Szent Lúcia szeme

A NoSalty felkért, hogy aug. 20. alkalmából készítsek valamilyen péksüteményt vagy kenyeret. Mivel nehezen tudtam dönteni, ezért egy olyan tésztát állítottam össze, amiből akár kenyeret, akár péksüteményt is készíthetünk. Ha két darabba osztjuk a tésztát és úgy formázzuk, akkor kenyér lesz, ha nyolc darabba vágjuk, mint én, akkor pedig remek péksüteményeket kapunk.

A szezámmagos Scali kenyér hosszú ideje az egyik kedvencem, ezért most egy másik olasz remekművet, egy szicíliai kenyérféleséget készítettem, amit ugyancsak a szezámmagok tesznek ellenállhatatlanná, a gyönyörű, Szent Lúcia szeme elnevezésről már nem is beszélve. A tészta nem az eredeti, az ugyanis három napon át készül, én egy gyorsabb változatot állítottam össze. Tulajdonképpen csak a formája, a külleme utal az olasz ősére.

Hozzávaló:

• 50 dkg liszt
• 2 tk. só
• 3 ek. olaj
• 1 ek. tejpor
• 1 tojás sárgája
• 2 dl író (vagy aludttej)
• kb. 1 dl víz
• 30 dkg öregtészta
• 1,5 dkg friss élesztő

Tetejére:

·         egy tojásfehérje

·         szezámmag

Az író helyett használhatunk aludttejet vagy joghurt és víz 2/3-ad – 1/3-ad keverékét.

A hozzávalókból egy könnyű, hólyagos tésztát dagasztunk, majd kelesztőtálban duplájára kelesztjük. 

Ezután lisztezett felületre borítjuk és 8 egyforma darabba vágjuk.

A darabokat gömbölyítjük és letakarva kb. 15 percig pihentetjük.

Ezután a kissé megkelt gombócokból kb. 55 cm hosszú tésztarudakat sodrunk.

 A két végét ellentétes irányban a közepéig feltekerjük (ha enyhén belisztezzük őket formázás előtt, akkor nem fognak összetapadni). Lazán, hogy sütés közben is megtarthassák a formájukat.

Sütőpapíros tepsin, letakarva hagyjuk őket kb. 30 percig kelni.

A sütőt ezalatt 200 fokra előmelegítjük.

A megkelt tésztákat a kimaradt tojásfehérjével, amit enyhén felverünk, lekenjük és megszórjuk szezámmag és fekete szezámmag keverékével.

Kb. 18 perc alatt pirosra sütjük. Rácsra tesszük hűlni.