Ketchup

Gyermekem ketchupot eszik ketchuppal. Szólok, hogy ebéd és ő már startol is a kamrába az üvegért. Állandó vitát képez, hogy tele nyomja a tányérját, majd az utolsó falatokat otthagyja, ami persze úszik a piros cuccban, amit már sem félretenni, sem megenni nem lehet, legalábbis a maradék pusztító férjemnek nincs hozzá gusztusa. Erről jut eszembe, máshol is így van, hogy a gyerkőc soha nem eszi meg az utolsó falatokat? Ha csak egy falat is, de biztos marad a tányérján... Mi gyerekkoromban a legjobb falatot hagytuk utoljára.
Vissza a ketchuphoz. Az idén úgy döntöttem, hogy főzök én, legalább egészséges paradicsommal tömi majd magát a gyerek.  Először csak próba adagot késíztettem, hogy lássam milyen lesz a fogadtatás. Nos, a házi ketchup isteni, én, aki csak max. a hamburgerben viselem el, bőszen tunkoltam bele a ropogósra sütött csirkedarabokat. Szerintem többet érdemelne, a ketchup elnevezés annyira lenéző szegénynek....
Hozzávalók:

• 2 kg paradicsom
• 1 db pritaminpaprika (vagy kápia)
• 2 db vöröshagyma
• 6-8 gerezd fokhagyma
• 1 dl ecet (vörösborecet)
• 0,5 dl almaecet
• 200-220 g barnacukor
• 2 ek. mustár
• 1 tk. őrölt szegfűbors
• 1/2  tk. őrölt szegfűszeg
• 1/2 tk. fahéj
• 1 tk. só
• 1 tk. őrölt bors

A hagymát finomra vágtam és kevés olajon megpároltam. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, átkevertem, majd ment az edénybe a darabokra vágott paradicsom, paprika, cukor, ecet, só, mustár és a fűszerek. Kb. egy órán át főztem lassú tűzön. Ezután botmixerrel pürésítettem, majd sűrű szövésű szűrőn átpasszíroztam. Visszatettem a tűzre és megint csak lassú tűzön, gyakran kevergetve sűrűre főztem. Közben kóstolgattam, előbb egy kevés ecet, később egy kevés cukor kellett még bele.  

A főzési idő eléggé függ a paradicsom levesességétől, én jó sokáig hagytam.

Kimosott üvegekbe töltöttem, lekötöttem, majd pár percre fejre állítottam őket. Addig megágyaztam nekik a hűtőtáskába, majd gondosan betakargatva hagytam a száraz dunsztban kihűlni.