Blogkóstoló - beszámoló

fotó: Selectfood

Az elmúlt hétvégén lezajlott az első hazai Street Food Show, azon belül pedig a harmadik Vénusz-Dining Guide Blogkóstoló. Amikor megkaptam a felkérést bevallom őszintén, hogy kissé hezitáltam elvállaljam-e, mert a tavalyi sajnos nem hozta azt az élményt, mint az első, ami viszont fergeteges volt. Végül beszéltem a szervezőkkel, elmondták mi az elképzelés, az tetszett, így igent mondtam, aminek így visszanézve nagyon-nagyon örülök.
Az idén több bloggert vontak be, így nem kellett egész nap a pult mögött állnunk, három fős csapatokban, három órás váltásokban kínálhattuk a főztjeinket. Ez remek ötlet volt, pörgősebb és izgalmasabb lett az egész és így a bloggerek arcán is őszinte maradt a mosoly még az utolsó percekben is.
Nekem a desszert jutott a leosztásban, aminek nagyon örültem és azonnal a gyümölcsös lepény ugrott be, hiszen a piacok tele vannak még friss gyümölcsökkel. Ráadásul ezzel a recepttel a levendulamániámból is át tudtam adni egy keveset.
A lepény tésztáját ott a helyszínen, frissen dagasztottam be, kézzel, pedig a szervezők gondoskodtak egy dagasztógépről, de úgy éreztem, az alkalom megkívánja, hogy igazából megadjam a módját. Mivel ez a tészta nem igényelt előmunkát, gondolok itt az elmúlt években előző este bedagasztott öregtésztára, ezért csak aznap reggel utaztam, utaztunk fel. Viszonylag korán megérkeztünk, így még könnyedén bejutottunk a gyönyörű, Hold utcai Vásárcsarnokba, nekünk még sort sem kellett állnunk. Az emeletre felérve rögtön a Kuktanoda elé toppantunk, így a barátaink két, nem túl lelkes gyermekét be is adtuk egy kis főzésre. Szerintem elég, ha annyit mondok, a Kuktanoda szerzett a személyükben két lelkes rajongót. Imádták.
Mi felnőttek elindultunk felderíteni a terepet. Jobbnál jobb volt a kínálat, a barátaink kóstoltak is, de én a blogger társaimra voltam igazán kíváncsi, így kivártunk.
Legnagyobb örömömre sok blogerrel összefutottam, olyanokkal, akikkel már többször találkoztam és olyanokkal, akikhez még nem volt szerencsém. Imádtam, ahogy örülni tudtunk egymásnak... Közben folyamatosan lestem az első csapatot, akik már lázasan készülődtek a kezdéshez. Láttam rajtuk némi feszültséget és izgalmat, pedig nem kellett volna aggódniuk, mert szenzációsak voltak. Kicsi Vú levese, Food&Wine fűszeres mungóbabos marhatokánya és Selectfood Alíz portugál édessége is fenséges volt.
Amikor átadták a helyüket a második csapatnak elérkezettnek láttam az időt, hogy bevonuljak az üvegkalitkába tészta dagasztásra. Azt szerettem volna, ha a lepények kisülnek a hat órai kezdésre, de még langyosak maradnak.
A tömeg meg csak nőtt és nőtt, már sort kellett állni a feljutásért és a játékpénzért. Jöttek hírek, hogy az Amerikai követség előtt a sor vége. Azt hiszem, ekkora látogatottságra még a szervezők sem gondoltak, ha jól tudom kb. tizenkétezren voltak a három nap alatt.
Szóval bementem az előkészítőbe, ahol ötven fok volt, ami miatt én nem aggódtam, de a nagyon kedves főszervező igen, így ugrasztotta az édesapját, aki nagy örömmel hozott nekem egy szélgépet, így a komfortfokozatom is jobb lett valamivel. Tökéletes volt a kiszolgálás, hálás köszönetem így utólag is!
Felváltva dagasztottam és kelesztettem, gyümölcsöt mostam és daraboltam, tepsiket papíroztam, tésztát daraboltam, nyújtottam, gyümölccsel kiraktam, majd ugyanezt elölről. Szerencsére megmentőm is jött Ehran személyében, aki nagyon lelkesen átvállalta a gyümölcsdarabolást. Hálás köszönet neki is!

fotó: Selectfood

Munka közben ki-ki lestem a második csapatra, láttam, ahogy előkészülnek, miközben a pult előtt már kígyózott a sor, mindenki rájuk várt. Nem is csoda, hiszen a Pho leves, vagy Kísérleti Konyha igazán különleges lecsószusija és Mandula Sarok mennyei Rákóczi túrósa is megérte bőven a várakozást, el is fogyott pillanatok alatt minden előlük. Szegényeknek ráadásul nem csak az izgalommal és a tömeggel kellett megküzdeniük, mi sem kíméltük őket, a pult alá beépített sütőket beizzítottuk, egyikben Lorien sütötte a paprikákat, a másik kettőben én a lepényeket. Kaptam is valami kétes üzenetet holmi szeretetről egyiküktől...:)
Végül elérkezett a mi időnk. Örömmel és némi rémülettel néztem, hogy nálunk is meglehetősen nagy a sor már jóval a kezdés előtt. Axi's remek húsos szendvicse, Lorien izgalmas töltött paprikája és az én levendulás gyümölcslepényem volt a választék.

Lehetett csak egy ételt kérni és lehetett menüt, ha jól érzékeltem a legtöbben az utóbbit választották. Kezdetkor volt némi káosz, de gyorsan úrrá lettünk rajta és ezután zökkenő mentesen ment a kiszolgálás. 80 adag helyett mindannyian többet készítettünk, én pl. 99 adagot, de így utólag sajnálom, hogy nem dagasztottam be még egy tésztát, mert az is elfogyott volna. A közel száz ugyanis egy bő óra alatt odalett. Így sajnos aki később jött annak már nem jutott (pl. a húgoméknak sem), láttam, hogy többen csalódtak.
Mivel másnap a makói Hagymafesztiválon várt rám feladat így nem tudtam tovább maradni, a vasárnapi bloggereket megnézni (de úgy hallottam, ők is nagyon népszerűek voltak), rögtön indultunk haza. Pár óra alvás után egy igazán kemény nap várt rám, de arról majd legközelebb.....

Hálás köszönet a Dining Guide csapatának, fantasztikus munkát végeztek! Köszönöm, hogy harmadik Blogkóstolón is ott lehettem! Reméljük, hogy az elsőt követi majd a második és a sokadik ilyen rendezvény, végül hagyománnyá válik, én őszintén drukkolok neki!

Sok-sok fotó itt.