Nagyon rendes volt a férjem, mert a múlt héten olyan helyen dolgozott, aminek a közelében egy szép nagy bodzás van és nem felejtkezett el rólam. Amikor látta, hogy mekkora örömet szerzett az első adaggal, minden nap hozott belőle. Folyamatosan gyártottam az italokat, de szörpöt nem készítettem, mert tavaly sikerült annyit főznöm, hogy maradt még belőle.
Helyette kipróbáltam a bodzazselét. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak így önmagában teszem el, nem ízesítem, de nem bírtam ellenállni, muszáj volt kipróbálnom az ízesített változatot is. Epres, levendulás és almás variációk lettek. Sőt egy üveg levendulás-almás zselé is összejött, mivel fél-fél üvegnyi maradt mindkettőből.
A zselét egy adag kész italból készítettem.
Hozzávalók:
- 10-12 bodzavirág
- 1 citrom
- 30 dkg cukor
- 2 ek. citromsav
A kész italt leszűrtem, majd feltettem forrni. Kb. egyharmadát hagytam elforrni, így erőteljesebb lett az íze.
A beforralt lé harmadát (nem méricskéltem, csak szemre) átszedtem egy tiszta edénybe, tettem bele egy friss virágot és újra felforraltam. Míg melegedett pár szem epret vékony szeletekre vágtam. Amint forrni kezdett a lé beleöntöttem és egy habverővel simára kevertem egy tasak 3:1 zselésítőt, majd hozzáadtam az eper darabokat is. Csak fél percig hagytam bugyogni, kivettem a virág szárát (a szirmok addigra leváltak róla) majd azonnal üvegekbe szedtem. Lezártam és fejre állítottam őket kb. 5 percre.
Ezután a maradék lé felét szedtem edénybe, tettem hozzá is egy friss virágot, felforraltam, adtam hozzá egy tasak zselésítőt és egy mokkáskanál szárított levendula virágot. Most is csak fél percig főtt, majd ment üvegekbe.
A maradék levet megint felforraltam egy friss virággal, ebbe is ment egy tasak zselésítő és reszeltem bele egy almát. Fél perc forralás után ment az üvegbe.
Száraz dunsztban hagytam kihűlni őket.
Nagyon finom lett mind, de meglepő módon az almás a legjobb. Az epreshez kellett volna egy kevés plusz cukor, a gyümölcs kicsit savanykásabbá tette, az eredetileg sem túl édes zselét.