Túrós lepény

Meglehetősen kalandosra sikerült ez a lepény ma. Gyönyörűen összeállítottam a sütit, épp betoltam volna a meleg sütőbe, amikor elment az áram. Be kell valljam, kicsúszott egy cifra szó a számon, mostanában ez nem az első eset. A tepsit gyorsan betuszkoltam a hűtőbe, majd vártam. És vártam... Hívtam Timi barátnőmet, a szomszéd utcában, hogy átvinném hozzá kisütni a lepényt. Ő is épp hívni akart, ugyanez ügyben. Telefonáltam  a hibabejelentőhöz, ami köztudott, egy szolgáltatónál nem egyszerű. Biztosítottak róla, hogy dolgoznak  a hibán, de azt nem tudják megmondani mikor lesz áram, általában két órát vesz igénybe az ilyen elhárítás. Hurrá, a tésztám annyit nem bír ki, irány egy szomszéd, akinek gázos sütője van. Igen, vihetem, mondta, nála épp nem sül semmi. És jött a következő probléma, a tepsim széltében befért, de fél centivel hosszabb volt, így az ajtót nem tudtuk rácsukni. Szerencsére most is sütőpapírt tettem alá, így a már igencsak megkelt tésztát óvatosan áthúztuk az ő tepsijére, a lelógó tésztát visszatuszkoltuk. Sírtam..
Mondtam, hogy húsz perc múlva visszajövök lekenni a túró tetejét. A szomszédasszonyom azt mondta, hogy jó lesz az jó harminc, negyven perc múlva is. És tényleg, kétszer annyi idő kellett neki mint az én sütőmben. Lekentem végül a tetejét, visszatoltuk még sülni, de sajnos csak nem akart színesedni a túró, de az alja már igencsak készen volt. Persze a túró is megsült, csak hóka maradt. Nem baj, hazacipeltem és a karamellizáló pisztollyal befejeztem a sütést. Bár vastagabb lett a tészta a kisebb tepsi miatt, a lepény csoda jó lett.
Az már csak később jutott eszembe, hogy begyújthattam volna a kemencébe is, ott még jobb lett volna. Na, majd legközelebb!

Hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg finomliszt
• 1 tk. só
• 1 ek. cukor
• 1 dl tej
• kb. 150 g tejföl
• 1 tojás
• 10 dkg olvasztott vaj
• 2,5 dkg élesztő

A langyos tejben felfuttattam az élesztőt. Bár ezt mint tudjátok, megszoktam spórolni, most a magas zsiradéktartalom miatt mégis megcsináltam. A sok zsiradék ugyanis gátolja az élesztő munkáját, ezért futtattam meg és ezért kerül a zsiradék csak a dagasztás legvégén a tésztába.

Kimértem a lisztet, belekevertem a sót, a cukrot, közepébe mélyedést készítettem és beleütöttem a tojást, belekanalaztam a tejfölt, végül az élesztős tejet is hozzáöntöttem. Alaposan kidagasztottam, az olvasztott vajat csak a végén adtam hozzá. kissé lágyabb kelt tésztát kell kapjunk, ha nagyon ragadna, akkor kevés lisztet lehet még hozzáadni.

kelesztőtálba tettem és duplájára kelesztettem.

Egy jó nagy sütőlemezt kibéleltem sütőpapírral és a megkelt tésztát belenyomkodtam. Kb. fél cm vastagon.

Félretettem kelni, addig elkészítettem a tölteléket és bekapcsoltam a sütőt 170 fokra.

Töltelék:

• 1 kg túró
• 1 citrom reszelt héja
• 1 tk. vanília eszencia 
• 20 dkg cukor
• 2 ek. búzadara
• 3 tojás sárgája
• 4 tojás fehérje
• csipet só
• 1 dl tejföl

Lekenéshez:

• 1 tojás sárgája
• 3 ek. tejföl
• 1 ek. porcukor

A túrót alaposan kikevertem a tojások sárgájával, a citromhéjjal, a búzadarával, a tejföllel és a vaníliával. A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá vertem, közben több részletben hozzáadtam a cukrot. Amikor szép fényes és kemény lett a hab a túróba forgattam.

A kész krémet a tészta tetejére simítottam és az előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sütöttem. 

Míg sült kikevertem a tojássárgáját a tejföllel és a cukorral. A majdnem kész tészta tetejére kentem és még 5-10 percre, míg szép barnás foltok jelennek meg rajta, visszatoltam sülni.

Végül a  sütőpapír segítségével áthúztam egy rácsra hűlni.

A kapros-túrós lepényt ugyanígy készítem, csak akkor a töltelékbe mindössze 3 ek. cukrot teszek és belevágok egy csokor friss kaprot is.

Török kenyér

A törökök legalább úgy szeretik a kenyeret, mint mi magyarok. Egyszer, ezer évvel ezelőtt jártam Isztambulban, az akkoriban nagyon divatos három vagy négy napos bevásárló úton. Esküszöm, a bazár környékén több volt a magyar, mint a török és nem létezett olyan üzlet, ahol ne beszéltek volna magyarul. Persze ma már sajnálom, hogy ilyen butaságra pazaroltuk azt az időt és nagyon keveset törődtünk a város nevezetességeivel, a gasztronómiájával pedig szinte semmit. Igaz, a szállodában rettentő pocsék volt a kaja, így utólag már azt hiszem, próbáltak valami európai menüt összehozni, kevés sikerrel, de a kenyerük eszméletlen jó volt. Naponta többször is vettünk az utcai árusoktól.. Emlékszem, hoztunk is haza belőle.
Kis veknik voltak, nagyon hasonlítottak a mi békebeli zsúrkenyerünkre, de ropogósabb volt a héja, a belseje pedig egészen különlegesen puha. Árultak szezámmagos karikákat is (simit), gyönyörű volt mind. Hamarosan hozom azt is.
Persze Törökországnak rengeteg féle kenyere van. Ott vannak a lapos kenyerek, a pidék, az ekmek kenyér ami a fehér kenyerük és például a csodálatos papírvékonyságú, hatalmas kenyér, a yufka, amit boszorkányos ügyességgel készítenek.
Ezt a szezámmaggal megszórt kerek kenyeret ramadán idején sütik tudomásom szerint. Egyszerű, élesztős tésztája van, nagyon könnyű elkészíteni.
Hozzávalók:

• 40 dkg finomliszt
• 10 dkg kenyérliszt
• 2 csapott tk. só
• 0,5 dl olaj
• 1,5 dl víz
• 1,5 dl tej
• 2 ek. burgonyapehely (elhagyható)
• 2 dkg friss élesztő
• 1 tk. cukor

A folyadékokat beleöntjük a dagasztótálba, beleszórjuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. Jól elkeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, a sót, az olajat. Bedagasztjuk a tésztát. Ha ragacsos, akkor kevés lisztet adhatunk még hozzá.

Kelesztőtálba duplájára kelesztjük:

Lisztezett felületre borítjuk:

Cipót formázunk belőle, amit egy sütőpapírral bélelt tepsire ültetünk:

Letakarjuk, én ráborítottam a kelesztőtálat, és ismét hagyjuk duplájára kelni. Ezalatt s ütőt előmelegítjük 200 fokra.

A megkelt tésztába az ujjunkkal mintázzuk. Kicsit beolajozzuk a kezünket és először körbe, majd a közepébe  
nyomjuk a mintát:

Lekenjük felvert, egész tojással, megszórjuk szezámmaggal, fekete szezámmal vagy nigella maggal és kb. 30 perc alatt szép pirosra sütjük. Rácson hűtjük ki.

Mangoldkrémleves

Mangoldot kaptam a helyi piacon, csoda! Persze története van. A bejáratnál szokott árulni egy hölgy gyönyörű fűszernövényeket, láttam nála nagy cserép rebarbarát is. Vettem tőle rozmaringot és mentát (kár volt, Berta 5 perc alatt lerendezte) és rákérdeztem, hogy ánizskaporja nincs-e véletlenül.  Volt, de otthon, mert nem gondolta, hogy itt bárkit is érdekelne. Biztosítottam róla, hogy engem minden érdekel, ekkor mondta, hogy van mangoldja is a kertben. Megbeszéltük, hogy hoz mindkettőt a következő vasárnapra.
A hatalmas csokor gyönyörű mangolddal a kezemben jártam a piacot, persze lépésenként megállítottak, hogy mi ez és mit lehet belőle készíteni. Volt egy néni, aki elmondta, hogy neki is van, de nem tudja mire való, ezért a csirkékkel szokta megetetni...
Aztán tegnap megint csoda történt, egy apa és fia paradicsomot árult, véletlenül vettem észre egy kis kosár fekete paradicsomot a portékájuk között. Azonnal lecsaptam rá, mindössze 150 Ft volt a kiló. A férfi elmondta, hogy most kezdték termelni és csak kíváncsiságból hozták ki, nem bíztak benne, hogy a makói vevőket érdekli majd....Szintén tőlük vettem mézédes sárga koktélparadicsomot. Annak is 150 volt kilója, míg tőlük öt méterre egy másik árus a piros koktélparadicsomot kilencszázért árulta...
Kedves makói és környékbeli termelők, tessenek csak hozni az itt különlegességnek számító zöldségeket és kedves makói vásárlók tessenek csak keresni őket!
A mangold egy része krémlevesben, a többi töltött zöldségként végezte.
Hozzávalók:

• 5 szép mangold
• 1 kis fej hagyma
• 1 közepes burgonya
• 1 g fokhagyma
• 1 ek. vaj
• 1 l zöldségleves
• só, bors, szerecsendió
• 1 dl fehérbor
• 1 dl tejszín
• 1 tk. cukor
• citromlé

A mangoldot alaposan megmosom, a szárát levágom és meghámozom. Ugyanúgy, mint a spárgát vagy a rebarbarát. A levelet laskára vágom.

A vajat megolvasztom és puhára párolom rajta a finomra vágott hagymát. Ráreszelem a fokhagymát és felöntöm a borral. Megvárom, míg az alkohol elpárolog, majd hozzáadom a mangold apróra vágott szárát, a karikára vágott burgonyát, végül a mangold levelét is. Átforgatom, majd felöntöm annyi levessel, ami ellepi, beleöntöm a tejszínt is. Sózom, borsozom, reszelek rá kevés szerecsendiót.  Fedő nélkül lassú tűzön készre főzöm.

Botmixerrel pürésítem, majd egy szitán átpasszírozom. Cukorral és citromlével ízesítem.

Tálaláskor ropogósra sütött bacon szalonnával kínálom.

Krumplistarhonya

"A keménytarhonya vagy krumplistarhonya jellegzetes dél-alföldi étel. Sokat főzték ezt a makói, szegedi és vásárhelyi tanyákon…"
Évente legalább egyszer minden családban készítettek az asszonyok tarhonyát. Erre legalkalmasabb idő augusztus volt, mert a meleg, napos időben jól kiszáradt, ráadásul ekkor már a jércék is tojnak, így elegendő tojás áll rendelkezésre. Ha nagy volt a család, gyorsabban elfogyott télen a tarhonya, ilyenkor kora tavasszal is gyúrtak. Tanyán általában többet készítettek, nemritkán 20 liter lisztből, mert itt a családon kívül a béreseket, napszámosokat is el kellett látni. Városi családok egyszerre általában 5 liter lisztből gyúrtak.
A felvert tojásokat sós vízzel összekeverték, és ahány liter lisztet használtak, annyi kávéskanál sót tettek bele. 5 liter liszthez fél liter vizet adtak. A liszt mennyiségétől függően fateknőben vagy vájdlingban gyúrták meg. A liszthez apránként csorgatták a tojásos levet, közben összedolgozták, összegyúrták. A tésztát addig dörzsölgették a teknő oldalához egyik végéből a másikba, amíg a lisztet föl nem vette és apró, kemény gömböket nem kaptak. Kidolgozás után átrostálták, előbb nagyobb, majd apróbb lyukú tarhonyarostán. A túl apró és túl nagy szemű visszakerült a teknőbe, a közepes már jó volt. A többit újra összedolgozták és rostálták, mindaddig, amíg a nagyjából kevés maradt. Mivel ez nem száradt volna jól ki, még frissiben megfőzték levesnek vagy  körítésnek csirkepaprikáshoz. A tarhonyát ezután még kerekítötték; fölvert tojássárgájával meglocsolták, majd kézzel gömbölyítették. A folyosóra vagy az udvarra, szellős helyre, sütőabrosszal leterített asztalra tették ki, száradni. Kerülték a tűző napot, mert elveszthette szép, sárga színét. A legyek ellen könnyű, laza szövésű anyaggal terítették le.
A megszáradt tarhonyát fehér vászonzacskóban szellős helyen tárolták. Az apróbb szeműből készült a pörkölt tarhonya és a tejbe tarhonya. Ez utóbbihoz a tejet kis cukorral fölforralták, a tarhonyát belefőzték, és mikor elkészült, tányérra szedve cimetös cukorral szórták meg. Krumplistarhonyának vagy keménytarhonyának, a közepes nagyságú tarhonya a legjobb. Néha kolbász is kerülhetett bele. Ezt használták tarhonyalevesbe, pirított tarhonyának, pörkölt tarhonyának, melyet paprikáshoz körítésként ettek, de legtöbbször nem  főzték össze vele. Ez alól kivétel csak a gyönge csirke vagy a galamb volt. Ezeket tarhonyával együtt főzve tarhonyás csirkének, tarhonyás galambnak mondtak.
A tarhonyás ételek a hétköznapi ételek sorába tartoztak. A krumplis tarhonyát különösen dologidőben készítették gyakran. (forrás: Makó monográfia)

Hezitáltam, hogy egyáltalán írjak-e a krumplistarhonyáról. Végül több okból is azt gondolom, hogy megérdemel ez a remek étel egy bejegyzést. Egyrészt, mert ez egy egyszerű, de nagyszerű paraszti étel, másrészt nálam is dolog idő volt tegnap, a hűvösebb időt nagytakarítással használtam ki, harmadrészt több felkérést is kaptam, hogy írjak a gyerekkori kedvenc ételeimről. Bár akkoriban a tarhonyás ételek egyáltalán nem voltak a kedvenceim, sőt, például a pirított tarhonya levessel kilehetett volna üldözni a világból (még most is), mégis ha visszagondolok a tarhonya azonnal eszembe jut és nem feltétlenül rossz emlékekkel. A menzai úttörőgombócnak csúfolt pirított tarhonyát például szerettem, bár valószínűleg csak azért, mert nélküle a mellé tálalt fertelmes pörköltektől éhen maradtunk volna.
Ha jól emlékszem, Macus barátnőmmel beszélgettünk pár napja és nevetve emlékeztünk vissza a cukros vizes kenyérre. Ezt csakis a nagymamánál ettük, nyári szünetben, boldogan. Ropogott a kristálycukor a fogunk alatt. A papsajt is remek csemege volt az unokatesókkal bújócska közben.
Nagyon-nagyon szerettem a héjában főtt krumplit (erről már írtam), amikor a nagyobb kisfiamat vártam állandóan azt ettem volna...
De elég is a nosztalgiázásból, jöjjön a krumplistarhonya ahogyan én készítem:
Hozzávalók:

• 1 vöröshagyma
• 30-35 dkg közepes tarhonya
• 5-6 szem krumpli
• 1 szál füstölt kolbász (házi, vagy minimum békéscsabai)
• só, bors
• őrölt pirospaprika
• zöldpaprika, paradicsom

Először is szükségem van egy tapadásmentes edényre, mert a tarhonya szeret leragadni. 

Ha megvan, finomra vágom a vöröshagymát és kevés zsiradékon megpárolom. Adok hozzá egy felszeletelt zöldpaprikát is. Felkarikázom a kolbászt és az is megy az edénybe. Addig sütöm, míg a zsírjából enged egy kicsit. Ekkor öntöm hozzá a tarhonyát amit néhány percig pirítok az ízes zsíron, közben folyamatosan kevergetem, nehogy megégjen. Meghintem az őrölt paprikával, átforgatom és felengedem annyi vízzel, ami jó bőven ellepi. Beleteszem a kockára vágott burgonyát, a félbevágott paradicsomot és sózom, borsozom. 

Fedő alatt, 20-25 percig főzöm, közben többször megkeverem. Ha kész, elzárom alatt a a lángot, pár percig állni hagyom, majd tálalom. nyáron kovászos uborka, télen savanyúság jár mellé.

Kovász a hűtőből

Tudom, volt már szó a kovászról, de ezt most megint muszáj megmutatnom. Pár napja sütöttem egy kenyeret, a dobozból elfogyott az öregtésztám. Nem is bántam, mert már jó tíznapos volt.  A doboz széléről összekapargattam a rátapadt tésztát, hogy könnyebb legyen majd elmosogatni. De sajnáltam még ezt a keveset is kárba veszni, így elkevertem 20 g liszttel és 20 g vízzel. A hőség miatt féltem, hogy könnyen túlérik még pár óra alatt is, ezért nem hagytam a konyhapulton, hanem egyből betettem a hűtőbe. Este megnéztem, gyönyörű, habzó kovászom volt. Most 50 g lisztet és 50 g vizet kevertem hozzá, és megint azonnal ment vissza a hűtőbe. Reggelre gyönyörű aktív lett a kovász. Ismét megetettem, és hűtőbe tettem. 3 nap után már egy kenyérre való mennyiség lett. Azóta is etetgetem.
Ha kenyeret akarok sütni, akkor többet, ötven, száz gramm lisztet és vizet adok hozzá, ha csak az állapotát akarom fenntartani, akkor csak 20-20 g-ot keverek bele.

A felső képen az aktív, az alsón pedig az épp megetetett kovászom.

Levendulás sárgabarackdzsem

Tavaly már főztem néhány üveggel kíváncsiságból, az idén viszont a sárgabarack felét így készítettem el, mert annyira, de annyira jó. A sárgabarackot és a levendulát szerintem egymásnak találták ki, és aki megkóstolta ezt a lekvárt kivétel nélkül osztozik a véleményemben. 

Még lehet kapni barackot, bár sietni kell, próbáljátok ki, megéri!

Hozzávalók:

• 1 kg sárgabarack megtisztítva
• 25 dkg cukor
• 1 tk. szárított levendulavirág
• mokkáskanál citromsav
• 3:1 zselésítő

A barackot megmosom, majd forró vízbe dobom. Egy-két perces fürdő után hideg vízbe szedem. Így a gyümölcs húsa szinte kicsúszik a héjából. A kimagozott, megtisztított  gyümölcsöt lemérem, majd hozzáadom a cukrot, a zselésítőt (én Dr.Oetker-t használok), a citromsavat és a levendulát. Alaposan elkeverem, majd állni hagyom míg a cukor elolvad.

Ezalatt megmosom és sterilizálom az üvegeket.

A lekvárt vagy a dzsemet mindig merőkanalanként főzöm ki. Kiveszek egy adagot, felforralom, kevergetve rotyogtatom egy-két percig, majd üvegbe szedem. Következő adag ugyanígy. Amint megtelik egy üveg lekötöm, csavaros tetővel lezárom, majd pár percre fejre állítom. 

Szárazdunsztban hagyom kihűlni. Erre a célra remek megoldás a hűtőtáska. 

Csavart vanília krémes-gyümölcsös briós

Szombaton a sivatagi kánikula ellenére megtartottuk a kötős-beszélgetős nyilvános csajos klubbot. Makó főterén, a Korona kávézó teraszán gyűltünk össze. Egész délelőtt azt gondoltam, hogy nem vagyunk mi százasok, minimum egy hőguta kinéz nekünk. Pár nappal korábban, amikor lefoglaltam a helyet még nagykabátos nyár volt, most meg..

 Elhalasztani azért semmiképpen nem akartuk, bár tudtuk, hogy a vidékről ígérkezők nem fognak eljönni, de olyan nehéz volt ezt a napot is kijelölni. A csajos klubból viszont jött majdnem mindenki, sőt még újak is csatlakoztak. Végül egészen jól bírtuk, a szökőkútba sem kellett hűtenünk magunkat, elég volt néhány pohár hideg sör, ásványvíz, némi kis szellő (forró), finom sütik és a nagyon jó társaság, hogy valamelyest feledjük a hőséget.

Ezt a sütit még a hűvösebb napokban gondoltam ki. Régebben láttam egy pékségben hasonlót. Azt ugyan nem tudom, hogy volt-e benne krém, gyümölcsöt láttam, de én krémmel éreztem igazinak. A bolti nyilván kész leveles tésztából készült, én olyan elvetemült vagyok, hogy készítettem hozzá magam egy tésztát, ami 12 rétegből állt. Persze talán mondanom sem kell, hogy a hőfok tekintetében nem a legszerencsésebb választás volt pont erre a napra megsütni. A hűtőben nem volt helyem lehűteni a tésztát, idő is szorított. Csúszott, mászott mindenfelé, nehéz volt kezelni, a már megdermedt vanília krém is folyni kezdett. Pár nem éppen szalonképes gondolat megfordult közben a fejemben.

Ennek ellenére azt mondom, próbáljátok ki, mert mutatós, finom sütemény lett.

A krémmel kezdtem:

• 4 dl tej
• 1 tk. levendula
• 125 g cukor
• 5 tojás sárgája
• 2 csapott ek. kukoricaliszt

A tejet felmelegítettem a levendulával. A cukrot és a tojások sárgáját habosra kavartam, beleszitáltam a kukoricalisztet, majd nagyon lassan rászűrtem a tejet, közben folyamatosan kevertem. visszaöntöttem az egészet a lábosba és folytonos keverés mellett besűrítettem. Hűlni hagytam a krémet.

Ezalatt összeállítottam a tésztát:

• 750 g liszt
• 2 tk. só
• 2,5 dl tej
• 2,5 dl víz
• 2,5 dkg friss élesztő
• 1 tojás
• 5 dkg olvasztott vaj

A rétegezéshez:

• 15 dkg puha vaj

A kenyérsütőgép üstjébe készítettem az összes hozzávalót. Könnyű, hólyagos tésztát dagasztottam. kelesztőtálban 30 percig pihentettem. Lisztezett felületre borítottam és 12 egyforma darabba vágtam. Gömbölyítettem őket, majd hagytam pár percig, míg ismét nyújthatóvá válnak pihenni. Fogtam az első gombócot és kinyújtottam vékony körlappá. Megkentem kevés puha vajjal. Kinyújtottam a következő körlapot és a vajas tetejére tettem, megkentem azt is vajjal, arra is jött egy újabb lap. A könnyebb kezelhetőség kedvéért hat lapot rétegeztem, majd a másik hatot külön. Amikor mindkettő készen volt az első tetejét is megkentem vajjal és ráillesztettem a második hatos adagot, így lett egy 12 rétegű tésztám.

Beliszteztem a szilikon lapot, vagy nyújtódeszkát és a réteges tésztát jó vékonyra kinyújtottam, de most egy téglalapot készítettem belőle. 

A lap egyik felét megkentem a közben megdermedt vanília krémmel, és megszórtam gyümölccsel. Málnával vagy szederrel terveztem, végül sárgabarack lett belőle, amit vékonyra felszeleteltem:

A krémes részre ráhajtottam a tészta másik felét, és kb. 2 cm széles csíkokra vágtam. pizzavágóval kezdtem, de az húzta a tésztát, a tésztakaparó lett a tökéletes megoldás. Ha nincs, egy éles kés is jó, de nem szabad húzni, rá kell nyomni a tésztára, úgy szétválasztani:

Minden csíkot megcsavartam, a két végét ellentétes irányban, majd mint egy brióst feltekertem:

Az ideális az lett volna, ha hűvös helyen tudom duplájára keleszteni, ez most sajnos elmaradt. Így addig hagytam a tepsin, míg a sütő felmelegedett 180 fokra. A megkelt briósokat lekentem egész felvert tojással és 18-20 perc alatt pirosra sütöttem.
Rácsra szedtem hűlni. Tálaláskor kevés porcukor díszítést kapott.
2 nagy tepsi lett belőle.

A kötős találkozóról olvashatok Renátánál, Katyinál, Jutkánál és Fevinél is.

Paillasee (első nekifutás)

Bár azt írtam, első nekifutás, de egyelőre nem tudom, mikor lesz második. Én ugyanis nem estem hanyat ettől a kenyértől, bár azt tudom, hogy mit csinálnék másképp. Mondom ezt úgy, hogy az eredetit sajnos nem volt szerencsém kóstolni, de még látni sem. Ugyanakkor már annyira kíváncsi voltam erre a svájci kenyérre, olyan sokan kérték, hogy hozzak hozzá házi receptet, olyan sokan zengtek róla ódát, hogy muszáj volt kipróbálnom. Keresni kezdtem külföldi kenyeres oldalakon leírást, nem igazán találtam. A képek és az egy-két fellelt recept alapján nem nagyon különbözik a sütési technikája a ciabatta-tól, a titok a lisztkeverékben rejlik, aminek az összetétele állítólag titkos.
Ez a recept tűnt a legszimpatikusabbnak,ebből indultam ki.
Nem a gyors kenyér kategóriába tartozik, jó másfél nap, mire a kezdéstől eljutunk a kész kenyérig.
Először is összeállítottam a lisztkeveréket, amihez kell:

• 300 g finomliszt
• 150 g kenyérliszt
• 30 g tk. liszt
• 20 g tk. rozsliszt, helyette én árpalisztet használtam

Alaposan elkevertem, majd összeállítottam a kovászt, amihez kell:

• 125 g lisztkeverék
• 125 g víz
• 25 g érett kovász

Legalább 8 órát kell állni hagyni, én egy egész éjszakát hagytam a konyhapulton letakarva.

A maradék lisztet elkevertem egy másik tálban hideg vízzel és azt is állni hagytam éjszakára. Ehhez kell:

• 375 g lisztkeverék
• 200 g hideg víz

Másnapra a kovász szép érett, a vízzel elkevert liszt pedig jóval lágyabb lett.

Összeállítottam a tésztát, amihez kellett:

• a vízzel elkevert liszt
• az összes kovász
• másfél tk. só
• 1/8 tk. instant élesztő (én két g frisset használtam)

Alacsony fokozaton kevertem 2 percig, majd magasabb fordulaton dolgozott a dagasztógép további 10 percig. Igen lágy, szinte nokedli tészta sűrűségű lett, erős késztetést éreztem, hogy adjak még hozzá lisztet, de nem tettem. Utólag kiderült, hogy bizony kellett volna.

A tésztát kiolajozott műanyag tálba öntöttem és rátettem a tetejét. 

Óránként hajtogattam rajta, összesen négyszer, ezzel a módszerrel. 

Az utolsó hajtás után hagytam még 10 percig pihenni, majd kiborítottam egy jó vastagon lisztezett felületre. Óvatosan téglalap formára húztam és hosszában négy egyenlő részre vágtam. Az így kapott hosszú csíkokat ismét félbehajtottam, végül megcsavartam.

Vastagon összehajtogattam egy konyharuhát, arra sütőpapírt tettem amit alaposan beliszteztem. Erre tettem az első bagettet, mellette felhúztam a ruhát, szorosan, hogy a tészta felfelé tudjon csak nőni. Jött a következő bagett, és a következő.

45 percig hagytam, egy ruhával letakarva pihenni. Ezalatt a sütőt előmelegítettem 230 fokra, az utolsó 5 percre betettem egy tepsit is, hogy alaposan átforrósodjon.

Sütőpapírral együtt áthúztam két bagettet ( egyesével) a forró tepsire és betoltam a sütőbe. 10 percig magas hőfokon, további kb. 12-15 percig 200 fokon sültek. Ezután jött a következő 2 bagett.

A végeredmény egy túlkelt tészta lett. Kissé nehezen pirult. Nagyon ropogós kérge lett, belül puha, enyhén nyirkos tapintású bélzettel. A kenyérre jellemző hatalmas lyukak csak itt-ott voltak fellelhetőek, szintén a túlkelésnek köszönhetően.

Tapasztalat: kevesebb folyadék elegendő neki, illetve valamivel rövidebb kelesztési idő, sőt talán az élesztőt is elhagynám legközelebb, legalábbis amíg ennyire meleg van.

Közös kötés, beszélgetés nyilvános helyen

fotó innen

Ma itt járt Macus és megbeszéltük a részleteket a szombati közös kötésről. Na jó, sok részlet nem volt, a lényeg, hogy szombaton, július 9-én szeretettel várunk mindenkit, aki szeret kézimunkázni, beszélgetni, netán gasztroblogger és szívesen találkozna velünk.
Tavaly már volt egy ilyen nyilvános kötés, most azt szeretnénk megismételni, egy kicsit ki is bővíteni. Mondjuk úgy, hogy egy rendkívüli csajos klub lesz (a klub tagjait elvárjuk!), amire most szeretettel várunk alkalmi résztvevőket is. Makó főterén, a szökőkút mellett, a Korona Kávézó teraszán, 14-15 órai kezdéssel, a képen lévő napernyők alatt leszünk. Kérem, hogy aki szeretne jönni az vagy Macusnak, vagy nekem jelezze, hogy a Kávézónak tudjam mondani, kb. hány főre számíthatunk.

Pöttyös túrórudi torta

Pár napja ünnepeltük a nagyobbik kisfiam születésnapját. Ő nem annyira süteményes, a habos tortacsodákat nem szereti, nála az egyszerű piskóta verhetetlen. Túrórudi viszont jöhet bármikor. Arra gondoltam, hogy megsütöm neki Puffin méltán híres Túrórudi tortáját. Kekszalap helyett piskótával és mivel talán már köztudott, hogy mennyire szeretem a rolád formát, piskótatekercsre terveztem, ráadásul így külsőleg is hasonlít a túrós csemegére. Tölteléket is kapott, most sárgabarackosat, de mennyei lehet egyszerűen málna szemekkel, vagy valamilyen keményebb dzsemmel is.

A krémmel kezdtem:

• 50 dkg túró
• 2 dl tejszín
• vanília vagy levendula eszencia
• 2-3 ek. cukor
• 1 citrom reszelt héja
• 4 zselatinlap

Töltelék:

• 6-8 szem sárgabarack
• 3 ek. méz

Felforraltam a tejszínt, tettem bele kevés levendulát és hagytam, hogy kicsit visszahűljön. Természetesen a levendula elhagyható, vanília eszenciával helytettesíthető, de azt majd a túróba kell tenni. 4 lapzselatint beáztattam hideg vízbe, majd pár perc múlva, amikor megpuhult, kinyomkodtam és feloldottam a tejszínben.

Közben a töltelékhez 6-8 szem sárgabarackot elfeleztem. egy nagyobb serpenyőben 2-3 ek. mézet melegítettem, beletettem a gyümölcsöt és kissé karamellizáltam mindkét oldalát. Nem kell sokáig sütni, épp csak puhuljon meg és kapjon egy kis színt. Kiszedtem a barackokat, félretettem hűlni, a visszamaradt mézet pedig a közben leszűrt tejszínbe kevertem.

A mixer táljába készítettem a túrót, a mézes tejszínt, 2-3 ek. porcukrot ízlés szerint és egy citrom reszelt héját.

Kihabosítottam, majd a hűtőbe tettem dermedni.

Elkészítettem a szokásos, 6 tojásos piskótát:

• 6 tojás
• 18 dkg kristálycukor
• 16 dkg finomliszt
• 2 dkg kakaópor (cukrozatlan)
• 2 ek. olaj

Az egész tojásokat a cukorral nagyon habosra kevertem. Hagyományos mixerrel ez kb. 15 perc. kikapcsoltam a gépet és kis adagokban beleszitáltam a lisztet és a kakaóport. Egy műanyag spatulát (vagy egy nagyobb fém kiszedőkanál is megfelelő) használtam a krém óvatos forgatásához, a habverő nem jó, töri a masszát. Végül a tál oldaláról belecsorgattam az olajat is, és pár laza mozdulattal azt is belekevertem.

Egy nagy sütőlemezt kibéleltem sütőpapírral és a masszát belesimítottam. 

175-180 fokra előmelegített sütőben sütöttem 8 percig.

Kivettem és kb. 2 percig a tepsiben hagytam hűlni. Ezalatt elővettem és kiterítettem egy nagyobb konyharuhát. A piskótát ráfordítottam, majd a papírt lehúztam róla. Ekkor még nagyon gőzölög. Várok pár pillanatot, míg a sok gőz eltávozik és csak utána tekerem fel lazán, a konyharuhával együtt. Így a piskóta nem nyomódik össze, szép rugalmas marad, illetve nem is repedezik szét.

Rácsra tettem a tekercset és hagytam kihűlni.

Óvatosan kitekertem. A szélére halmoztam egy csíkban a túrókrém felét. Közepébe készítettem egy kis mélyedést, ezt raktam ki a sült barackkal, aminek közben lehúztam a héját. Befedtem a maradék túróval. Ez egy kis kőműves munka, egy kicsit macerás a nedves barackot betapasztani, de bevizezett kanál hátuljával sikerült egy csinos halmot készíteni. Óvatosan ráfordítottam a piskótát, készen is volt a tekercs.

A mázhoz felolvasztottam 15 dkg étcsokoládét 4-5 ek. olajjal. A mikró alacsony fokozatán a legegyszerűbb. Másfél-két percig hagytam, majd alaposan átkevertem.

A piskótatekercset rácsra tettem és ráöntöttem a felolvasztott csokit. Egy spatulával elsimítottam.

Közben eszembe jutott, hogy van itthon fehér csokipasztilla, megkerestem és a még olvadt csokibevonatba nyomkodtam. Így pöttyös túrórudi torta lett.

Túrófánk

Végre megérkezett a kisebb. Épp ideje már, mert először osztálykiránduláson volt, majd épp csak kimostam a ruháját, csomagolhattam megint, indult A Szuppi táborba. Ő remekül érezte magát, de nekünk csendes volt nélküle a ház. 

Berta is lógatta az orrát, hiányzott neki a kisgazdája. Először csak szomorú volt, állandóan figyelte az ajtót, hátha felbukkan, majd egy idő után csak rosszalkodott. Számtalan mély lyuk az udvaron, szétrágott cipők, letört, lerágott növények mindenütt. Ha rajtakaptam, ártatlan kivert kutya képpel nézett rám, sokáig nem lehetett rá haragudni. Ráadásul alig evett. Azt az örömet viszont látni kellett volna, amit produkált tegnap mikor kiszállt a kicsi az autóból! Majd eszét vesztette, annyira boldog volt...

Ma a kicsi azt kérte, süssek neki túrófánkot. Ritkán szoktam készíteni, annyira nem rajongunk érte, nehéz, zsíros étel. Inkább csak egy hideg téli estén szokott eszembe jutni, bár ami a mostani időjárást illeti, lassan hajaz rá. 

Hozzávalók:

• 50 dkg túró
• 3 tojás
• 5-6 ek. liszt
• 1 tk. sütőpor
• 1 citrom reszelt héja
• 2 ek. cukor
• csipet só
• 1 ek. rum

A túrót, a tojások sárgáját, a citromhéjat, a lisztet és a rumot alaposan elkeverem. A tojások fehérjét a cukorral kemény habbá verem, majd beleforgatom a túróba. 

Egy mélyem serpenyőben olajat melegítek. Közepesen forrónak kell lennie, mert ha nagyon forró kívül megég a fánk, belül nyers marad, ha nem elég meleg, akkor pedig nagyon megszívja magát az olajjal. Egy kanalat az olajba mártok, majd kis gömböket szaggatok a tésztából. Egyszerre csak kevéset teszek a serpenyőbe, mert megdagadnak, ráadásul ha van elég helyük, akkor amint kész az egyik oldaluk, megfordulnak maguktól a kis fánkocskák. Jópofa, ahogy pörögnek..

Papírtörlőre szedem őket és valamilyen gyümölcsmártást, esetleg csokoládé öntetet adok hozzá.

Most friss málnából és fekete ribizliből készítettem. Mindkettőből volt egy-egy kisebb adag itthon. A gyümölcsöket külön-külön, mert a fiúk nem szeretik a fekete ribizlit, kevés citromlével és cukorral (esetleg bodzaszörppel) botmixerrel pürésítettem, majd szitán átpasszíroztam.