Mézeskalácsos bejgli és sütinyalóka

Valójában a sütinyalóka (cake pops) volt először, és a sikerén felbuzdulva próbáltam ki bejgliben is. Mézeskalács, sütőtök, kandírozott narancs, likőr vagy fűszeres szirup a hozzávaló. Tudom, kissé meredeken hangzik, de nekünk nagyon bejött. 

Kérdezte ma valaki, hogy jutott ez eszembe. Hetek óta sütöm a mézeseket, gyakorlatilag nincs a lakásnak olyan pontja, ahol ne lenne belőle, van sérült, töredezett is, ezeket összegyűjtöttem egy tálkába, majd csak jó lesz valamire. Sütőtököt sütöttem és egyszerre került a szemem elé mindkettő, színben, ízben passzolnak, gondoltam megpróbálom. A mézeskalácsot egy késes aprítóban összezúztam és adtam hozzá annyi sütőtököt, hogy összeálljon egy masszává. Túlságosan nem kell ízesíteni, hiszen a mézes jó fűszeres, de egy kis kandírozott narancsot kívánt még. Aztán úgy éreztem miközben kóstolgattam, hogy egy kis citromhéjat is.

A narancsot én kandíroztam, ami után bőven maradt szirup. Mivel vétek lett volna kiönteni újból felforraltam és adtam hozzá fűszereket. Fahéjrudat, vaníliát, csillagánizst, citromhéjat, szegfűszeget. A szirupot a fűszerekkel együtt lehűtöttem, állni hagytam, majd másnap üvegekbe töltöttem. Jó kis forraltbor alap lett belőle. Na, ebből a szirupból is öntöttem a masszába.

Vizes kézzel dió nagyságú golyókat formáztam belőle, majd fél órára fagyasztóba tettem. Gőz felett megolvasztottam 15 dkg étcsokoládét, majd miután levettem hozzákevertem még öt dkg-ot. A sütigolyókba kettétört grillpálcikákat szúrtam és a csokiba mártottam. Legegyszerűbb egy hungarocell darabba szúrni és úgy hagyni, hogy megdermedjen. Díszítőcukorral lehet dekorálni.

Ezután jött az ötlet, hogy még krémesebbé kellene tenni és akkor bejgli tésztában is megállná a helyét.

Egy kicsit több sütőtököt és kicsit több szirupot adtam hozzá.

Hozzávalók:

• 25 dkg őrölt mézeskalács
• 25 dkg sütőtök sütve
• 2 ek. kandírozott narancs
• fél citrom reszelt héja
• 1 dl fűszeres szirup (narancslekvárral kiváltható szerintem)

A hozzávalókat alaposan elkevertem.

Fél adag bejglitésztát begyúrtam, három egyenlő darabba osztottam, majd 10-15 perces pihentetés után egyesével kinyújtottam. Megkentem őket a töltelékkel, majd felsodortam. 

Sütőpapíros tepsire ültettem a rudakat, lekentem tojássárgájával, majd a hűvös kamrába tettem. Egy óra múlva átkentem tojásfehérjével és éjszakára magára hagytam.

Reggel előmelegítettem a sütőt 180 fokra, majd 20 perc alatt kisütöttem őket.

A kíváncsiságtól nem bírtam sokáig várni, még forrón felszeleteltem. Bejglit reggeliztünk...

Vörösboros csokoládékrém

Hogy én erről a vörösbor szirupról vagy lekvárról (melyik a jobb kifejezés rá?) mennyi bőrt fogok még lehúzni, azt nem tudom, de hogy alaposan rákattantam, az már biztos.
Maga a szirup került már bonbonba, aztán aszalt szilvával összedolgozva bejglibe, most meg csokoládéval próbáltam házasítani és jelentem csodálatos lett. Önmagában is kitűnő édesség, egy szép üvegben remek gasztroajándék karácsonyra, de finom linzer töltelékeként is megállja a helyét.
Jó hírem van, legalábbis remélem, hogy lesz aki örül neki, ugyanis ezt a krémet kekszbe fogom tölteni és több más süteménnyel együtt (pl. mézeskalács, puszedli, levendulás keksz, hagymás-rozmaringos keksz) szerdán délután a makói Hagymatikum fürdő teadélutánján fogom kínálni. Aki szeretné megkóstolni nincs más dolga, mint egy kellemes délutánt eltölteni a Makovecz Imre által tervezett csodálatos fürdőben.

A krém hozzávalói:

• 2 dl vörösbor
• 15 dkg cukor
• 2 rúd fahéj
• 2 csillagánizs
• fél rúd vanília
• 4-5 szem szegfűszeg
• egy darab citromhéj
• egy darab narancshéj
• 180 g étcsokoládé

A narancshéjba szurkáljuk a szegfűszeget. A vörösbort a cukorral és a fűszerekkel felforraljuk, majd lassú tűzön beforraljuk. Akkor jó, ha kissé besűrűsödik és kb. 2 dl marad az edényben. Elzárjuk alatta a lángot és fedő alatt kissé lehűtjük.

Kiszedjük a fűszereket, majd hozzáadjuk a csokoládét. Ha nagyon visszahűlne a szirup, akkor kicsit érdemes újramelegíteni. Addig keverjük egy habverővel, míg a csokoládé felolvad. Ezután a mixerrel egy kicsit kihabosítjuk, így egészen lágy, selymes krémet kapunk. Üvegbe töltjük és hűlni hagyjuk, majd tetszés szerint használjuk fel.

Két linzer közé is tölthetjük:

Forralt boros- aszaltszilvás bejgli

A legtöbb család asztaláról nem hiányozhat karácsonykor a bejgli (beigli). A háziasszonyok évről-évre nekilátnak a sütésének, és évről-évre ott a drukk, hogy az idén biztosan nem reped ki és sokkal márványosabb lesz mint tavaly.  Ha mégis megtörténik a baj, akkor jön a mentegetőzés (minden egyes alkalommal, amikor valaki a süteményes tál felé nyúl), hogy sok volt a töltelék, rossz volt a liszt, az élesztő, stb… és a néma fogadkozás, hogy többet soha nem sütök, de persze a következő ünnep megint nem telik bejgli nélkül.

Hozzávalók:

Hozzávalók:

• Fél adag bejgli tészta
• 20 dkg cukor
• 1 ek. méz
• 1 dl víz
• 1 dl vörösbor
• 2 fahéjrúd
• 2 csillagánizs
• 1 vaníliarúd kettéhasítva
• 4-5 szem szegfűszeg
• 1-1 cirom és narancs héja
• 50 dkg aszalt szilva

Lekenéshez:

• 1 tojás

A cukrot, a vizet és a fűszereket egy lábosba tesszük és lassú tűzön sűrű szirupot főzünk belőle. Amikor a színe kezd szép aranysárgába hajlani hozzáadjuk a mézet, a vörösbort, és 20 dkg aszalt szilvát . Addig főzzük, amíg a szilva egészen megpuhult, a lé sűrű, szirup állagú lesz Kiszedjük a fűszereket és kihűtjük. Végül botmixerrel pürésítjük.

A maradék aszalt szilvát finomra aprítjuk.

A pihentetett, három cipóra osztott bejgli tésztából egyesével kb. 22 cm x 30 cm nagyságú téglalapot nyújtunk.

Mindet megkenjük a forralt boros-aszaltszílvás krém egyharmadával, úgy, hogy a tészta szélén kb. 2 cm –t szabadon hagyunk. Ezután a krémre rászórjuk a feldarabolt aszalt szilva harmadát.  A tészta tetején és a két oldalán a széleket visszahajtjuk, majd alólról kezdve a bejglit feltekerjük.

Bonbon forralt boros krémmel

Kérem szépen, ezek életem első temperált csokoládéjával készült bonbonjai. Mert ahhoz, hogy a csoki szép fényes és roppanós legyen temperálni kell. Erről én nem akarok nagy okosságokat írni, mivel nem is tudok, de jó szívvel ajánlom Praliné Zsuzsi blogját, ő mindent tud róla. Nem mellesleg ő az oka, hogy bonbon készítésre adtam a fejemet....
Inkább a töltelékről pár szó. Pár napja készítettem egy nagyon jó kis forralt boros aszalt szilva lekvárt (holnap bővebben róla). Annyira tetszett, hogy érdemesnek tartottam továbbgondolásra. Csak magát a fűszeres szirupot akartam belőle.
Hozzávalók:

• 2 dl vörösbor
• 200 g cukor
• 2 rúd fahéj
• 2 csillagánizs
• fél rúd vanília kettéhasítva
• darab citromhéj
• egy darab narancshéj
• 4-5 szemszegfűszeg
• egy löttyintés portói

A narancs héjába szurkáltam a szegfűszegeket. Egy lábosba öntöttem a vörösbort, hozzáadtam a cukrot, a fűszereket és lassú tűzön beforraltam. Körülbelül a fele mennyiségre. Ekkor elzártam alatta a lángot és lefedve állni hagytam néhány órán keresztül, hogy a fűszerek alaposan átjárják a szirupot. 

Míg állt egészen besűrűsödött, már szinte zselés állagot vett fel, csodálatos színnel ( a fotó sajnos nem adja vissza a mély bordó színét) és illattal.

Kihalásztam belőle a fűszereket, hozzáöntöttem egy korty portóit, hogy az alkohol is érződjön rajta, de ezt akár el is lehet hagyni.

A bonbonokhoz a temperált csokit a formába öntöttem, majd kiborítottam és hűtőben hagytam megdermedni. Zsuzsinál részletes leírás róla, Gasztroshop-nál meg jó kis videó. Ez a művelet azért igényel még némi gyakorlást...

A csokihüvelyekbe tettem egy-egy szem aszalt meggyet, majd a sűrű, fűszeres sziruppal majdnem tele töltöttem őket. Ezután jött megint a dermesztés, nemes egyszerűséggel kitettem pár percre a teraszra, a mínusz nagyon sok fok megtette hatását. Ezután jött a legnagyobb bénázás, a lezárás, na ezen pláne van még mit gyakorolnom, és megint a hűtés. 

Végül a drukk, hogy vajon kijönnek-e a formából. és láss csodát, egy sem tört el, lyukadt ki, mindet ki tudtam venni épségben.

Folytatás következik...

Egyszerű bagett

Van az úgy, hogy az ember lánya így advent idején annyira belefeledkezik a mézeskalács írókázásba, hogy kimegy a fejéből a kenyérsütés. Aztán amikor észbe kap, akkor már tudja, hogy a mindennapinak nincs ideje elkészülni vacsoráig, ráadásul előző este elfelejti az öregtésztát is bekeverni. (És újfent veszekszik magával, amiért még mindig nincs a fagyasztóban egy vésztartalék adag...) Kénytelen valami gyors megoldást keresni.
Gyorsat, de azért jót. Mondjuk egy egyszerű bagettet.
Tudom, sokszor hangoztattam már, hogy a csak élesztővel készülő kenyér nem kenyér, "csak" kelttészta, de ugye a vészhelyzet mindent felülír!

Hozzávalók:

• 40 dkg kenyérliszt (a jó minőségű finom is megteszi)
• 2 dl langyos víz
• 0,5 dl tej
• 1 púpos tk. só
• 2 ek. olaj
• 2 ek. burg.pehely (elhagyható)
• 2 dkg friss élesztő

Az összes hozzávalót a kenyérsütőgép üstjébe mérjük. Bedagasztjuk a tésztát, és kb. fél óra alatt duplájára kelesztjük.

Lisztezett felületre borítjuk, majd három, egyforma darabba vágjuk. Megformázzuk a bagetteket, és a bagettsütő tepsibe (vagy sütőlemezre) helyezzük őket. 

Letakarjuk, majd kb. 30 perc alatt duplájára kelesztjük (én a melegedő sütő tetejére tettem a tepsit). A sütőt 200 fokra állítjuk.

A megkelt tésztán egy éles pengével bevágásokat ejtünk, majd vízzel alaposan lepermetezzük (ha van, akkor egy nagy, XXL méretű sütőzacskóba is belehúzhatjuk). 

Kb. 25 -30 perc alatt ropogósra sütjük. Amint kivesszük a sütőből kevés vízzel lepermetezzük, hogy a héja szép fényes legyen.