Levendulás-citromkrémes macaron

Beálltam a sorba én is és elkészítettem életem első macaronjait. Azt nem mondom, hogy tökéletesek lettek, de mint tudjuk, a gyakorlat teszi a mestert, és gyakorlat bőven lesz, mert eszméletlenül finomak.
Sikerült persze elkövetnem néhány hibát. A gép verte a tojásfehérjét a cukorral, amikor észrevettem, hogy Berta ellopta a gyerek cipőjét, és mire visszaszereztem tőle, már kicsit sikerült túlvernem a habot. Aztán túl rövid ideig pihentettem, az első tepsi ki is repedezett, az lett a jó, ami egy órán át pihent, de szerintem még az is maradhatott volna. Végül az én sütőmben a 150 fok is sok volt, 140-re vettem vissza.
Szóval, van ok a kísérletezésre, gyakorlásra. Macaront sütni jó móka.
A receptet Piszkétől, a macaron nagyasszonyától nyúltam le, a krém pedig a Segítsütis linzerszívek levendulás-citromos krémje volt, amit most kicsit sűrűbbre főztem.

Hozzávalók:

• 90 g tojásfehérje
• 3 dkg k.cukor
• 110 g mandula (mandulaliszt)
• 200 g porcukor

Előző nap a kimaradt tojásfehérjéket a konyhapulton hagytam. 

A mandulát és a porcukrot kávédarálón porrá őröltem.

A pihentetett tojásfehérjét és a kristálycukrot addig vertem, míg fényes hab lett (vagy legalábbis addig kellett volna). Akkor jó, ha a habverő végén csúcsos lesz. A legvégén adtam hozzá a lila színezőpasztát. 

A mandulás porcukrot hozzáöntöttem és óvatosan elkevertem. Sűrű, lávaszerűen folyó masszát kell kapni.

habzsákba töltöttem és sütőpapírral bélelt tepsire kb. 2 cm átmérőjű pecséteket nyomtam. (na jó, eleinte volt egy és volt három centiméteres is).

Ekkor jön a pihentetés. Piszke azt írta, legalább egy óra, de párás időben akár 2 órát is hagyni kell száradni.

a sütési idő nálam 12 perc volt 140 fokon.

A kisült macaronokat a tepsin kell hagyni még 5 percig, ezután jönnek le a papírról könnyedén.

Akkor jók, ha szép magas "talpuk" nő a sütés alatt.

Krém:

• 10 dkg k.cukor
• 2 tojás sárgája
• 1 nagy citrom leve
• 1 citrom reszelt héja
• 12 dkg vaj
• 3 ek. levendulaszirup

A cukrot, a citromlevet és a tojások sárgáját alaposan elkevertem, majd lassú tűzön besűrítettem. A hideg vajat kis kockára vágva adtam apránként hozzá, állandóan kevergetve tovább főztem. Végül hozzákevertem a levendulaszirupot is, és a krémet kihűtöttem. 

Más csak összekellet ragasztani őket, majd kemény önuralmat kellett  gyakorolni, hogy kivárjuk, míg az apró kis színes csodák elérik a megfelelő állagot. Másnap már nagyon jó volt, de különösen finom harmadnapra lett.