Challah kicsit másként

 A recept nem új, a régit használom, de vittem bele két kis csavart. Egészen más lett tőle a kalács. Persze tudom, hogy minden bizonnyal nem én találtam fel a spanyol viaszt, de az eredmény annyira lenyűgözött, hogy szeretném megmutatni.
Az egész úgy kezdődött, hogy pürének feltettem  főni a krumplit, amiről azután jól meg is felejtkeztem. Tisztességesen szétfőtt, jó sűrű lé maradt utána. Soha nem öntöm ki a krumpli főzővizét, nagyon jó a kenyérsütéshez, kiváltható vele a burg.pehely is, és pár napig jól el van a hűtőben. Most is félretettem a kenyérre gondolva. A kicsi viszont kalácsot kért, méghozzá azt amit karácsonykor is sütöttem a májpástétomhoz. A challah volt, amiben a folyadék víz. Arra gondoltam, hogy talán sokkal lágyabb lesz az a kalács, ha víz helyett ezt a jó sűrű főzővizet használom fel. Bedagasztottam vele a tésztát, a többi hozzávalót változatlanul hagyva. A folyadékból kellett kicsit több bele, de csak óvatosan szabad adagolni, mert a krumpli lágyítja a tésztát.
Megkelt, megformáztam és a jénai aljába tettem tepsi helyett. Nem szándékosan, csak kissé szétszórt voltam. Gyönyörűen megkelt, akkor vettem észre, hogy miben is kelesztettem. Ha már a jénai aljban volt, akkor rátettem a tetejét is miután lekentem tojással, pusztán kíváncsiságból.
Gyönyörű, hatalmas kalácsot vettem ki a sütőből, épp csak elfért a nyolcliteres jénaiban.Látszik is rajta, felvette az edény alakját. Ropogós, de vékony héjú, egészen lágy, pihe-puha bélzetű volt. Az utolsó morzsáig elfogyott.