2011. február 20., vasárnap

Édeskömény krémleves

Néhány napja bementem egy nagyobb zöldségeshez, ahová viszonylag ritkán szoktam járni. Csak pár céklát szerettem volna, de körbefutottam a ládák között, hátha találok valamit. A hónapos retek mögött elbújva vettem észre egy láda gyönyörű édesköményt. Itt általában évente egyszer lehet kapni az egyik multiban, akkor is alig tojás nagyságú, fonnyadt kis görcsöket találok, eszméletlen áron. Ezek a gumók viszont gyönyörűek, frissek, illatosak voltak és az áruk is igen barátságosnak tűnt. Telepakoltam a kosaramat (kettőt hagytam másnak is). Fizetéskor kérdezem az eladót, szokott lenni máskor is? Nem, az egyik konyha kért egy darabot, de csak ládával adták, így maradt. Mondjuk azt nem tudom, hogy mire volt elég egy darab egy konyhának, de legalább több maradt nekem.
Ma visszamentem még, elhoztam az utolsót. Kértem, hogy hozzanak máskor is, de nem voltak lelkesek, szerintük senkinek sem kell. Persze, hogy nem, ha eldugják a sarokba, nem teszik szem elé, honnan tudnák a vásárlók, hogy van. Másrészt pedig én senki vagyok? Majd egy ládával felvásároltam és épp az előbb tettem ígéretet a továbbiakra is...
Jutott nyersen salátába, párolva quinoa salátába, együtt sült bőrős malachúsival és paszternákkal, rizottóba is mennyei volt, és csodás krémlevest is készítettem belőle.
Hozzávalók:

  • 2 nagyobb édeskömény
  • 1 paszternák (elhagyható)
  • 1 közepes burgonya
  • 1 ek. vaj
  • 1 kisebb vöröshagyma
  • 1 kis darabka póré
  • kb. 1 l húsleves
  • 2 dl tejszín
  • só, bors
  • csipet cukor
  • 1-2 ek. citromlé
Egy evőkanál vajat felolvasztottam, a finomra vágott vöröshagymát megfonnyasztottam rajta. Rádobtam a pórét is, együtt tovább pirítottam. Hozzáadtam a kockára vágott burgonyát, a felszeletelt édesköményt és a paszternákot. Sóval, borssal fűszereztem. Felöntöttem a húslevessel, majd fedő alatt puhára főztem. Végül a tejszínt is hozzákevertem. Pürésítettem, majd egy csipet cukorral és kevés citromlével ízesítettem. 
Tálaláskor citrusos olívaolajat csepegtettem, na jó, locsoltam, én bőven szeretem, a tetejére. A férjem tökmagolajjal kedveli.

5 megjegyzés:

Medora írta...

Hallod jó tuskót sikerült kifognod!A mai gazdasági helyzetben illene a "kedves vevő" igényeit picit jobban szemmel tartani.Örülök, hogy Ti is eszitek a tökmagolajat.Gyereknek hogy kódoltad: sajtkrém-leves?

Jutka írta...

Nekem nagyon sok volt a kertemben, mert szeretem az illatát és azért a levelét használtam is. A magját nem sokszor, de előfordult.Az elmúlt nyáron jó lerendeztem mivel nagyon elszaporodott sok, sok levest főzhettem volna belőle, ha tudom hogyan kell viszont a receptet elmentem.:)

duende írta...

:( Jellemző sajnos. Én utoljára körülbelül 5 éve bírtam kifogni egyszer szép friss darabokat. Azóta sem láttam, pedig nagyon szeretem.
Az egyik legfinomabb zöldségféle.
Nagyon szeretem vajon, fehérborral, icipici mézzel párolva. :)

Jutka: az édeskömény magja fantasztikus fűszere a sülteknek és a kolbászféléknek, én nagyon sokszor használom, mert mesés. :)

Vesta írta...

Épp most tettem fel egy nagyon hasonlóan készült zellerkrémlevest,csak abba citromlé helyett sherry került :))
Feltétlenül ki fogom próbálni ezt is, mert imádom az ilyen leveseket!
A Tescoban általában kapni édesköményt.

Névtelen írta...

Kedves Limara!
Nem édeskömény témába vágó a kérdésem, de feltételem, hogy ezt gyorsabban megnézed, mintha a hónapokkal ezelőtti topicban írtam volna...:-)
Kérdéseim a Panasonic kenyérsütővel kapcsolatosak:
- az első 10 percben meg szoktam nézni a tészta állagát, mert hiába teszem bele pontosan a hozzávalókat, nem mindig egyforma az eredmény. Aztán már nem nyitom ki, csak a sütés végén.
- régóta sütök kenyeret gépben és mégsem tudom, hogy milyennek kell lennie a tésztának a kezdetkor: rugalmasan keménynek vagy maradjon picit ragacsos? Mert ilyenkor szoktam 1-1 ek vizet vagy lisztet még hozzátenni. Kezemmel 'megnézem' és ha nem ragad rá tészta, olyankor szerintem jó. De biztos ez? Nem lesz ez keményebb dagasztás közben? Szóval bizonytalan vagyok.
Olvastam a beszámolódat a Panasonicról és a kenyerekről és a legmesszebbmenőkig én is meg vagyok elégedve a géppel, szerintem tökéletes. Csak magammal nem vagyok elégedett és én nem vagyok tökéletes...:-)
Válaszodat előre is köszönöm, további szép munkát és sikeres ételkészítést kívánok, üdvözlettel: L. Hedvig (Hédi).