Kenyér római tálban

Ez megint csak egy olyan bejegyzés amit elég régóta ígérgetek.
Mindenki tudja, aki olvas, hogy én általában fedett edényben, egy nagy 8 literes kacsasütő jénaiban sütöm a kenyereimet, esetleg a cocott edényben. Ennek az oka, amit már szintén ezerszer leírtam, elmondtam, hogy csak fedett edényben keletkezik annyi gőz, ami ilyen szép vékony, de ropogós héjú kenyeret eredményez. Sajnos a kacsasütő jénait csak meglehetősen ritkán, vagy meglehetősen borsos áron lehet beszerezni, ezért mindenféle más megoldást keresünk helyette.
A kacsasütő edény fém változata is kapható, az is tökéletesen megfelel természetesen erre a célra.
De itt a római tál, a közkedvelt cserépedény, ami szinte minden háztartásban megtalálható, vagy nagyon könnyen beszerezhető. Sokan kérdezik, hogy lehet-e benne kenyeret sütni és mik vele a tapasztalataim. Én pedig leírom, hogy igen, lehet, azt is, hogy én mi módon tenném, de még soha nem próbáltam. Eddig...

Szokásos módon bedagasztottam egy fehérkenyér tésztát, 50 dkg lisztből, 20 dkg kovásszal. A dagasztás végén áttettem egy kiolajozott kelesztőtálba és hagytam, hogy duplájára keljen. Lisztezett felületre borítottam, veknit formáztam belőle. A római tál alját kibéleltem egy sütőpapírral, és a megformázott tésztát beleültettem.

Egy vastagabb ruhával letakartam, a konyhapulton hagytam. A római tál tetejét hideg vízbe áztattam. Figyeltem a tésztát, a viszonylag hűvös, 20-21 fokos konyhában 45 perc alatt kelt éppen duplájára (ez nyáron szerintem csak 30 perc). Ekkor egy éles pengével bemetszettem:

Tovább nem hagytam kelni, azaz a jénais sütéshez képest kb. 20 perccel hamarabb ment a sütőbe, ugyanis kb. ennyi idő kell, míg a villanysütőben felveszi a hőt. A tál tetejéből kiöntöttem a vizet és ráborítottam. Hideg !! sütőbe tettem, amit 220 fokra állítottam be. 50 perc után kivettem, óvatosan leemeltem a tetejét, hogy megnézzem. Még elég sápadt volt, ezért tető nélkül visszatettem még 5 percre, de már csak 200 fokra, nehogy megégjen. Tehát tetővel együtt sülhet 60 percig.
A kész kenyeret rácsra tettem hűlni és azonnal lepermeteztem hideg vízzel. Gyönyörűen pattogni kezdett, jó sokáig "beszélgetett" a kenyér.
A héja ropogós, fényes, cserepes lett, de a teteje kissé lapos, a tető elnyomta. A mérete is elmaradt a jénaiban sütöttnél, a bélzete kissé sűrűbb volt, azaz ez a tésztamennyiség sok volt a cserépedénynek. Azt nem mondom, hogy nagyon zavaró volt, de szerintem 35-40 dkg lisztből sülhet belőle tökéletes kenyér.

Hozzávalók:

• 400 g BL 80 liszt
• 1,5 tk. só
• 2 ek. olaj
• 2 ek. burg.pehely
• 200 g kovász vagy öregtészta
• kb. 2,4 dl víz
• 1 dkg élesztő