Rozskenyér

 Akik rendszeresen olvasnak talán tudják, hogy nem szeretem a rozskenyeret, kivéve az ukrán rozst. Azért viszont nagyon oda vagyok. Sajnos elég időigényes az elkészítése, napokkal korábban érlelni kell a rozskovászt, stb., így ritkán készítem. Nem is egyszerű, nagy gyakorlatot kíván, sok visszajelzést is kaptam, hogy nem mernek nekikezdeni. Most viszont nincs kifogás, elkészítettem az öregtésztát változatát, amivel lényegesen lerövidül az idő, egyszerűsödik az elkészítése. Az íze remek, nagyon finom, bár nem annyira savanykás, mint a kovászos változaté. A nádmelasztól enyhén aszaltszilvára emlékeztető utóízzel.

kép innen

Az első kísérlethez készítettem egy 100 %-ban tk. búzalisztből készült öregtésztát. Elhagytam a világos rozslisztet és helyette is BL 80 lisztet használtam. Az a kenyér is nagyon finom lett, bár éreztem némi kis kesernyés ízt. Ezért megmaradtam a BL 80-ból készült öregtésztánál és világos rozslisztet is kevertem bele. Nekem ez utóbbi jobban tetszett.
Hozzávalók:

• 300 g tk. rozsliszt
• 200 g világos rozsliszt
• 100 g BL 80 liszt
• 1 ek. sikér
• 350 g öregtészta
• 1 ek. melasz (vagy lágy barnacukor)
• 2 tk. só
• 2 ek. olaj
• 1-1 tk. őrölt koriander, kömény, édeskömény
• 1 dkg friss élesztő
• kb. 370 ml víz

Ezt a tésztát nem szoktam betenni kenyérsütőgépbe, bár az én gépemhez van spéci lapát, ami rozskenyérhez való. Inkább kézi dagasztást vagy a dagasztógépet választom. 

Beleteszem a tálba az összes szárazanyagot, majd a közepébe mélyedést készítek, ide jön az öregtészta és a folyadék. 

 Alaposan összegyúrom a tésztát, ilyen magas rozsliszt aránynál ez nem dagasztás. A tészta ragacsos, de nem kell utána lisztezni, ilyennek kell lennie. Letakarva hagyom 30-40 percet pihenni.
Kiborítom egy lisztezett felületre és ellapogatom a kezemmel. Két szélét visszahajtom, majd feltekerem. Sütőpapírral kibélelt dobozformába teszem.

Letakarom és hagyom míg duplájára kel. Ez nekem kb. 50-60 perc volt. Ezalatt a sütőt előmelegítettem 230 fokra.
A megkelt tésztát egy éles pengével hosszában bemetszem, alaposan lepermetezem vízzel, így megy a sütőbe. Vele együtt 2-3 jégkockát is bedobok.
15 perc után visszaveszem a hőt 200 fokra és további 25-30 percig sütöm. Ha nagyon barnulna a teteje egy fóliával letakarom.
Rácsra teszem hűlni.

Kukoricakenyér

 

Bevallom őszintén, nekem nem nagy kedvencem ez a kenyér. Próbálkozom, próbálkozom, de ez a tömény kukorica íz nem igazán jön be. Frissen, amikor még jó ropogós a külseje, még csipegetek belőle, kicsipkedem a még kissé folyós sajtot, de a többit meghagyom a fiúknak.

Hozzávalók:

• 240 g kukoricaliszt
• 120 g finomliszt
• 0,5 tk. szódabikarbóna
• 1,5 tk. sütőpor
• 10 dkg olv. vaj
• 2 tk. só
• 3 dl író (vagy 120 g joghurt annyi tejjel kiegészítve, hogy 3 dl legyen)
• 2 nagyobb tojás
• kockára vágott sajt (chedar a legjobb)
• aprított kaliforniai paprika
• 10 dkg bacon 

Ennek a kenyérnek a legjobb, ha vaslábosban sül, abban lesz a legropogósabb a külseje. Természetesen tortaformában vagy fém dobozban is elkészíthető, de bármelyiket is választjuk, a sütővel együtt fel kell melegíteni, szintén a ropogós külső eléréséhez. 200 fokra melegítettem elő a sütőt.
Először a bacont daraboltam fel, majd pirosra sütöttem. Félretettem hűlni.
Nagyon szép kukoricalisztet kaptam a Békési Portékáktól, amit egy tálba szitáltam, a finomliszttel, szódabikarbónával, sütőporral, sóval együtt. Közepébe mélyedést készítettem, ide öntöttem az íróval elkevert tojásokat, majd az olvasztott vajat. Egy fakanállal jól elkevertem. Hozzáadtam a sajtot, a paprikát és a zsírjából kihalászott bacon darabkákat is.
Kivettem a sütőből az edényt, a szalonna visszamaradt zsírját beleöntöttem, egy ecsettel elkentem, hogy az oldalára is jusson. beleöntöttem a masszát és kb. 45-50 percig sütöttem. Pirultnak kell lennie a tetejének, illetve a beleszúrt fogvájónak tisztán kell kijönnie, akkor van készen.
Rácsra tettem hűlni.

 

Olvasóim sütötték V.

Rengeteg képet kapok továbbra is Tőletek, aminek őszintén örülök. Köszönöm szépen, hogy megtiszteltek velük!
Olyan sok szépség érkezett, hogy megint nem is fog beleférni egy bejegyzésbe. Fogadjátok szeretettel őket!

Ildikó kolbászos tatukifliket sütött:

Eva öregtésztás kenyere:

Ezt pedig vaslábasban sütötte:

Kati is a Jól beváltat sütötte:

Boróka külföldön él, az ottani magyar napokra sütötte ezeket a szépségeket:

Timi több receptet is kipróbált:

Ibolya kenyere:

Zsófi tortákat sütött:

Gábor sütései:

Susanna küldte:

Szilvi sajtos bagettet sütött:

Vicza első kenyere:

Mária zsemléket és kenyeret sütött:

Veronika szépségei:

Mónika hamburgerzsemléi és kenyere:

Lenke magvas kenyere:

Violetta is a hamburgerzsemléket sütötte:

Szegedi kiflik Évától:

Jucus pitái:

Diána, a szomszédom vaníliás briósai:

Köszönöm szépen, hogy megmutattátok és én megmutathattam! Hamarosan jön a következő, nagyon sok kép van még!

Közben a Pékség facebook oldalára is érkeznek a gyönyörű képek, érdemes azokat is megnézni!

Édeskömény krémleves

Néhány napja bementem egy nagyobb zöldségeshez, ahová viszonylag ritkán szoktam járni. Csak pár céklát szerettem volna, de körbefutottam a ládák között, hátha találok valamit. A hónapos retek mögött elbújva vettem észre egy láda gyönyörű édesköményt. Itt általában évente egyszer lehet kapni az egyik multiban, akkor is alig tojás nagyságú, fonnyadt kis görcsöket találok, eszméletlen áron. Ezek a gumók viszont gyönyörűek, frissek, illatosak voltak és az áruk is igen barátságosnak tűnt. Telepakoltam a kosaramat (kettőt hagytam másnak is). Fizetéskor kérdezem az eladót, szokott lenni máskor is? Nem, az egyik konyha kért egy darabot, de csak ládával adták, így maradt. Mondjuk azt nem tudom, hogy mire volt elég egy darab egy konyhának, de legalább több maradt nekem.
Ma visszamentem még, elhoztam az utolsót. Kértem, hogy hozzanak máskor is, de nem voltak lelkesek, szerintük senkinek sem kell. Persze, hogy nem, ha eldugják a sarokba, nem teszik szem elé, honnan tudnák a vásárlók, hogy van. Másrészt pedig én senki vagyok? Majd egy ládával felvásároltam és épp az előbb tettem ígéretet a továbbiakra is...
Jutott nyersen salátába, párolva quinoa salátába, együtt sült bőrős malachúsival és paszternákkal, rizottóba is mennyei volt, és csodás krémlevest is készítettem belőle.
Hozzávalók:

• 2 nagyobb édeskömény
• 1 paszternák (elhagyható)
• 1 közepes burgonya
• 1 ek. vaj
• 1 kisebb vöröshagyma
• 1 kis darabka póré
• kb. 1 l húsleves
• 2 dl tejszín
• só, bors
• csipet cukor
• 1-2 ek. citromlé

Egy evőkanál vajat felolvasztottam, a finomra vágott vöröshagymát megfonnyasztottam rajta. Rádobtam a pórét is, együtt tovább pirítottam. Hozzáadtam a kockára vágott burgonyát, a felszeletelt édesköményt és a paszternákot. Sóval, borssal fűszereztem. Felöntöttem a húslevessel, majd fedő alatt puhára főztem. Végül a tejszínt is hozzákevertem. Pürésítettem, majd egy csipet cukorral és kevés citromlével ízesítettem. 

Tálaláskor citrusos olívaolajat csepegtettem, na jó, locsoltam, én bőven szeretem, a tetejére. A férjem tökmagolajjal kedveli.

Gyümölcsfaragás Tűzpadkával

 Ma nálam járt Tűzpadka. Sokat beszélgettünk, tervezgettünk és közben megmutatta az almafaragást. Mondom én, hogy egy művész, de mindig tiltakozik.
Jól nézzétek meg, mert a legalsó sort én készítettem!

Gyors csokikrém (avokádóból) Cserkétől

Esküszöm, alig negyed órája olvastam Cserkénél erről a meglepő csokoládékrémről. És már be is lapátoltam. Mert pont erre volt szükségem. Ezek szerint oka volt, hogy tegnap mégsem készítettem guacamolét.
Én levendulasziruppal ízesítettem a krémet. Maradt még egy avokádó, az talán gránátalmával fog keveredni...

Grízgaluska

 Az elmúlt héten két levelet is kaptam, arról érdeklődtek, szoktam-e, és ha igen, akkor hogyan készítem a grízgaluskát. Igen, szoktam, elég sűrűn,mert nagyon szeretjük.
De eltelt egy kis idő, mire tökéletes lett. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban sokat ettünk volna, nálunk a levesbetét cérnametélt volt, mármint a húslevesbe, apukám azt szerette nagyon. A keresztanyáméknál viszont mindig azt kaptunk. Gyönyörű sárga, hatalmas, mégis nagyon könnyű galuskákat készített, emlékszem, már gyerekként is ámulattal töltött el.
Az első grízgaluskám kész katasztrófa lett, azt hiszem fegyvernek is beillett volna, oly keményre sikerült. A második és a harmadik is, hiába próbáltam ki mindent amit ajánlottak. Tettem bele egy csipet sütőport, leszürkült, habbá vertem a tojás fehérjét, erre szétfutott a vízben, stb... Végül a keresztanyámat kérdeztem.
"Felversz pár tojást, beleszórod a grízt, hagyod pár órát állni, majd forrásban lévő vízbe szaggatod, fedő nélkül  főzöd negyed órát, majd letakarva pihenteted a vízben húsz percet. Oké, de mennyi az a gríz? Hát majd látod. Na de mégis! Ne legyen sűrű."
Néhány újabb próba után kitapasztaltam. Valóban, a titok csak a gríz mennyiségében rejlik.
Felverem a tojásokat, magunknak kettőt szoktam. Egy csipet sót és egy teáskanál olajat adok hozzá, végül beleszórom a grízt:

 Egy villával alaposan elkeverem, körülbelül tejföl sűrűségűnek, vagy picit talán lágyabbnak kell lennie. Egy fóliával letakarom és 2-3 órára hűtőbe teszem.

 Vizet forralok egy kis sóval, evőkanállal beleszaggatom, majd lassú tűznél főzöm kb. 15 percig. Ezután elzárom a lángot, lefedem a lábost és hagyom pihenni még húsz percig.
Tökéletesen könnyű, gyönyörű gombócokat kapok.

Express, nagyon magvas kenyér Rachell Allentől

 Meg kell követnem Rachell Allent.  Bár nagyon szeretem a receptjeit, még egyikben sem csalódtam, de vegyes érzelmekkel néztem ahogy beleönti a kenyér hozzávalóit egy tálba, kézzel kever rajta kettőt, beletapicskolja egy formába, majd addig pihenteti míg a sütő bemelegszik és máris süti. Alig egy óra és az asztalon a friss, meleg kenyér. A kenyér roppant egészséges, tele- tele magokkal, tk. liszttel, csupa-csupa rost. Hála a sok ismétlésnek másodszorra sikerült lejegyeznem a receptet. Muszáj volt kipróbálnom, pedig vallom, hogy nem kenyér a kenyér, ha nincs benne valamilyen kovász. Minden kételkedésem ellenére egy igazán finom kenyérféleség lett belőle.
Hozzávalók:

• 300 ml langyos víz (eredeti recept szerint 350)
• 1 tk. méz vagy melasz
• 2 dkg friss élesztő (vagy 7 g szárított)
• 200 g tk. liszt (tönkölyt használtam )
• 75 g BL 80 liszt
• 75 g magkeverék (len, napraforgó, szezám, fekete szezám, mák, tökmag)
• 50 g zabpehely (nálam fele árpapehely)
• 25 g korpa
• 1 tk. só
• 1 ek olaj

Az élesztőt belemorzsoltam a vízbe, elkevertem. Egy nagy tálba mértem az összes hozzávalót, majd beleöntöttem az élesztős folyadékot. Alaposan elkevertem. Meglehetősen lágy lesz, de szükség van a gyors keléshez a több folyadékra. Formába simítottam. 

Egy kisebb, hagyományos forma elég neki (25x11x7), amit előzőleg kibéleltem sütőpapírral.

Letakarva hagytam pihenni míg a sütő bemelegszik, ez kb. 20-25 perc. Ezalatt a tészta kissé megemelkedik.

Egy éles pengével hosszában végig metszettem, majd a tetejét is megszórtam magokkal, pelyhekkel.

 45-50 perc alatt sült meg 200 fokos sütőben.

Quinoa saláta csicseriborsóval, céklával és naranccsal

 A quinoáról írtam már többször is. Nekem nagy-nagy kedvencem, szeretem bulgurral keverve köretnek, grillezett zöldségekkel salátának vagy akár desszertnek is. A lelkesedésemet csak az ára tudja lelohasztani.
Pár napja véletlenül egy nagyon jó kis gasztrooldalra tévedtem, szuper gluténmentes recepteket tesz közzé a gazdája. Ott találtam ezt a salátát, amely már a látványával is elvarázsolt. Remek tél végi, könnyű kis saláta, amely a színeivel már a tavaszt idézi.

Hozzávalók:

• 2 dl quinoa
• 5 dl zöldségleves
• 1 tk só
• bors
• 3-4 kisebb cékla
• 1 kis üveg csicseriborsó
• 20 dkg bébispenót
• 1 narancs

Öntet:

• 50 ml friss narancslé
• 50 ml olívaolaj
• 1 tk. szójaszósz
• 1 tk. balzsamecet
• 1 ek. méz
• pici só
• bors

A quinoat kétszeres mennyiségű zöldséglevesben puhára főztem, majd egy sűrű szövésű szitán lecsepegtettem. 

A kisebb céklákat alufóliába csomagoltam és forró sütőben megsütöttem. Mérettől függően 40-50 perc kell neki.

Egy salátástálba szórtam a gabonát, a lecsepegtetett csicseriborsót, a megtisztított spenótot és a kifilézett narancsot. Összekevertem.

A céklát megtisztítottam, falatnyi darabokra vágtam, egy külön tálkába tettem. Csak tálaláskor tettem a többi hozzávalóhoz, mert alaposan pirosra színezi.

Az öntet hozzávalóit alaposan elkevertem, és a salátáéra locsoltam.

Grillezett házisajtot is adtam hozzá, így egy tökéletes, egészséges ebéd lett belőle.  

A Vidéki otthon-ban egy mini interjút olvashattok velem.

Molnárka

 Évi barátnőm juttatta eszembe, hogy milyen régen nem sütöttem már molnárkát. Egy időben elég gyakran volt nálunk, hol sima, hol aszalt áfonyás, esetleg mazsolás változatban.
Molnárka a gyerekkorom egyik kedvenc péksüteménye volt. Nem is tudom, lehet-e még kapni, annak idején Szegeden a Sthümernél vásároltuk. Édeskés, puha kis zsemlék hosszúkásra formázva. A tésztája bár kalács jellegű, szerintem nem tartalmazott tejet, esetleg némi tejport és sok vajat, tojást. Legalábbis én így gondolom, eszerint állítottam össze a tésztáját.
Remekül illik a húsvéti sonkához is.

Hozzávalók:

• 60 dkg finomliszt
• 1 ek. tejpor
• 1 tk. só
• 1 ek. cukor
• 1 tojás
• 1 tojás sárgája
• kb. 230 ml víz
• 2 dkg élesztő
• 8 dkg olv. vaj

A vaj kivételével az  összes hozzávalót bekészítettem a kenyérsütőgépbe és elindítottam a dagasztás programot, a vajat csak a legvégén adtam hozzá. Nekem elég volt 230 ml folyadék, de függ a tojások nagyságától, így szükség szerint lehet kevés vizet még hozzáadni. Amint leállt a gép áttettem egy kelesztőtálba a tésztát és duplájára kelesztette.

Ezután enyhén lisztezett felületre borítottam, majd 10 egyforma darabba vágtam.

A formázáshoz először gömbölyítettem őket, így is hagytam, hogy tíz percig pihenjenek. Majd kilapogattam őket.

A két szélét visszahajtottam (így nem lesz majd púpos a kisült péksütemény közepe)


 A felső részt középre hajtottam és lefelé hajtottam a tésztát, minden hajtásnál lenyomkodtam:

 

Az alját összecsíptem:

A kész molnárka:

Sütőpapíros tepsin duplájára kelesztettem, majd egy ollóval mintát csipkedtem rá. Végül egész felvert tojással lekentem és 180 fokos sütőben 20 percig sütöttem: