Tudhattam volna. Voltak előjelek, amik arra mutattak, hogy talán nem most kellene macaront sütnöm, de nem törődtem vele, nekiláttam és bizony fejfájás lett belőle.
Jó ideje készültem már a sütésre, de mindig elnapoltam valamiért, most viszont egyrészt vendégeket vártam, valamit sütni kellett, másrészt a Vaníliavarázs meglepett egy csomag eredeti, kiváló minőségű madagaszkári vaníliával. Amikor kinyitottam a csomagot és megéreztem a bódító illatot és a kezembe vettem a gyönyörű, fényes, duci vaníliarudakat azonnal elfogott a süthetnék. Felütöttem két nagy tojást, és a fehérjéket másnapig a konyhapulton hagytam. A cukorszirupos macaron változatra készültem.
Másnap aggódtam ugyan, mert egy szinte egész napos eső után meglehetősen párás volt a levegő és mint tudjuk, ez nem épp ideális macaron sütéshez, mégis kivonultam a konyhába, feltettem egy kávét és nekiláttam.
Ahogy azt kell, összekevertem a mandulalisztet és a porcukrot, még egyszer átforgattam a kávédarálón, átszitáltam. Kimértem a 40 g pihentetett tojásfehérjét és elkevertem vele.
A cukorszirup főzéshez kimértem a másik adag porcukrot, amihez ugye kell egy kis víz. De maradt a kávéból, amit előtte főztem, így egy hirtelen ötlettől vezérelve azt mértem víz helyett az edénybe és abból készítettem a szirupot, arra gondolva, hogy a kávé és a vanília milyen jól passzol majd egymáshoz.
Míg a szirup bugyogott egy másik adag tojásfehérjét elkezdtem habbá verni egy kevés cukorral.
Végül összeállítottam a tésztát, habzsákba töltöttem és két sütőlemezre nyomtam. A pára miatt jó két órát hagytam pihenni, száradni.
Addig készítettem egy főzött vaníliakrémet. Egy edénybe tettem a két tojássárgáját, öt evőkanál cukrot, egy csapott evőkanál kukoricalisztet és egy deci tejszínt. Egy vaníliarudat kettévágtam, ez egyik felét felhasítottam és a magokat a tejszínhez adtam. Vízgőz felett besűrítettem. Hagytam kihűlni, végül 10 dkg puha vajjal alaposan kihabosítottam. Hűtőbe tettem felhasználásig.
Megnéztem a macaronokat, úgy láttam, hogy bőrös a tetejük, így a sütőt előmelegítettem 140 fokra. Betettem az első tepsit, 8 percig sütöttem és azt nem mondom, hogy tökéletes lett, de lett talpa a kis édes habcsókoknak.
Gyorsan betettem a másik tepsit is. Két perc után ránéztem és meglepődve láttam, hogy úgy felfújódtak, mintha piskóta tésztából lennének. Újabb két perc után kilukadtak és leeresztettek mint a lufik (nem mutatom meg a retteneteket...). Na, ekkor jött a fejfájás. Most mi van? Az első tepsi jó, a másik nyolc perc múlva meg nem? Végig gondoltam mit ronthattam el, de csak arra jutottam, hogy az első tepsit az asztalhoz csaptam kétszer miután a habzsákból kinyomkodtam a kis köröket, a másikat pedig elfelejtettem. Lehet, hogy annyi légbuborék maradt bennük az egyébként is párás levegő miatt? nem tudom, rejtély...
És itt elkövettem a következő hibát. Mivel volt még tojásfehérjém gyorsan bekevertem még egy adagot. A cukorszirupot most vízzel főztem. Amikor öntöttem a mixerbe, az ujjamra csapódott belőle, azonnal hólyagosra égette, később meg (komolyan, mint egy óvodásnak) a tál szélén megdermedt cukor elvágta a kezemet amikor felkaptam, hogy elmosogassam. Aztán míg ragtapaszt kerestem a fürdőszobában a macaronok túl is sültek rendesen.... nem tudom, mikor fogok megint sütni, de az az adag, ami jól sikerült mennyei lett a vanília krémmel. Félsiker...
