Ribizlis-morzsás puffancsok

Számomra ismét bebizonyosodott, hogy nincsenek véletlenek. Pár héttel ezelőtt kaptam egy levelet egy fotóval, és azzal a kéréssel, hogy próbáljam meg előállítani itthoni körülmények között ezt a péksüteményt. A sütemény német neve Johannisbeer-Streuseltaler, vagyis nyers fordításban ribizlis édesmorzsás tallér, állítólag sváb eredetű.  M. leírta a tasakon található hozzávalókat is. A süti nagyon megtetszett, felírtam magamnak, hogy amint megjelenik a piacon a ribizli próbálkozzam vele.

És amiért nincsenek véletlenek. Macus barátnőm már jó pár hete, hónapja mondott egy könyvet, ami szerinte nekem tetszeni fog. Már többször voltam érte a könyvtárban, de vagy egyszerűen elfelejtettem a nevét, vagy pont nem volt bent. Legutóbb felírattam, egy hete értesítettek, hogy mehetek érte. A könyv maga meglehetősen limonádé, de van benne egy-két érdekes recept. És láss csodát, rögtön a legelső oldalon, mielőtt még elkezdődne a cselekmény ennek a morzsás zsemlének a receptje áll. A könyv szerint lengyel eredetű. Nekem mindegy, hogy sváb vagy lengyel a recept, az elkészítési mód szinte ugyanaz, egy kalácstészta alapon édes morzsás réteg, valamilyen gyümölcs töltelékkel.  Annyi a különbség, hogy a gyümölcsöt ebben nem a morzsába keveri, hanem készít egy mélyedést a zsemlébe, abba tesz gyümölcsöt, lekvárt, én még akár vanília vagy csoki töltelékkel is el tudom képzelni, majd így borítja be a morzsával. Ez az ötlet jó, én is így készítettem, de a szépsége kedvéért a morzsába is tettem kevés ribizlit.
Azt nem tudom, hogy milyennek kellene lennie, hiszen még soha nem kóstoltam, de mondhatom, nagyon-nagyon finom péksütemény lett. Leginkább frissen élvezhető, ezért ami nem fogy el azonnal, azt érdemes lefagyasztani. Jól variálható, hiszem más-más gyümölccsel, töltelékkel mindig új péksüteményt kapunk.

Hozzávalók:

• 400 g finomliszt
• csipet só
• 2 ek. cukor
• 1 tojás
• 1 tojás sárgája
• 1 citrom reszelt héja
• 100 g öregtészta
• 2 dl tejszín 
• 1,5 dkg friss élesztő

Tetejére: 

• 4-5 dkg olv. vaj

Morzsa:

• 150 g finomliszt
• 80 g hideg vaj
• 80 g barnacukor
• 1 mk. sütőpor
• csipet fahéj
• 1-2 ek. tejszín
• kb. 20 dkg ribizli 

A tészta hozzávalóit bekészítem a kenyérsütőgép üstjébe. Ha tejszín helyett tejjel és vajjal készítem, akkor a vajat csak a dagasztás utolsó 5 percében adom a tésztához. Lágy, könnyű kalácstésztát dagasztok, amit duplájára kelesztek.

Lisztezett felületre borítom, majd kb. tojás nagyságú darabokra osztom, nekem 18 db lett belőle. Kis zsemléket formázok és sütőpapírral bélelt tepsire ültetem őket (2 nagy tepsi), egymástól távolabb. Letakarom egy ruhával és kb. 30 percig hagyom pihenni.

Ezalatt elkészítem a morzsát. Késes aprítóba készítek mindent a ribizli kivételével, és csak addig indítom el a gépet, míg nagyobb morzsákra keveri. Ezután egy villával keverem bele a gyümölcs felét.

A kissé megkelt zsemléket vastagon lekenem olvasztott vajjal. Az ujjammal a közepébe egy mélyedést készítek, amit megtöltök ribizlivel, majd a zsemlék tetejét megszórom az édes morzsával. Ez nem könnyű feladat, talán kézzel a legegyszerűbb.

Ismét hagyom kb. 10-15 percig kelni.

A sütőt ezalatt előmelegítem 170 fokra. Kb. 18-20 perc alatt sülnek készre, vigyázni kell, mert a sütés végén gyorsan barnulnak.

Rácsra szedem hűlni őket. Amint szoba hőmérsékletűek, megcsorgatom őket citrommázzal. 

Citrommáz:

• 50 g porcukor
• 2-3 ek. citromlé

A porcukrot egy tálba szitálom, majd annyi citromlevet facsarok hozzá, amivel még jó sűrű marad a máz.

Egy kanál segítségével díszítem meg vele a morzsás zsemléket.

Az öregtésztás változat helyett egy egyszerű kalácstésztából is lehet készíteni természetesen. Ezt ajánlom hozzá.

Az illatok és a fotózás is nagyon izgalmas: