Húsvéti mézeskalácsok

Az előző bejegyzésben mutatott tojás alakú  tepsi tulajdonképpen nem is azért kellett, hogy holmi muffinokat süssek benne, a kis családom ki sem állhatja őket. Ellenben, ha megfordítjuk, remekül lehet rajtuk fél tojásokat sütni mézeskalács tésztából. Jó ideje agyaltam már azon, hogy mit is használjak  ilyen tojásokhoz, amiből sok van és tűzálló is. Ezért aztán amikor megláttam a legkisebbisszámít multiban majdhogynem felsikoltottam örömömben. Ráadásul maga a forma tapadásmentes bevonatú, amibe ennek ellenére a tészta beleragad, de a mézes nem igényel kikenést, azt nyugodtam rá lehet tenni.
Tojás alakú kiszúróért is nyaggattam az összes ismerősömet, egészen kicsit láttam szettben, de nekem nagyobb kellett, ahhoz viszont nemvolt türelmem, hogy egy papírból kivágott sablont rajzolgassak egyesével körbe.
Pár napja a kedvenc drogériámban vásároltam, amikor is megakadt a szemem egy ovális szappantartón, amit kis jóindulattal akár tojás formának is nevezhetünk. Remekül lehetett vele szaggatni a tésztát, de aztán az is eszembe jutott, hogy valamikor a lomisoknál vettem én fém gyűrűket, amikben elvileg tükörtojást lehet formára sütni. Soha nem használtam, ez is olyan tipikus, haszontalan konyhai eszköz, nem is értem, minek csaptam le rá. Szóval előtúrtam ezeket is, és az egyiket összenyomtam, tökéletes tojás kiszúróm lett.

Most már dőzsöltem a kiszúrókban, a forma is meg volt, kellett hozzá tészta. Az én mézesem kiváló, de pihentetni kell elvileg három napig. Ráadásul puha, ami egyébként nem hátrány ugye, de most masszívabb tészta kellett. Elfeleztem az adagot, a szódabikarbónából dupla mennyiséget tettem bele és annyi liszttel dolgoztam össze, amivel azonnal formázható tésztát kaptam. Egy bűnöm azért van, elfelejtettem mérni a liszt mennyiségét.
Hozzávalók:

• 20 dkg méz
• 15 dkg margarin
• 20 dkg porcukor
• 3 tojás 
• 2 tk. szódabikarbóna
• fél csomag mézeskalács fűszerkeverék (kotányit használok)
• annyi liszt amit felvesz

A mézet és a margarint mikróban összeolvasztottam. A tojásokat, a cukrot és a fűszert alaposan elkevertem. A mostani tojásárak mellett megengedhető annyi spórolás, hogy kettő egész és egy tojás sárgája kerüljön a tésztába, egy fehérjét félre lehet tenni írókának.

A két nedves hozzávalót összeöntöttem, alaposan elkevertem. Egy kevés liszthez hozzáadtam a szódabikarbónát, a masszába öntöttem. Ezután annyi liszttel, amit felvett rugalmas, fényes tésztát gyúrtam. Az a fontos, hogy ne ragadjon, de még jól nyújtható legyen. 

Azonnal kinyújtottam 2-3 mm vastagra és máris szaggattam. 160-170 fokos sütőben 8 percig sültek a tojások. Azok is amiket hagyományos  tepsin sütöttem és azok is amik a muffintepsi hátulján sültek.

A mézeseket hagytam kihűlni.

A fél tojások széle itt ott hullámos lett, ahhoz, hogy kettőt-kettőt össze tudjak ragasztani, el kellett dolgozni. Ehhez vettem egy egészen finom dörzspapírt (smirglit népies nevén) és azon csiszoltam meg őket. Ezután két fél tojás összefogtam és az éleket is körbehúzgáltam a dörzspapíron, hogy szép gömbölyű formája legyen. Egy ecsettel lesöpörtem róluk a finom port, majd egy papírtörlővel is áttörölgettem őket.

Jöhetett a díszítés.

Az íróka a szokásos volt:

• 1 tojás fehérje (kb. 40 g)
• 20 dkg átszitált vagy kávédaralón átdarált porcukor
• pár csepp citromlé

A tojásfehérjét a finom porcukorral egy mixer segítségével addig verem, míg szép fényes, sűrű masszát nem kapok (3-4 perc). Ezután pár csepp citromlevet adok hozzá, amitől szép fényes lesz. A citromlé mennyiségével lehet az íróka sűrűségén javítani. 

Ételfestékkel színezem.

Kis zacsikba töltöm. Egy háztartási fólia hegesztővel szoktam háromszögekre forrasztani a vastagabb zacskókat. 

 A piros fedőszínhez vettem egy kis üvegcse ételfestéket, mert a piros pasztám elfogyott, azt kiöntöttem egy kis üvegtála, mikróban felmelegítettem és azonnal belekevertem egy ek. zselatint. Feloldottam és máris lehet ecsettel lekenni a mézeseket. Ha közben kezd a máz megdermedni, akkor csak pár pillanatra beteszem a mikróba. A piros bevonatnak jól meg kell száradnia, mielőtt írókázni lehet. Ez minimum 2-3-4 óra.

A térbeli tojások díszítéséhez Katyihoz mentem némi inspirációért, de rögtön alább is hagyott a lelkesedésem a hagyományos népi motívumok iránt, ilyen csodákra én soha nem lennék képes. Egykét mintát azért sikerült részben vagy egészben átvennem (mint a lenti képen az alsó fél tojás, ami ha jól tudom papsajt minta, Katyi saját mintája). 

A hagyományos formához az általam annyira szeretett levendula mintát választottam, a rózsaszínűt pedig viola mintásnak neveztem ki ami szintén az egyik kedvenc illatos virágom.

A megírókázott fél tojásokat, miután a díszítés teljesen megszáradt és nem fenyegette az a veszély, hogy lejön róla összeragasztottam, szintén íróka segítségével. Mindkét fel tojás szélét körbekentem írókával, az egyikbe beletettem a szalagot, amivel majd fel lehet akasztani, úgy, hogy csomót kötöttem rá, így nem tud kicsúszni majd a tojásból. Óvatosan egymásra borítottam és kicsit összenyomtam. Puha felületre tettem száradni. 

A összeragasztott szélekkel nem voltam megelégedve, így azokat is körbehúztam írókával, majd arra fehér selyemszalagot borítottam. Így már szebben nézett ki.

Mehetnek a tojásfára.

A legfelső képen a kosarat az én anyukám horgolta!