Szilveszter

Sokan kérdezik, mit sütök-főzök szilveszterre, hogyan fogunk ünnepelni. Meg kell mondjam, a szilveszter nem tartozik a kedvenc ünnepeim közé. Azt szoktam mondani, ez is csak olyan nap mint a többi. Talán mert nem vagyok az a bulizós fajta, soha nem is voltam, fiatalabb koromban is visszafogottan buliztam. A kötelező fennmaradás nálam azt váltja ki, hogy nyolckor már ásítozom, tízkor már leragad a szemem, éjfélkor már nem kell a korty pezsgő sem, alig várom a himnusz végét, hogy bújhassak a paplan alá.
Persze minden évben megbeszéljük a barátainkkal, hogy most aztán elmegyünk szórakozni valahová, aztán maradunk itthon. Néha átjönnek a barátaink pár órára vagy mi megyünk hozzájuk, de annak is közös szunyókálás szokott lenni a vége. Elég muris, a gyerekeink vidáman elvannak a másik szobában, mi meg a kanapén bóbiskolunk.
Most négyesben leszünk itthon. Természetesen lesz ünnepi vacsora. (A férjem ma hősiesen magára vállalta a bevásárlást. A városban ugyanis szinte lehetetlen közlekedni. Minden út, járda jeges. Tiszta horror ahogy a biciklisek csúszkálnak az autók előtt. A rádió szerint Makón van a legtöbb kéz és láb törött ... )
A fiúk kívánsága hidegtál volt. Kolbásszal töltött karajjal, tormás sonkatekerccsel, talán készítek kaszinótojást is, és majonézes salátákat, lencsesalátát. Sütök pogácsát, még nem tudom milyet, bár a férjem hozott házi tepertőt, gondolom célzásként. Tiramisut akartam készíteni, de nem kapott sehol, mindenki azt kereste. És azt hiszem Judit malackáit is megsütöm, nagyon helyesek. Lesz megint Sportlikőr a gyerekeknek Vikitől, karácsonykor is imádták.
Szóval, így, csendben fogunk ünnepelni! Ti buliztok kedves Olvasóim?
A saját hidegtálam még nincs meg, de egy kedves ismerősöm, M. Péter nem régen elküldte az általa készített hidegtálak fotóit. Gyönyörűek! (a képekre kattintva kinagyíthatóak)