Hagymafesztivál

Fotó: Katyi

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy igen csak sűrű hétvégém volt, mivel a szombati Blogkóstoló után a makói Hagymafesztiválon kellett helytállnom.
Néhány héttel ezelőtt ahogy igent mondtam a Blogkóstolóra, egy óra múlva jött a felkérés a Hagymafesztiválra. Naná, hogy a két rendezvény egy időpontra esett. Fájt a szívem egy kicsit, hogy az utóbbit le kellett mondanom, mégis csak hazai pálya, ráadásul a felvázolt elképzelések az új fesztiválról nagyon tetszettek. Évek óta erre vártam, vártunk, hogy igazi Fesztivál legyen az addig nem túl látványos és érdekes hagymaünnepből. A szervezőknek hála, végül meg tudtuk oldani, hogy mindkettőn részt vegyek, egyik nap Budapesten, másnap itthon. És hogy a kettő között még aludni is tudtam, azt meg a húgoméknak köszönhetem!
Az nem volt kérdés, hogy a helyi rendezvényre segítséget is kell hívnom, sőt az sem volt kérdés, hogy Medóra lesz az. Már dolgoztunk együtt, félszavakból is megértettük egymást, ezért is ragaszkodtam hozzá, szerencsére ő meg azonnal igent is mondott.
A Fesztivál szervezői ránk bízták, hogy mit sütünk. A Váll-Ker Kft biztosított mobil kemencéket a Látványpékséghez. A kelttészta nem volt kérdés, de most nyilván nem kenyeret, kalácsot kellett sütnünk, hanem valami olyasmit, amivel nagyon sok embert meg tudunk kínálni. Egyszer már sütöttünk egy ünnepségen egyfalatos pogácsákat különböző töltelékkel, most is ilyesmiben gondolkodtunk. Leírtunk egy csomó tölteléket, sósat és édeset vegyesen, néhányat kihúztunk, másokat bent hagytunk, majd újak jutottak eszünkbe, de végül csak kialakult, hogy mihez kell bevásárolnunk. Összeállítottam egy olyan tésztát, ami elbírta az édes és a sós töltelékeket is. Pár nappal a rendezvény előtt kiderült, hogy hagymás rétes lesz a fesztivál étele, ezért én is kigondoltam néhány tölteléket hozzá. Az volt a terv, hogy kint a téren is sütünk belőle.
Pénteken reggel aztán nekiláttunk reszelni, aprítani, szeletelni, pirítani, hagymát pucolni, még hagymát pucolni és még mindig hagymát pucolni, végül is csak Hagymafesztiválra készültünk. Sírtam is közben rendesen....
Vasárnap korán reggel megérkeztünk a Főtérre, mert szerencsére a város széléről a gyönyörűen megújult központba került a rendezvény. Felvettük a gyönyörű egyen köpenyünket, amit Dóri vart (fantasztikus a csaj!), gyorsan kipakoltunk, berendezkedtünk, begyújtottuk a kemencéket és nekiláttunk a munkának. Először egy rétestésztát állítottam össze, méghozzá a hétrétűt, ami otthon nagyon jól be is vált, de sajnos itt a tűző napon kezelhetetlen volt. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezután csak a kelttésztával foglalkozunk. Munkába állítottuk a kenyérsütőgépeket, enyémet és Dóriét is. Meg kell mondjam, mindkettő remekelt, a végén meg is simogattuk őket, mert reggel nyolctól este hétig folyamatosan, megállás nélkül dagasztottak, pedig biztos voltam benne, hogy eljön majd az a pillanat, amikor át kell állni a kézi dagasztásra., de szerencsére nem. Le is lassult volna a munka, pedig így is alig győztük.
Az első tésztát bekészítettem, Dóri figyelte és onnantól kezdve nem tudom hogyan csinálta, de folyamatosan dolgoztak a gépek, megállás nélkül tudtam kiszedni belőlük a megkelt tésztát. Mire egyet sütésre készen feldolgoztam már vehettem a másikat. Esküszöm egy percre sem tudtam megállni, a barátnőm figyelt és már nyomta is elém a következőt. Mindeközben kapkodta ki a forró tepsiket a kemencéből, tolta be a másikat, egyetlen egyet sem sütött túl és még mosolyogva kínálta is a kis kosárkákból a forró falatokat. Egyszer -kétszer ki is szaladt a számon, hogy hajcsár, de még ezen sem sértődött meg, csak mosolyogva nézett....
Rengetegen jöttek. Türelmesen várták,hogy kisüljön egy-egy tepsi, sokan kérdezték, mikorra jöjjenek vissza, de aki mindenképpen kóstolni akart annak azt tanácsoltuk, egy tapodtat se mozduljon, mert kb. 10 másodperc alatt elfogy egy-egy adag. Mindegy milyen töltelékkel készül. Felváltva sütöttük a hagymásat, a hagymalekvárosat, a sajtosat, a sonkásat, a sajtos-sonkás-hagymás töltelékeset, a pirított káposztásat, a pestósat, a füstölt tarjás-rozmaringosat, a levendulás-csokisat és a  diós lekvárosat.
Érdekes volt megfigyelni, hogy az elején, amikor mondjuk a pirított hagymát kentem a tésztára volt aki megjegyezte, hogy az csak a pörkölt alá való. Néhány perccel később meg a hagymás fogyott a legjobban. Amikor a csokis -levendulás falatok készültek, akkor molyirtózott valaki, de utána meg sorra visszajöttek akik vettek belőle, hogy mikor lesz megint...
A hőséggel küzdöttünk rendesen, nem elég, hogy forrón sütött a nap, a hátunk mögött égtek a kemencék. Barátoknak és a férjeinknek hála lett később napernyőnk és még ventilátorunk is, ami legalább megmozgatta a levegőt, sőt egy barát még az égési sérülésemet is kezelte...
Őszintén megmondom, volt egy pillanat, amikor már nem volt túl őszinte a mosolyom, azt éreztem, hogy soha, de soha többet nem akarok kelttésztát látni. De jött Katyi, látta a kimerültségünket és hozott nekünk egy korsó jó hideg sört. Életet mentett.
Az érdeklődőktől pedig hihetetlenül sok kedvességet, dicséretet, biztatást kaptunk. nagyon jól esett, doppingolt. Este, amikor a fesztivál díjait osztotta ki a Hagyma Lovagrend, legnagyobb meglepetésünkre mi kaptuk a Fesztivál legnépszerűbb terméke díjat. Nagy elismerés volt nekünk, köszönjük szépen mindenkinek, aki ránk gondolt, amikor leadta a szavazatát!
Most, pár nap elteltével a városunk lakói még mindig beszélnek a hétvégéről, dicsérik, végre azt kaptuk, amit szerettünk volna már hosszú évek óta. Méltó Fesztiválja lett a hagymának ez az ünnepi rendezvény, hatalmas köszönet és elismerés illeti meg a rendezőket!

Sajnos fotózni végképp nem volt időnk, de Katyi is írt remek beszámolót és nála van néhány kép is, érdemes megnézni.