az elkészítése roppant egyszerű, bár a három lap sütése tudom, hogy sokakat megrémiszt, de higgyétek el, pillanatok alatt meg van.
Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg finomliszt
• csipet só
• 15 dkg vaj vagy margarin
• 15 dkg porcukor
• 3 tojás sárgája
• 1 sütőpor
• tejföl

A liszttel elkeverem a sütőport, a sót, a porcukot, majd belemorzsolom a zsiradékot. Hozzáadom a három tojás sárgáját, majd annyi tejfölt, hogy közepesen kemény tésztát kapjak. Három részre osztom és letakarva pihentetem kb. 10-15 percig.

Ezalatt a sütőt előmelegítem 180 fokra.

Egy nagy gáztepsi (kb. 28x 30 cm) hátulját bevajazom, lisztezem. A tésztákat egyesével kinyújtom a tepsi méretére, majd kisütöm rajta a három lapot. Úgy szoktam, hogy csak kb. nyújtom ki a lapokat, majd ráteszem a tepsire és ott nyújtok még rajta. Minden lap előtt vajazni, lisztezni kell. Kb. 15 perc alatt sülnek enyhén pirosra.

Amint kisült egy lap egy nagyobb késsel alányúlok és óvatosan átcsúsztatom egy rácsra vagy deszkára. Végül kiválasztom a legkevésbé sikerültet, azt összetöröm.

Töltelék:

• egy összetört lap
• egy csésze (kb. 1,5-2 dl) forró tej
• vaníliás cukor
• 1 dl rum
• 2-3 ek. baracklekvár
• 10 dkg vaj vagy margarin
• 15 dkg porcukor
• 2 ek. kakaópor (keserű)
• pár db babapiskóta

A forró tejben elkeverem a vaníliás cukrot és az összetört lapra öntöm. Meglocsolom a rummal, a baracklekvárral, félreteszem. A vajat habosra kavarom a porcukorral és a kakaóval. Összekeverem a tejes lappal, végül beletördelem a babapiskótát. Ez utóbbi ugyan nincs az eredeti receptben, de a piskótadaraboktól sokkal szebb lesz a töltelék.

A tepsi aljába (amin sütöttem a lapokat) teszek egy lapot, rákenem a tölteléket, befedem a következő lappal, óvatosan lenyomkodom.

Tetejére:

• 3 tojás fehérje
• csipet só
• 25 dkg kristálycukor
• olvasztott csoki vagy tortadara

Gőz fölött állandó keverés mellett megfőzöm a habot. Egy akkora lábasban, amin az üvegtál kényelmesen elfér két ujjnyi vizet forralok. A tojások fehérjét az üvegtálban egy csipet sóval elkezdem verni, majd apránként hozzáadom a cukrot is. Ráteszem a tálat a vízre, takarékra veszem és tovább verem a tojásfehérjét, míg szép fényes, masszív habot nem kapok. 

A habot rásimítom a süteményre, a tetejét hullámosra hagyom, majd rácsorgatom az olvasztott csokoládét vagy megszórom tortadarával. Másnapig pihenni hagyom. Tálaláskor apró, falatnyi kockákra vágom.

Mézeskalács adventi koszorú az idén is

 Kissé lemaradtam az idén az adventi koszorúkkal, de végre sikerült elkészítenem őket. Az idén nem a szokványos koszorú formát választottam, kicsit szerettem volna újítani. Tudom, már az sem szokványos, hogy mézeskalácsból készül, bár egyre többen készítenek ilyen illatos, különleges koszorúkat. Csodás hangulatuk van, aki még nem próbálta, bátran álljon neki. Karácsonyfákat álmodtam meg. A lenti volt az első, miközben azt díszítettem, írókáztam, jöttek a gondolatok a következőről. A fenti lett a mi koszorúnk, piros-fehér-zöld koszorú egészen véletlenül. Mézgyertyákat szerettem volna ugyanis, de csak zöldet kaptam. A valóságban sokkal szebb, mint itt a képen, de egyszerűen nem tudtam jól fotózni.
A szokásos mézes tésztából készült, mint ahogy a lenti formák is.