Erdei gyümölcsös trifle

Vaníliás erdei gyümölcslekvárt készítettem a szegedi Kertvárosi Vendéglő tegnapi rendezvényére (a közös reggeli nagyon jól sikerült). Szép adag lekvár lett, így csak a felét vittem el, a másik felét pedig a mai desszertünkhöz használtam fel.

A trifle állítólag a legrégebbi angol desszert. Réteges édesség, kezdetben krémből és lekvárból állt, később jött hozzá valamilyen piskóta, alkohollal meglocsolva, vagy keksz alap és tejszínhab. Szokás az angolok tiramisujának is nevezni.

Számtalan variációja létezik, tulajdonképpen csak a képzelet szab határt. Mély, többnyire talpas üvegtálban tálalják,amelyben látszódnak a gyönyörű rétegek, de manapság divat egyszemélyes adagokban is készíteni.

Piskótának ezt a csokoládétorta tésztát választottam, nagyon jól illik hozzá a vanília krém és a gyümölcs is.

Hozzávalók:

• 2 csésze liszt
• 1,5 csésze cukor
• 1 tk. szódabikarbóna
• 1/2 tk. sütőpor
• 1 tk. vanília vagy levendula eszencia
• 1 mk. só
• 1/2 csésze kakaópor
• 3/4 csésze író
• 3/4 csésze víz
• 1/2 csésze vaj (nálam olaj bőven mérve)
• 2 nagy tojás (vagy három kisebb)

Egy tálban elkevertem a szárazanyagokat, egy másikban a nedveset. Végül összeöntöttem őket, alaposan elkevertem és egy 25 cm-es szögletes tortaformába öntöttem (az alját sütőpapírral kibéleltem). 180 fokos sütőben 40 percig sütöttem. 

A kész piskótát rácsra tettem hűlni.

Lekvár:

• 0,5 kg erdei gyümölcskeverék (lehet mirelit is)
• 10-15 dkg cukor ízlés szerint
• fél rúd vanília kikapart magja
• egy evőkanál 3:1 zselésítő

A gyümölcsöt a cukorral és a vanília kikapart magjával felforraljuk, a zselésítőt elkeverjük egy ek. cukorral és azt is hozzáadjuk. Még egy percig főzzük, majd elzárjuk a lángot és kihűtjük a gyümölcsöt.

Természetesen kész lekvárt is használhatunk.

Vanília krém:

• 1,5 dl tej
• 1,5 dl tejszín
• 3 tojás sárgája
• fél rúd vanília kikapart magja
• 1 ek. kukoricaliszt
• 4 ek. cukor
• 25 dkg mascarpone

A tejet és a tejszínt forráspontig melegítjük. A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk a vanília magokat és a kukoricalisztet, végül nagyon lassan a felmelegített tejes tejszínt. Óvatosan keverjük, míg az összeset hozzáadjuk, majd visszaöntjük a krémet a tejes edénybe. Visszatesszük a tűzre és állandó keverés mellett, lassú tűzön besűrítjük, pont úgy mintha vanília pudingot főznénk. Lefedjük egy fóliával és kihűtjük. amikor lehűlt kikeverjük a mascarponével.

Használhatunk a főzött krém helyett vanília pudingot, amit szintén 3 dl tejjel főzünk fel, hozzáadunk 4 ek. cukrot, majd alaposan kihűtjük, végül azt is elkeverjük a mascarponével.

Ha az összes hozzávaló kihűlt jöhet a rétegezés. 

A piskótát kockára vágjuk. Ennek az adagnak csak a felét használtam fel, a másik felét keresztben vágtam ketté, megkentem lekvárral és a fiúk pillanatok alatt eltüntették.

Egy mély üvegedény aljába tesszük a felkockázott piskóta felét. Meglocsoljuk valamilyen alkohollal, ez lehet édes desszertbor, sherry, likőr, bármi, amit találunk a bárszekrényben. Ha gyerekek is esznek belőle, akkor gyümölcslével vagy befőtt levével érdemes átitatni. Most egy üveg szederbefőtt levét kevertem el sherry-vel és kissé felmelegítettem, hogy az alkohol tartalma elillanjon. 

locsoltam keveset a piskótára belőle. Ezután rákentem a vanília krémet, majd arra az erdei gyümölcslekvárt. Befedtem a maradék piskótával, azt szintén meglocsoltam a gyümölcslével. A tálat lefedtem fóliával és egy-két órára hűtőbe tettem.

Tálalás előtt felvertem 3 dl tejszínt egy tasak habfixálóval és a desszert tetejére halmoztam.

A  maradék gyümölcslevet visszaforraltam, míg egészen sűrű szirup nem lett.  megvártam míg kissé lehűl és a hab tetejére csorgattam. A szederbefőttel és csokoládé forgáccsal díszítettem. 

Az egyik legtökéletesebb desszert szerintem, minden falatja igazi élvezet!

Narancsmázas kacsasült

Az a baj a vasárnapi ebédekkel, hogy nincs idő fotózni őket, így sokszor lemaradnak a receptek még akkor is, ha valami nagyon finom került az asztalra. De a vasárnap az vasárnap, nem tartom illendőnek megvárakoztatni a családot a szépen megterített asztal mellett. Így aztán a kutyafuttában készült képek többnyire kukában végzik, a receptek meg maradnak cetlin (a cetlik meg persze elvesznek...). Ez a kacsasült annyira jó lett, hogy a nem túl jó fotó ellenére is megmutatom.
Számtalan formában, variációban készítettem már narancsos kacsát, de eddig egyik sem hagyott mély nyomot bennem. Ez a variáció viszont, amikor a puhára párolt kacsára csak a sütés legvégén kerül máz amitől különösen szép és ropogós lesz a bőre, na ez elnyerte a tetszésünket.
Egész kacsám volt itthon, egy meglehetősen jókora, négy és fél kilós példány. Ezt a termetes madarat feldaraboltam (nem kis munka volt), a mellét, a combokat és a szárnytövet lesóztam és félretettem. A többi részéről lenyúztam a meglehetősen hájas bőrt, azt feldaraboltam és kisütöttem a zsírját, tökéletes reggeli volt.
A bőrétől megfosztott csontos húsból levest főztem.
A lesózott húsokat egy sütőtálba tettem. Adtam mellé egy fej cikkekre vágott vöröshagymát, egy fej gerezdekre szedett fokhagymát, friss kakukkfüvet és rozmaringot. Rámertem egy merőkanál levest és felöntöttem annyi kacsazsírral, ami ellepte a húst. Lefedtem az edényt és 150 fokos sütőben puhára pároltam.
Előkészítettem egy tepsit. kibéleltem alufóliával, arra ráfektettem egy rácsot. A megpuhult kacsahúsokat kiszedtem a zsírból, és a rácsra fektettem. Bőven megkentem őket mázzal, majd 200 fokos légkeveréses sütőben ropogósra, pirosra sütöttem őket.
A mázhoz elkevertem 3 ek. narancslekvárt egy gerezd zúzott fokhagymával, egy kb. 3 cm-es gyömbért is belereszeltem, adtam hozzá egy evőkanál magos mustárt és kevés őrölt csilit, valamint 2 ek. száraz sherryt.
Körete röszti és narancsos édeskömény saláta volt.
A rösztihez héjában félig megfőztem kb. egy kiló krumplit, de nem mértem pontosan. Langyosra hűtöttem, megpucoltam, majd nagy lyukú reszelőn lereszeltem. Sóztam, borsoztam, adtam hozzá zúzott fokhagymát és két egész, felvert tojást. Egy kisebb csokor petrezselymet is felaprítottam és a masszába kevertem. Egy serpenyőben kevés olajat melegítettem, a krumpliból evőkanálnyi halmokat szedtem és mindkét oldalát ropogósra sütöttem.
A narancsos édeskömény salátához egy nagyobb fej édesköményt legyalultam. Két narancsot meghámoztam  ( a fehér részeket is levágtam róla), majd egy éles késsel kifiléztem. A narancshúst az édesköményhez adtam.
Az öntethez egy fél lime levét, egy teáskanál mézet, egy csipet sót és kevés őrölt színes borsot elkevertem, adtam hozzá olívaolajat is és a narancsos édesköményre öntöttem.

Vaníliakrémes epertorta

Mostanában nagyon sok hasonló epres sütemény fotója jött velem szembe. Nagyon dekoratív, ahogy a félbe vágott eperszemek sorakoznak körben. Én is elkészítettem a saját verziómat, csokis, jobban mondva kakaós piskótával, mert az eper és a csoki verhetetlen együtt szerintem, és vaníliakrémmel.
A piskótával kezdtem.
Hozzávalók a piskótához:

• 5 db tojás
• 15 dkg kristálycukor
• 13 dkg finomliszt
• 2 dkg holland kakaópor 
• 3 ek. olaj
• Az egész tojásokat és a cukrot mixerrel egészen könnyű, habos krémmé kevertem (ez hagyományos kézi mixerrel kb. 15 perc, robotgéppel 7-8 perc). A lisztet és a kakaópor több részletben a tetejére szitáltam és óvatosan a tojáshabba forgattam egy spatulával. Végül az edény oldaláról az olajat is rácsorgattam és laza mozdulattal beleforgattam.

Egy 28 cm-es tortaforma alját sütőpapírral kibéleltem, a masszát belesimítottam és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. Kb. 15 perc alatt sül meg. 

A kész piskótát rácsra tettem és megvártam míg teljesen kihűlt.

Elkészítettem a vanília krémet:

• 5 dl tej
• 4 tojás sárgája
• 15 dkg cukor
• 1 rúd vanília
• 2 ek. kukoricakeményítő

• 25 dkg mascarpone
• 3 dl habtejszín
• 5 db lapzselatin

A lapzselatinokat kevés hideg vízbe beáztattam.

A tejet a vaníliarúd kikapart magjával felmelegítettem. Míg melegedett a cukrot és a tojások sárgáját habosra kevertem, majd a kukoricakeményítőt (vagy lisztet) is beledolgoztam. Folyamatos keverés mellett a forró tejet nagyon lassan a tojásos keverékhez adtam. Végül az egészet visszaöntöttem a tejes fazékba és szintén állandó keverés mellett besűrítettem, végül a kinyomkodott zselatinlapokat is belekevertem. Egy fóliával letakartam és teljesen kihűtöttem.

Ezután kikevertem a mascarponével, majd óvatosan beleforgattam a kemény habbá vert tejszínt is. A krémet fél órára hűtőbe tettem.

• 50-60 dkg eper
• 5 dkg étcsokoládé
• 3 ek. tejszín

A piskótát kettévágtam, az alsó köré tettem egy tortakarikát. Az oldalát szorosan kiraktam félbevágott eperrel. Pár szem epret félretettem a díszítéshez, a maradékot pedig a közepén rendeztem el. Óvatosan rásimítottam a vanília krémet, majd a tetejére illesztettem a másik piskótalapot. 

A csokoládét apróra törtem és a tejszínnel együtt vízgőz felett felolvasztottam (vagy mikró alacsony fokozatán kb. 1 perc), majd a torta tetejére simítottam. A tetejére halmoztam a félretett eperszemeket és egy  kis citromfűvel díszítettem. 

Pár órára hűtőbe tettem.

Tavaszi reggeli Limarával

Tavaszi reggeli Limarával! címmel a szegedi Kertvárosi Vendéglő szeretettel hív és vár minden kedves érdeklődőt április 27-én, délelőtt 9 órai kezdettel egy közös reggelire.
A kínálat: Limara-féle, friss péksütemények, házi zöldségkrémek és gyümölcslekvárok, tea és kávé.
Előzetes regisztráció itt...

Én biztosan ott leszek! 

Tönkölykifli

Valójában burgonyás tönkölykifli, mert a tésztájába került az ebédre főzött burgonya főtővizéből, és a maradék krumplipüréből is. Abból nem sok, épp csak annyi, hogy a héja még ropogósra süljön, de a bélzete tovább maradjon puha.
A kiflihez előző este készítettem öregtésztát, a lehető legfrissebbet szerettem volna a tésztába tenni. Az öregtészta is felesben tönkölyliszttel készült, azaz 250 g kenyérliszthez 250 g tönkölylisztet, 3 dl vizet és 1 dkg friss élesztőt adtam. Alaposan összegyúrtam és letakarva a konyhapulton hagytam egész éjszakára.

Hozzávalók a kiflihez:

• 40 dkg BL 80 kenyérliszt
• 20 dkg tk. tönkölyliszt
• 2 csapott tk. só
• 1 ek. krumplipüré
• 3 ek. olaj
• kb. 3 dl a krumpli főzővizéből
• 30 dkg öregtészta
• 1,5 dkg élesztő

Az összes hozzávalót a kenyérsütőgép üstjébe mértem, csupán a folyadékból tartottam vissza kb. 50 ml-t, és elindítottam a dagasztást. Figyelni kell a tésztát, és apránként hozzáadni a többi folyadékot. A burgonya dagasztás közben folyamatosan lágyítja a tésztát, ezért az óvatosság. nekem kellett a 3 dl folyadék, de ez nagyon függ a leszűrt lé sűrűségétől, sőt úgy gondolom, a burgonya minőségétől is. A lényeg, hogy a kenyértésztánál egy kicsit lágyabb, pizzatésztához hasonló tésztát kapjunk, ami kellően lágy a formázáshoz, de semmi esetre sem ragad.

A bedagasztott tésztát kelesztőtálban 30 percig hagytam kelni (azaz érni). 

Ezután lisztezett felületre borítottam és 12 egyforma darabba vágtam. A darabokat egyesével gömbölyítettem, vagyis kis cipócskákat formáztam belőlük.

Letakartam őket és 10-15 percig ismét pihenni hagytam. Ezután egyesével hosszú, ovális csíkot nyújtottam belőlük:

A nyújtófát a tészta felső szélére tettem és felsodortam. A sodrás két kézzel történik, méghozzá kifelé, oldal irányba sodorva a tésztát, nem pedig magunk előtt egyenesen feltekerve. Sodrás közben óvatosan húzom, nyújtom a tésztát, de arra ügyelek, hogy ne feszítsem túl, nehogy megszakadjon.

Miután feltekertem kifli formára hajlítottam és sütőpapíros tepsire ültettem őket. 6-6 kifli fért el egy-egy jókora tepsin.

Egy fóliával letakartam a kifliket és 35-40 percig kelni hagytam.
A sütőt ezalatt előmelegítettem 200 fokra, légkeveréssel.
A megkelt tésztát alaposan lepermeteztem vízzel és úgy toltam a tepsiket a forró sütőbe. 18 perc alatt sültek ropogósra.
Rácsra szedtem őket hűlni, és kevés vízzel azonnal le is permeteztem, hogy szép fényesek legyenek.

Hagymás cipók

Hagymalekvárt készítettem néhány nappal ezelőtt. Sírás közben (hagymaszeletelés) jutott eszembe, hogy milyen régen sütöttem már hagymás kenyeret, így két szép hagymát külön, kevés vajon sütöttem aranyszínűre.

 Vekni helyett kis cipócskákat formáztam a tésztából, gusztusosabb, rusztikusabb, több a finom, ropogós héj. Illatokat sajnos továbbra sem tudok közvetíteni, pedig….

Hozzávalók:

• 50 dkg kenyérliszt
• 1,5 tk. só
• 30 dkg öregtészta
• 1,5 dl víz
• 1,5 dl tej (vagy víz)
• 1 dkg friss élesztő
• 2 közepes fej hagyma (lila vagy vörös)
• 1 ek. vaj

A hagymát megpucoljuk, félbevágjuk és kb. 3 mm vastag szeletekre vágjuk. Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat és a hagymát aranysárgára sütjük rajta. Félretesszük hűlni.

Nekilátunk a tésztának. A lisztet tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval. Kimérjük a folyadékokat (szobahőmérsékletűek legyenek), belemorzsoljuk az élesztőt, elkeverjük, de nem futtatjuk. A liszt közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük az élesztős folyadékot, és a kisebb darabokra vágott öregtésztát. Kb. 12-15 percig gyúrjuk, dagasztjuk. Amikor már szép sima, selymes felületű a tésztánk, akkor óvatosan hozzáadjuk a kihűlt hagymát a zsiradékkal együtt. Finom mozdulatokkal beledolgozzuk, majd a tésztát cipóvá formázzuk. Visszatesszük a tálba, letakarjuk, és 30 percig érleljük.

Természetesen kenyérsütőgépel, vagy dagasztógéppel is összeállíthatjuk, de a hagymát abban az esetben is csak kézzel gyúrjuk bele.

Fél óra múlva a szépen megkelt tésztát enyhén lisztezett felületre borítjuk, és kissé átgyúrjuk. Letakarjuk és további 15 percig pihentetjük.

Ezután ismét lisztezett felületre borítjuk és 6 egyforma darabba vágjuk. Cipót formázunk belőlük és sütőpapírral bélelt sütőlemezre ültetjük őket. Letakarjuk és kb. 40-45 percig kelesztjük szobahőmérsékleten.

Ezután a sütőt előmelegítjük 220 fokra.

Én a Miele sütő klímasütés programját választottam ismét. Beállítottam a hőfokot, amikor jelzett a sütő óvatosan betoltam a tepsit. Beállítottam a 30 perc sütési időt, majd elindítottam a párabevezetést.  Tíz perc után a hőfokot visszavettem 200 fokra. A sütő nagyon okos, az utolsó percekben kiírja, hogy a maradék hőt használja, azaz már nem fűti a sütőteret.

Míg melegszik a sütőnk a cipókat óvatosan megszórhatjuk (pl. egy teaszűrőn keresztül) kevés liszttel, ettől rusztikusabb kinézetük lesz a sütés végén. Én is terveztem, de sajnos elfelejtettem. Ezután pengével bevágjuk a tetejüket és betoljuk a tepsit a forró sütőbe.

Amikor jelzett, hogy letelt az idő, a cipókat rácsra tettem hűlni és egy kevés vízzel lepermeteztem őket.

Kókuszos, lime-os keksz

Tegnap reggel arra ébredtem, hogy megint egy recept van a fejemben. Viszonylag gyakran előfordul, hogy recepttel ébredek, tiszta elmebaj...Viszont gyakran megesik, ha nem írom le rögtön az ötletet, akkor el is felejtem, később hiába próbálok visszaemlékezni rá.
Most egy kekszről álmodtam, furcsa módon kókuszosról, pedig nem is vagyok annyira oda a kókuszért.  Előző nap pakoltam a kamrában és találtam egy csomag kókuszt, biztosan ez volt az oka.
Ha kókusz, akkor szinte kötelező hozzá a lime és talán az ananász is. Lime volt a hűtőben, aszalt ananász viszont nem, így az most kimaradt, de ki fogom próbálni majd azzal is. Találtam egy kis üveg kókuszzsírt és a lisztek között zablisztet, azokat is felhasználtam.

Hozzávalók:

• 300 g finomliszt
• 100 g zabliszt
• 1 tk.só
• 1 tk. sütőpor
• 1/2 tk. szódabikarbóna
• 100 g barnacukor
• 100 g kristálycukor
• 100 g kókuszreszelék
• 1 lime reszelt héja és leve
• 200 g kókuszzsír
• 2 nagyobb tojás

A kókuszsírt felolvasztottam.

Egy tálba mértem a liszteket, a cukrokat, a kókuszt, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót. Belereszeltem a lime héját. Alaposan elkevertem, majd a közepébe egy mélyedést készítettem. Ide ütöttem a tojásokat, facsartam a lime levét és öntöttem a kókuszzsírt. Összegyúrtam.

Fóliába csomagoltam és hűtőbe tettem. Elég neki 20-30 perc, mert a kókuszzsír gyorsan köt. De az sem baj, ha tovább marad, mert alapos átgyúrás után a kéz melegétől megenged annyira, hogy a tészta nyújthatóvá válik.

A tésztát 2-3 mm vastagra kinyújtottam és egy 6 cm-es kiszúróval kiszúrtam. Akik régebben olvasnak, tudják, hogy mennyire szeretem a sütipecséteket, most is elővettem egyet és nyomdáztam vele.

A kekszeket 180 fokon 12 percig sütöttem. 55 db lett belőle.

Egy régebbi levendulás tésztán is jól mutatott a pecsét, azaz valójában jobban:

Túrós-lekváros csiga

Tegnap, amikor a kenyérrudakat készítettem a leveshez, jutott eszembe, hogy a túrós tésztát édesen is el lehetne készíteni.
Ma korán reggel vendéget vártam, élesztős tésztára nem volt időm, de mindenképpen ki akartam próbálni a túrós tésztát. Így kelesztő anyagnak most sütőport használtam. 40 perc sem kellett és az asztalon illatoztak a csigák, nagyon finom kísérője volt a kávénak, teának.
A gyorsaságának köszönhetően remek vendégváró lehet ha hirtelen jelentkeznek be a barátok, vagy  kényeztető reggelinek is tökéletes egy lusta vasárnapon. De a piknik kosárban is megállja szerintem a helyét.
A tölteléket nem variáltam most túl, egyszerűen megkentem, jó vastagon, bodzalekvárral, amire, hogy frissebb íze legyen, kevés lime héjat reszeltem. Persze a citrom héja is feldobja. Bodza helyett használhatunk más lekvárt, pl. áfonyát, de a töltelék lehet akár dió, mák, alma, stb....

Hozzávalók:

• 400 g finomliszt
• nagy csipet só
• 120 g porcukor
• 2 tk. sütőpor
• 50 g vaj
• 250 g túró (házi)
• 1 tk. vanília eszencia
• 1 tojás
• 2-3 ek. tejszín (vagy kevés tej, vagy tejföl)

Töltelék:

• kis üveg bodzalekvár

Tetejére:

• 2 ek. szeletelt mandula

Pillanatok alatt össze lehet állítani kézzel is, egyszerűen az össze hozzávalót egy tálba kell mérni és összegyúrni. Én a késes betétű robotgépbe tettem mindent és azzal dolgoztattam össze. 

A tésztát letakartam és 10-15 percig pihenni hagytam. Ennyi idő elég ahhoz, hogy könnyen nyújthatóvá váljon. 

Vékonyan lisztezett felületen kb. 3 mm vastag téglalapot nyújtottam belőle. Vastagon megkentem bodzalekvárral (ha lett volna itthon, megszórtam volna kevés őrölt mandulával, hogy a lekvár levét beszívja, besűrítse). Feltekertem mint a bejglit, majd ujjnyi szeletekre vágtam. Sütőpapíros tepsire fektettem a csigákat, tetejüket megszórtam mandulával.  Két tepsin fértek el.

170 fokon, légkeveréssel sütöttem 18 percig.

Reteklevél krémleves túrós grissinivel

Reggel a piacon jártam. Szándékosan nem azt írtam, hogy a piacot jártam, ugyanis alig-alig volt piac. Se eladó, se vásárló nem tolongott, köszönhető ez gondolom a pocsék időnek és annak, hogy közvetlenül az ünnep után vagyunk. 

Pár csokor friss retken, egy kiló almán és egy szépséges csokor boglárkán kívül nem is nagyon vásároltam mást. Már kifelé indultam amikor szembe jött velem a kedvenc túrósom (már ha szabad ezt így mondani), így még visszafordultam egy liter csodás túróért.

Mire hazaértem össze is állt a mai menü. Retekkrémleves túrós grissinivel és a maradék húsvéti sonkából készült sonkás tészta.

Arról, hogy a retek leveléből lehet levest vagy főzeléket készíteni én is csak pár évvel ezelőtt hallottam először. Persze, így utólag már azt gondolom, hogy miért is ne lehetne. Érdemes résen lenni, és az eladó kezét még időben megállítani, mielőtt egy laza csukló mozdulattal lecsavarja a leveleket. Ettől mondjuk nekem mindig égnek áll a hajam, legalább kérdezzék meg, hogy akarom-e! Míg nem főztem meg, addig sem szerettem levenni, sokkal tovább frissen marad a retek vagy akár a karalábé, ha rajta marad a zöldje. Csak zárójelben, a karalábé zöldje is remekül használható.

A retekzöldből készült leves egészen lágy és selymes állagú, sokan kérdezik, hogy mihez hasonlít az íze. Elég semleges, talán kicsit a brokkolira emlékeztet, de annál krémesebb szerintem. roppant egyszerű elkészíteni, én pont úgy főzöm mint a brokkoli krémlevest.

Hozzávalók:

• 1 csokor újhagyma
• 1 g fokhagyma
• 1 ek. vaj
• 2 csokor retekzöld
• 2 közepes méretű burgonya
• 8 dl zöldség-, vagy húsleves
• 1 dl tejszín (vagy görög joghurt)
• pici cukor (nádcukor)
• citromlé
• só, bors

A vajon puhára pároltam a hagymát, majd hozzáadtam a felaprított fokhagymát is. Egy percig sütöm csak együtt őket, ezután adom hozzá a kockára vágott burgonyát, majd az alaposan megmosott, átválogatott retekzöldet is. Átkeverem és felöntöm a zöldség-, vagy húslevessel. Sózom, borsozom.

Felforralom, majd lassú tűzön kb. fél órán keresztül főzöm. Ugyanúgy fedő nélkül, mint a többi zöld színű zöldséget (borsó, spenót, brokkoli, stb..), mert fedő alatt elveszíti az élénkzöld színét.

Fél óra után hozzáadom a tejszínt, és forralok rajta egyet. Ezután botmixerrel pürésítem. Kevés cukorral, több citromlével ízesítem. Megkóstolom és ha kell sózom, borsozom.

Tökmagolajjal vagy olívaolajjal megcsorgatva tálalom, mellé túrós grissinit kínálok.

Hozzávaló:

• 25 dkg finomliszt
• 20 dkg túró
• 1 tojás
• 1 tk. só
• 5 dkg vaj
• 1,5 dkg élesztő
• 1-2 ek. tejföl ha szükséges
• 1-2 ek. szezámmag

A lisztet tálba szitálom, elmorzsolom az élesztővel. Hozzáadom a sót, a vajat és a túrót. A tojást egy kis tálkában felverem (ha épp van kéznél adok hozzá egy-két evőkanál tejszínt) és a bő felét a liszthez öntöm, a másik felét elteszem a lekenéshez. Összeállítom a tésztát. Ha szükséges egy-két evőkanál tejföllel lazítom, de    

mivel én házitúrót használok, általában nem kell. Kb. pogácsatészta állagú kell legyen a begyúrt tésztánk. letakarom és kb. 30 percig hagyom pihenni.

Ezután lisztezett felületre borítom és kb. 3 mm vastag, 20-22 cm széles téglalapot nyújtok belőle. Lekenem a félretett tojással (de tejszínnel lekenve is tökéletes lesz) és megszórom a szezámmaggal. Helyette használhatunk sajtot, parmezánt, mákot, durvára tört diót, stb...

Derelyevágóval 4-5 mm széles csíkokra szabom. Mindet megtekerem (a két végét ellentétes irányba csavarom) úgy teszem a sütőpapíros tepsire. Csak addig pihentetem, míg a sütő bemelegszik. 

Két tepsit sütöttem egyszerre, így légkeveréssel sültek 190 fokon kb. 18 percig. Légkeverés nélkül 200 fokon kell sütni.

Magában is kitűnő rágcsa.