Diós-mazsolás tönkölykenyér a Kenyér Világnapjára

A héten meghívást kaptam az egyik helyi iskolába, hogy hatodikos évfolyamnak tartsak egy rövid előadást a kenyér történetéről. Természetesen vittem kóstolót is, egy jól bevált fehér kenyeret, egy sütőtökös cipót és egy csokis-áfonyás bagettet is. A jól beváltnak sikere volt, mint mindig, de legnagyobb meglepetésemre a sütőtökös cipóért egészen odavoltak a gyerekek, pedig többségük nem is szereti a sült tököt. A csokis-áfonyás bagett viszont mindent vitt. A gyerekek még nem ettek olyan kenyeret, amiben csoki és gyümölcs volt, én pedig a bagettek szépségétől voltam egészen oda, szerintem az eddigi legszebb bagettjeim lettek:

Így aztán nem is volt kérdés, hogy a kenyér világnapjára kigondolt tönkölyös diós-mazsolás kenyérkéim is a bagett formát kapják.
Hozzávalók:

• 40 dkg BL 80 kenyérliszt
• 10 dkg tk. tönkölyliszt
• 1,5 tk. só
• 30 dkg kovász (vagy öregtészta )
• 2 ek. dióolaj
• 1,5 dl víz
• 1,5 dl tej (vagy víz)
• 1 dkg élesztő
• 7 dkg dió
• 7 dkg mazsola

A mazsola és a dió kivételével az összes hozzávalót a kenyérsütőgép üstjébe készítettem. Míg dolgozott a gép, a diót egy száraz serpenyőben kissé megpirítottam, majd durvára törtem. A dagasztás utolsó 5 percében adtam a tésztához a mazsolával együtt.

A tésztát egy kiolajozott (dió olajjal) kelesztőtálban duplájára kelesztettem. Amikor duplájára kelt egy lisztezett  felületre borítottam és négy egyforma darabba vágtam. Megformáztam a bagetteket. pont így, mint ezeket a kis péksüteményeket, csak miután készen lettek még sodortam rajtuk, míg a kellő hosszúságot elérték. Ez a hosszúság a tepsink méretétől függ természetesen:

Egy vastagon belisztezett abroszon kelesztettem őket, így:

Kb. 45-50 percig kelt így az első kettő, ezalatt a sütőt előmelegítettem 220 fokra, a tepsivel együtt. Egy vékony, műanyag lappal óvatosan a tészta alá nyúltam, és a forró tepsire (terítettem rá egy sütőpapírt) fordítottam. Egy éles pengével gyorsan bemetszettem, majd a sütőbe toltam. Egy pohárka vizet löttyintettem azonnal a sütő aljába (ez csak bátrabbaknak ajánlott, helyette célszerűbb 3-4 jégkockát bedobni). 20 percig sültek. Ezután a másik kettő bagett következett ugyanezzel a módszerrel.

A Kenyérsütés Alkalmából meghirdetett mozgalom keretében kaptak a szomszédok a bagettből, ma pedig anyukám fog a mazsola nélküli változatából kapni. Ezen az oldalon megnézhetitek a sok-sok gyönyörű kenyeret, amit ajándékba adtak a kenyérsütő társaim. A képeket folyamatosan töltik fel..
És végül engedjétek meg, hogy a szerző hozzájárulásával megmutassam azt a verset, amit tegnap kaptam egy kedves olvasómtól:

LIMARÁNAK

Limara, Limara! Az Ön nevét áldja

Nagynyárád falucska egykori leánya.

E leány momentán (s régen!) feleségem,

s felséges receptjét sütögeti nékem.

Sőt! Rám is parancsolt, házi poétára,

írjam meg: sütikért, Önt Isten is áldja!

Kereken kimondom: az a kerek zsemlye,

ami receptjében, - mosolygós szerencse!

Csak befalok egyet, s gyomrom elégedett,

erdőbe, mezőre éhen már nem megyek.

Ám nem csupán nőm, de érte más is áldja:

budai lakhelyünk szomszédasszony-nyája.

Feleségem olykor nékik is ad zsemlyét:

az Ön receptjével el-eldicsekedjék…

Ön, kedves Limara, maholnapi napra

híresebb lesz  e tájt, mint Makón a hagyma!

No be is fejezem, lökdös feleségem,

az Ön honlapjára igyekezni készen…

Tetszett neki rajta az a kerékpáros…

Élet és sütemény jó, ha olykor páros…