Édes csónakok (thang zong technikával)

Még mindig rengeteg recepttel vagyok elmaradva, az utóbbi időben teljesen leköt, hogy megtaláljam számunkra tökéletes (bár lassan már az elfogadhatóval is kibékülnék)  gluténmentes kenyér receptjét. Ma végre sikerült megint jó eredményt elérni, most örülök, de még nem kiabálom el. Annyit azért elárulok, hogy ugyanilyen a thang zong technikával készült, mint ezek az édes csónakok.

A thang zong egy régi japán módszer, amelyet Yvone Chen néhány évvel ezelőtt megjelent 65 º Kenyér Doktor című könyvében népszerűsített. 

A módszer lényege, hogy a sütést megelőzően egy vizes (vagy tejes) rántást készítünk, egy rész liszt, öt rész víz hozzáadásával, azt 65 fokig melegítjük majd lehűtjük és ezután adjuk a tésztához. Ezáltal a liszt még több folyadékot képes magába szívni, minek köszönhetően a tésztánk lágyabb, könnyebb szerkezetű lesz és napokig friss marad. 

Azt gyanítom, hogy annak idején ezt a módszert a liszt minőségének, folyadékfelvevő képességének növelésére találták ki. 

A módszer izgalmas, mindenképpen érdemes kipróbálni, de ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a mi lisztjeink kiváló minőségűek, a megfelelő technikával, tökéletesen kidolgozott tészta a módszer nélkül is ugyanilyen jó lesz. De ezt mindenki döntse el maga.....

Az édes csónakok ötlete még akkor megfogalmazódott bennem, amikor a sós verziót készítettem legelőször, de aztán el is felejtkeztem róla. Nem régen ezekről a csónakokról írtam egy újságnak és akkor megint eszembe jutott, hogy az édes változatát is meg kellene sütni.

Szederrel szerettem volna, de naná, hogy épp akkor nem kaptam szedret a piacon, viszont volt nagyon szép szilva, az a kerek, édes fajta. Így először a szilvás változat készült el. Azóta persze megsütöttem szederrel is, én imádtam, a fiúk viszont a szilvásat szerették jobban.

A zöldfűszeres tejfölt egy mascarponés ricottás krémre cseréltem. A ricotta helyett lágy, krémes túró is nagyon jó lehet...

Hozzávalók:

Thang zong:

• 50 g kenyérliszt
• 250 ml víz

A lisztet és a vizet egy lábasba mérem, alaposan elkeverem, majd közepes tűzön főzni kezdem. 65 fokosra kell melegíteni, de nem kell kétségbe esni, ha nincs digitális mérő, akkor jó, amikor a liszt az edény alján összeáll, a fakanállal húzni lehet. Én azért lemértem egyszer, pontosan egy perc alatt éri el ezt a hőfokot.

Ekkor lehúzzuk a tűzről, fóliával lefedjük, kihűtjük, majd egy jól záródó dobozban a hűtőbe tesszük. Kb. 3 napig gond nélkül eláll.

Elvileg azonnal használható, amint kihűlt, de van ahol azt írják, hogy jót tesz neki, ha egy éjszakát pihen a hűtőben. 

Tészta:

• 350 g kenyérliszt
• 2 ek. cukor
• 1 tk. só
• 1 tojás
• 1 ek. tejpor (szerintem elhagyható)
• 120 g thangzong
• kb. 150 ml tejszín
• 1,5 dkg friss élesztő

Az összes hozzávalót a kenyérsütőgép üstjébe mérjük és egy könnyű, hólyagos tésztát dagasztunk. Tálba tesszük, lefedjük és kb. 40 percig kelesztjük.

Ezután enyhén lisztezett felületre borítjuk, ízlés szerint hat darabba vágjuk. A darabokat egyesével gömbölyítjük, letakarjuk és ismét 10 percig pihentetjük.

Ezután megformázzuk a csónakokat:

A megformázott csónakokat fejjel lefelé egy belisztezett ruhára, abroszra sorakoztatjuk egy másik ruhával letakarjuk és kb. 30 percig pihenni hagyjuk.

Míg pihen elkészítjük a tölteléket:

• kb. 10 dkg ricotta (vagy túró)
• 2-3 ek. mascarpone
• 1 ek. porcukor
• reszelt citromhéj
• 1 kisebb tojás

• 4-5 szem szilva, vagy egy kis doboz szeder, ribizli vagy bármilyen gyümölcs

A hozzávalókat alaposan elkeverjük. A krém ne legyen nagyon lágy.

A gyümölcsöket megmossuk, lecsepegtetjük és ha kell kisebb darabokra vágjuk.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A közben megkelt tésztákat óvatosan egy sütőpapíros tepsire fordítjuk. Ha a nyílás nagyon összenőtt volna, egy evőeszköz nyelével nagyon finoman kitágíthatjuk. A krémből amennyit csak tudunk beletöltünk, majd a tetejére tesszük, kissé bele is nyomkodjuk a gyümölcsöt.

A tésztát körben lekenjük egy egész felvert tojással, ha van díszítőcukrot is szórunk rá, majd a tepsit a forró sütőbe toljuk.

Kb. 20 perc alatt sülnek készre. Rácsra tesszük őket hűlni és legalább addig várunk, míg langyosak lesznek.

Ilyen könnyű lesz a tésztája:

Töltött-csavart tészta

Valami eszméletlenül szép, gyakorlatilag csupa hús házi szalonnához sikerült jutnom. Valamelyik este sütöttem belőle a fiúknak és ahogy illatozni kezdett jött is az ötlet, hogy péksüteményt is kellene sütni vele. Közeledik az iskola, lehet megint agyalni, hogy mit csomagoljunk a gyereknek, nem ártanak az ilyen ötletek.
A lehető legegyszerűbb tésztát akartam összeállítani, bár a hozzávalók láttán biztosan felszalad néhány kedves olvasónak a szemöldöke, mert íróval készítettem, de semmi pánik, egész egyszerűen ki lehet váltani. Helyette mehet bele joghurt és víz keveréke, vagy a folyadék lehet tej és víz fele-fele arányban, de lehet csak vízzel, vagy csak tejjel is készíteni. Attól függően, hogy mi van otthon, vagy épp mihez van kedvünk.
Ezt a jópofa formát egy fészes fotón láttam megint csak, sajnos nem volt mellette link. Elég hosszasan néztem, mire rájöttem, hogy hogyan is készült. Mondjuk az is lehet, hogy nem így, de a végeredmény remek lett. Egy egyszerű, de mutatós péksütemény, amit könnyű elfogyasztani (ez ugye nem hátrány a suli folyosón), a töltelék nem hullik belőle, mégis mindenütt ott van.
A lényeg a formázáson van, a tölteléket ezer módon lehet variálni, kinek mi a kedvence. A sós töltelékből nem hiányozhat szerintem a sajt, az nagyon jól mutat ahogy a vágások mentén kissé kifolyik és pirosra sül.
Édes tölteléknek meg a zserbó tölteléket tudnám a legjobban elképzelni, baracklekvár, rá őrölt dió...

Hozzávalók:

• 50 dkg finomliszt
• 1,5 tk. só
• 1 tk. cukor
• 1 tojás
• 2 ek burgonyapehely (elhagyható)
• 320 ml író (vagy 3 dl tej és víz fele-fele arányban)
• 3 ek. a szalonna kisült zsírjából (vagy olaj)
• 2 dkg friss élesztő

Töltelék:

• kb. 15-20 dkg húsos szalonna vagy bacon
• 1 ek. olívaolaj
• 20 dkg reszelt sajt
• a szalonna kisült zsírja
• 1 tojás

Tetejére:

• 1 egész tojás
• szezámmag

A szalonnával kezdjük. Kisebb kockára vágjuk és 1ek. olívaolajon kisütjük. A ropogósra sült szalonnát kihalásszuk, a zsiradékot félretesszük.

A kenyérsütőgép vagy dagasztógép üstjébe mérjük az összes hozzávalót és bedagasztjuk a tésztát.

Természetesen kézzel is lehet, ebben az esetben tálba szitáljuk a lisztet, elkeverjük a sóval, és a burgonyapehellyel. A közepébe mélyedést készítünk, ide öntjük a folyadékot, beletesszük a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. Ráütjük a tojást és elkezdjük dagasztani a tésztát. Ha összeállt egy gombóccá, akkor rácsorgatjuk a zsiradékot és tovább dagasztjuk, míg a tésztánk felülete sima, fényes lesz és nem ragad már sem a kezünkhöz sem az edényhez.

Letakarjuk és 30 percig pihenni hagyjuk.

Ezalatt lereszeljük a sajtot, hozzáadjuk a szalonna összes kisült zsírját (ha kevés, akkor egy-két ek. vajat is tehetünk bele) és beleütjük a tojást is. Jól összekeverjük. Akkor jó, ha kenhető a masszánk.

A közben megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk, kb. 2mm vastagságú téglalap formára nyújtjuk (kb. 30x 70 cm). 

Felét megkenjük a töltelékkel, majd ráhajtjuk a tészta másik felét.

Ezután kb. 5 cm széles csíkokra (téglalapokra) vágjuk. Az így kapott téglalapok közepét egy éles késsel (pizzavágóval) elvágjuk, de úgy, hogy a két végén másfél-két cm hosszan egyben maradjon.

Ezt az egyben maradt részt a bevágáson átbujtatjuk, egymás után kétszer. Az alsó és a felső felét is. 

arra kell ügyelni, ha mondjuk a felső részt felülről bujtattuk, akkor az alsó részt alá fordítsuk, különben kitekerjük....

A tésztát óvatosan átemeljük sütőpapíros tepsire.

Mindet lekenjük egész, felvert tojással és megszórjuk szezámmaggal. 

Csak addig pihentetjük, míg a sütőt 200 fokra előmelegítjük (légkeverés 180 fok).

Sütési idő 18- 20 perc

Gluténmentes kenyér (kísérlet)

A bejegyzéseimet mindig nagy örömmel írom, most viszont nagyon nehezen kezdek neki. Olyan területre "tévedtem", amiről még nagyon keveset tudok, de hosszas tanakodás után arra jutottam, hogy a próbálkozásaimat is megosztom, egyrészt hátha már ezzel is tudok segíteni, másrészt bízom abban, hogy a gyakorlottak nekem tudnak segíteni néhány bevált ötlettel, tanáccsal...
 Az ok pedig, hogy megosztottam ezt a fotót a fészen és olyan sokan írtak ott vagy magán levélben miatta, amire nem is gondoltam volna. Időről időre kaptam eddig is leveleket gluténmentes péksütemények kapcsán, de legtöbbször átirányítottam a nálam sokkal többet tudó és tapasztalt lisztérzékeny fórumra az érdeklődőket. Persze azért foglalkoztatott a gondolat, hogy készíteni kellene egy jó gm. kenyeret, ami nem, vagy csak kis arányban tartalmaz előre bekevert lisztet, főként miután egy közeli hozzátartozóm is érintett lett.
 Ezeknek a liszteknek az árra horror, az íze többnyire rettenetes, és a belőlük sütött kenyér hol sikerül, hol nem, másnapra meg tuti, hogy ehetetlen lesz.
Többször összevásároltam már mindenfajta lisztet, kevertem őket, kísérleteztem, de az eredmény max. az aznap talán elmegy kategória volt eddig. Így legtöbbször a már régebben közzétett gofris sütést választottam, ami ma is gyors megoldás, ha nem sikerül a kenyér....
Többen írták, hogy az én tapasztalatommal biztosan remek kenyeret tudok majd sütni. Hát a tapasztalatom nem hogy előre vitt, inkább hátráltatott, nagyon nehéz volt észben tartani és elfogadni, hogy ezek a gabonák nem úgy viselkednek mint azok.
Aztán eszembe jutott valamelyik nap, hogy a rozslisztet leszokták forrázni sütés előtt. Bár a kémiáját nem ismerem pontosan, állítólag az alacsony sikértartalma miatt van erre szükség. A tészta kezelhetőbbé válik a kenyér pedig jobb ízű lesz.
Arra gondoltam, hogy ki kellene próbálni ezt a módszert a gluténmentes kenyérnél is. Biztos vannak már akik kipróbálták, nem gondolom, hogy feltaláltam a spanyol viaszt, viszont sehol nem találtam róla leírást. Így saját  magamra kellett hagyatkoznom.
Volt itthon egy csomag kukoricadarám, durva szemcséjű és hajdinám is, mindkettőt megőröltem a házi malommal. Bár a legkisebb szemcseméretet állítottam be, talán a kinagyított fotón látszódik, hogy gríz nagyságú lisztszemek is kerültek bele.
Szóval, gondolomra kimértem 100 g saját őrlésű kukoricalisztet és 50 g hajdinalisztet. Alaposan elkevertem és leöntöttem 2 dl forrásban lévő vízzel. Addig kevertem, míg az összes lisztszem nyirkos lett, ekkor letakartam a tálat egy tányérral  és hagytam kihűlni. Ez 5-6 óra is volt, de szerintem akár a sütést megelőző este el lehet végezni ezt a műveletet.
Amikor kihűlt hozzáadtam a többi hozzávalót, még rizslisztet, keményítőt és egy kevés, kész lisztkeveréket is. Ez a fajta lisztkeverék ír 2 tojást és bár nekünk nem tiltott úgy döntöttem, hogy elég lesz egy is, azt viszont még nem mertem elhagyni.  Bíztam a forrázott lisztben és az útifűmaghéjban, amiről a bio boltban mesélt az eladó hölgy. Ő mondta, hogy ezt szokása gm. kenyerekhez keverni, megköti a vizet, nyúlóssá válik, így tartást és rugalmasságot ad a kenyérnek. Azt persze ne mondjam, hogy az ára horror...
A legnagyobb problémát nekem még mindig a helyes folyadékmennyiség eltalálása jelenti. Nincs pontos szabály, ahány lisztkeveréket összeállítunk, annyi változatban veszi fel a vizet.
Pár évvel ezelőtt, amikor volt már egy ilyen gluténmentes lelkesedésem, azt tanácsolták, hogy a tészta legyen galuskasűrűségűre bekeverve. Oké, de kinek milyen sűrű a galuskatésztája...Aztán volt akitől azt a tanácsot kaptam, hogy krumplipüré állagú legyen. De ezzel sem jutottam sokkal előrébb.
Így most annak a lisztnek a csomagolásán lévő folyadékot vettem alapul, amiből tettem egy keveset a tésztába. kicsit több kellett, de egészen jól sikerült eltalálni.
Végül így nézet ki a tésztám:

• 100 g kukoricaliszt
• 50 g hajdinaliszt
• 2 dl forrásban lévő víz

• 120 g gluténmentes lisztkeverék (ezt használtam)
• 20 g tápióka keményítő
• 10 g puffasztott amaránt 
• 100 g rizsliszt
• 50 g kölesliszt (ez is saját őrlés)
• 3 ek. útifűmaghéj
• 1 tojás
• 1 tk. almaecet
• 1,5 tk. só
• 1 ek. méz
• 2 dkg friss élesztő
• 1,5 dl víz (+ 2-3 ek.)
• 3 ek. olaj

A leforrázott és kihűtött tésztát a mixer táljába öntöttem, hozzáadtam az összes többi hozzávalót és a mixer keverőlapátjával (ami fele a habverőnek) óvatosan keverni kezdtem a tésztát. 2 perc után magasabb fokozatra kapcsoltam és kb. 5 percig hagytam dolgozni a gépet. 

Itt már látszott a forrázás eredménye, a tészta a megszokottól más állagú lett, szinte krémes volt, ahogy a gép keverte. Ha szükséges mehet még bele víz (vagy tej), ha jól emlékszem egy keveset nekem is felvett még. 

Letakartam a tálat és 30 percig hagytam pihenni.

Ezután egy kerámia formát (mindig ebben sütöm a gm. kenyeret) alaposan kikentem olajjal és a masszát óvatosan belesimítottam. a tetejét egy vizes kanállal elegyengettem és megint csak letakarva további 30 percig kelesztettem.

A sütőt 200 fokra kapcsoltam, gőzös funkciót választottam. Ha nincs, akkor egy edényben érdemes betenni forró vizet a sütőtérbe.

A megkelt tészta tetejét lekentem olajjal és betoltam a forró sütőbe. 1 órán át sütöttem, majd kivettem, a formát rácsra tettem és pár percig abban hagytam hűlni a kenyeret. Végül kiborítottam és forma nélkül hagytam teljesen kihűlni.

Az illata egészen más volt, mint az eddig sütött kenyereké. Csábító volt, nyeltünk nagyokat, alig bírtuk ki, hogy a kenyeret ne vágjuk ki azonnal. A héja gyönyörű, ropogós volt. Egy picit azért lecsíptem a sarkából és ízlett.

Amikor teljesen kihűlt szorosan fóliába csomagoltam és csak másnap reggel vágtam meg.

És szinte táncra perdültem, annyira örültem neki. A bélzete csak enyhén volt nyirkos, talán az ukrán rozshoz tudnám hasonlítani, az íze nagyon kellemes, kimondottan finom volt. És a lényeg, amit nagyon nehezen tudok megszokni a gm. kenyereknél, miután lenyeltem a falatot nem éreztem úgy, mintha homokot ettem volna. A lisztszemek egészen összeolvadtak. Ez csak a második nap jelentkezett, de akkor sem durván.

A kenyeret fóliába csomagolva hűtőben tároltam, még a második nap is puha, élvezhető volt. akkor el is fogyott.

Biztos vagyok benne, hogy lehet még rajta javítani, kísérletezni. 

Egy változtatást más ki is próbáltam, szinte az összes lisztet leforráztam, de sajnos a végeredmény ehetetlen, kuka lett. Igaz, el is bénáztam, nem kentem ki kellő gondossággal a formát a tészta egy helyen beleragadt és kettészakadt amikor ki akartam fordítani.

A következő próba az lesz, hogy ugyanezt a mennyiségű lisztet több folyadékkal forrázom le, hígabb masszát készítek, és majd meglátjuk.....

Na meg persze ott vannak még a lisztek, amik arányán lehet változtatni, más liszteket használni, stb... a lenmaglisztet például nagyon ajánlott, hiszen az is megköti a folyadékot....

Csavart koszorú, az ünnepi kenyér

Nem a hagyományos kenyérformák közül választottam az idén ünnepi kenyérnek. Szent István és az új kenyér ünnepén egy csavart koszorú formára esett a választásom, amit nevezhetünk akár koronakenyérnek is. Szerintem illik ehhez az ünnephez.
Nagyon szép, mutatós a kenyér, négyet is sütöttem belőle, hármat elajándékoztam, egy maradt magunknak.
A tésztáját egy gyorskovásszal indítottam, majd néhány óra múlva ahhoz adtam a többi hozzávalót.
Egy adag tésztából 2 koszorút készítettem, de természetesen lehet egyet is, a sütési idő ilyenkor kicsit hosszabb.

Hozzávalók:

Kovász:

• 30 dkg kenyérliszt
• 3 dl víz
• 1 dkg friss élesztő

A hozzávalókat alaposan elkevertem, majd a tálat egy fóliával szorosan lefedtem és 5-6 órára magára hagytam. Ezalatt a tészta megkel, majd kissé túlkel.

Tészta:

• az összes kovász
• 2 csapott teáskanál só
• 3 ek. olaj
• 2 ek. puffasztott amaránt (elhagyható)
• 2 ek. joghurt
• 0,5 dl víz
• 30 dkg kenyérliszt

Tálba szitáltam a lisztet, elkevertem a sóval és az amaránt pehellyel. A közepébe mélyedést készítettem, ide öntöttem az olajat, a vizet, a joghurtot és kovászt.

Alaposan bedagasztottam a tésztát, majd kelesztőtálba tettem és 30-35 percig hagytam kelni.

Természetesen dagasztógéppel vagy kenyérsütőgéppel is össze lehet állítani.

Amikor megkelt, enyhén lisztezett felületre borítottam és négy egyforma darabba vágtam.

A darabokból óvatosan kis cipókat formáztam, majd letakarva újabb 15 percig pihentettem. 

Ezután egyesével hosszú rudakat sodortam belőlük. 

Két rudat a közepüknél kereszteztem, majd a szálakat egymáson megcsavartam.

Végül meghajlítottam, a végüket is áthajtottam egymáson és sütőpapíros tepsire fektettem. 

Egy tepsin egy koszorú fér el.

Az egyik tésztát a nagy meleg miatt hűtőbe kellett volna tenni, hogy míg a másik kel, majd sül nehogy túlkeljen, de a hűtőmben nem volt épp hely.

Ezért bekapcsoltam a MIELE sütő kelesztőprogramját, kiválasztottam a 15 perces kelesztést. Ezután gőzös sütésre váltottam és 35 perc alatt ropogósra sütöttem az első koszorút.

A másik ezalatt szépen megkelt, ő egyenesen a gőzös, forró sütőbe ment.

A koszorúkat közvetlenül a sütés előtt kevés vízzel lepermeteztem, majd díszítésként tönkölykorpával megszórtam. Korpa helyett lehet magokat, vagy mákot is választani.

Paradicsomos csilidzsem

Nagyon megörültem, amikor a kedvenc termelőmnél gyönyörű csiliket láttam meg a helyi piacon. Rögtön eszembe jutott a paradicsomos csilidzsem, aminek a receptjét a Szakácsok könyvéből vettem. Pár éve főztem utoljára, azóta nem, pedig nagyon szeretjük. Dupla adagot készítettem, jó lesz majd gasztro ajándéknak is.
A csili azért rendesen elbánt velem, bár kesztyűben magoztam és aprítottam, ég a bőröm így is tőle...

Hozzávalók:

• 1 kg jó érett paradicsom
• 8 db csili
• 8 gerezd fokhagyma
• 4 hüvelykujjnyi friss gyömbér 
• 6 ek. halszósz
• 60 dkg cukor
• 2 dl alma vagy vörösborecet

A paradicsomokat leforrázzuk, majd hideg vízbe mártjuk és lehúzzuk a héjukat.

A fokhagymát megtisztítjuk, a gyömbért megpucoljuk és mindkettőt felszeleteljük.

A csilit félbevágjuk, kiszedjük a magokat és felaprítjuk.

A csilit, a fokhagymát, a gyömbért és a paradicsom felét turmixoljuk, a paradicsom másik felét felkockázzuk. 

Egy fazékba tesszük őket, hozzáadjuk a halszószt, a cukrot és az ecetet. lassú tűzön addig főzzük, míg besűrűsödik és szép fényes lesz. Ez nekem kb. 2 óra volt. Közben gyakran kevergetjük, a vége felé szinte állandóan, nehogy lekapjon.

Kis üvegeket sterilizálunk, beleszedjük a dzsemet., lekötjük, kupakot csavarunk rá, pár percre fejreállítjuk, majd szárazdunsztba tesszük. 

Sültekhez, halakhoz, sajtokhoz, szendvicsekbe ajánlott.

Őszibarackos-krémes csónakok

Tegnap reggel kiszaladtam a piacra, vettem barackot befőttnek, zöld húsút és a számomra újonnan felfedezett gumibarackot is. A zöldet csak egyszerűen tettem be, a megpucolt gyümölcsöt szorosan üvegbe tettem, rá két kanál cukor, késhegynyi citromsav és borkén, majd vízzel felöntöttem és kidunsztoltam.
A gumibarackhoz viszont főztem szirupot, amit fahéjjal, csillagánizzsal, szegfűszeggel, vaníliával és citromhéjjal ízesítettem.
A szirupból maradt ki, először arra gondoltam, hogy egy jó kis gyümölcsleveshez használom fel, de végül beugrott egy barackos péksütemény ötlete is. Olyan péksütit szerettem volna, amibe van bőven krém és gyümölcs is. Először csak a hagyományos csónakformát alakítottam ki, de kelés közben szétnyílt, meg kellett volna csavarni a két végét.

Helyette inkább kipróbáltam azt a formázást, amit régebben láttam egy fotón. A csónakok így már sokkal szebbek, formatartóbbak lettek.

Hozzávalók:

A krémhez:

• 3,5 dl víz
• fél rúd vanília kettéhasítva
• 1 csillagánizs
• 2 szem szegfűszeg
• egy darab citromhéj
• 3 ek. cukor
• 2 púpos evőkanál vanília puding

A vizet, a cukrot és a fűszereket lassú tűzön pár percig forraljuk, majd kihalásszuk belőle a fűszereket és a pudingporral besűrítjük. Félretesszük hűlni.

Míg hűl, elkészítjük a tésztát:

• 50 dkg finomliszt
• 1 tk. só
• 3 ek. cukor
• 2 tojás sárgája
• 3 dl tej
• 2,5 dkg friss élesztő
• 5 dkg puha vaj

• 1 ek barnacukor
• 2-3 őszibarack 

Díszítéshez:

• 5 dkg olvasztott csokoládé

Fél deci tejet meglangyosítunk, belekeverünk egy teáskanál cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. Felfuttatjuk.

A lisztet tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval és a cukorral. A közepébe mélyedést készítünk, ide öntjük a maradék tejet és a közben felfutott élesztőt. 

Bedagasztjuk a tésztát. Amikor kezd elválni az edény falától, hozzáadjuk a puha vajat is. Hólyagosra dolgozzuk.

Letakarjuk és kb. 30 perc alatt duplájára kelesztjük.

Ezután enyhén lisztezett felületre borítjuk, 10 egyforma darabba vágjuk és egyesével gömbölyítjük őket.

A munkapultra szórunk kevés barna cukrot, közepébe teszünk egy tésztagombócot és ovális formára nyújtjuk. nem kell vékonyra, kb. 3 mm vastagságú legyen a tészta. 

A tésztába tapadt barna cukortól majd szép fényes, enyhén karamelles ízű lesz a kisült péksüteményünk.

A fotó bal felső sarkán látszik, mennyi cukor tapadt bele. (ennek a cukros felületnek alul kell maradnia én csak a fotó kedvéért fordítottam meg)

A tészta közepén eloszlatunk a krémből, a tetejére rendezzünk pár szelet barackot. Két oldalról egy éles késsel vagy derelyevágóval bemetsszük a tésztát, kissé kitágítjuk a lyukat. Az egyik szélét áthajtjuk a töltelék felett, majd a másik szélét is:

A csónakokat sütőpapíros tepsire fektetjük. Rövid ideig pihentetjük.
A sütőt bekapcsoljuk és 180 fokra állítjuk. 18-20 perc alatt sülnek szép pirosra.
Rácsra tesszük és ha kissé lehűltek kevés olvasztott csokoládéval meglocsoljuk. A csokitól lesznek tökéletesek!

Tip: 
A tészta kenyérsütőgéppel, vagy dagasztógéppel is összeállítható.
Szirup alapú krém helyett főzött vaníliakrémmel vagy vanília pudinggal is elkészíthető.
Őszibarack helyett bármilyen gyümölccsel variálható.


A most szombati (17-i) péksütemény- és a következő (aug. 24-i) kenyérsütő tanfolyamra felszabadult, illetve van még hely. Info: limaratanfolyam@gmail.com

Őszibarack csatni (chutney)

A héten három adagot főztem ebből az őszibarack csatniból (chutney), egyrészt mert annyira jó, másrészt mert annyira jó lesz majd karácsonyi gasztro ajándéknak. Mondjuk mikor meséltem a barátnőmnek róla, és el is magyaráztam neki, mi is az, akkor csak annyit mondott, hogy furcsa ízlésetek van, lekvárral eszitek a sülthúst....
Valóban, a csatni állagában hasonlít a lekvárhoz, ráadásul hidegen is fogyasztják, de ízében azért messze van tőle. Ez ugyanis egy fűszeres, édes, savanyú, többnyire csípős szósz, ami eredetileg mangóból vagy más trópusi gyümölcsből készült, de ma már zöldségekből is készítik. Dél-Ázsiából származik. Húsokhoz, sajtokhoz, szendvicsekbe kiváló.
Mindhárom adagba többféle barackot tettem, került bele érettebb kopasz, kicsit keményebb fehér húsú és sárga húsú barack is, sőt a mai adagba gumibarackot vettem. Ezt őszintén szólva eddig nem ismertem, de az biztos, hogy most már vadászni fogom. Tömör, gyönyörű sárga húsú fajta, hihetetlen zamattal. Befőttet is ebből fogok eltenni, nem puhul el. Egyetlen hátránya van, sajnos nem magvaváló...

Hozzávalók:

• 1/2 csésze barnacukor (125 ml)
• 1/2 csésze kristálycukor
• 1/2 csésze almaecet
• 1 lila sonkahagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 5 cm friss gyömbér
• 1 db kisebb chili
• 1 db piros húsospaprika
• 5 dkg mazsola
• 1 mangó (elhagyagyható)
• 1 kg őszibarack
• 1 mk. őrölt kardamom
• 1 mk. kurkuma

Elővettem a gyönyörű piros vaslábasomat (na jó, ez lényegtelen, a lényeg a nagyobb fazék..), és belemértem a cukrokat, valamint az ecetet. Hozzáadtam a finomra vágott hagymát, csilit, apróra kockázott piros húsú paprikát (kápiát használtam), a lereszelt fokhagymát és gyömbért, és a mazsolát. Feltettem a tűzre és lefedve 30-40 percen keresztül főztem, lassú tűzön. 

Míg főtt megpucoltam a barackot, kimagoztam és apró kockára vágtam. Ha nehezen jön le a barack héja, forró vízbe kell mártani 1-2 percre, majd hidegbe, ezután könnyedén le lehet húzni.

A közben kissé besűrűsödő szószhoz adtam a barackot, a kurkumát és a kardamomot és most már fedő nélkül főztem további 30-40 percig, míg kellően besűrűsödik. Közben gyakran kevergettem, nehogy lekapjon. 

Az utolsó adaghoz már nem tettem mangót, helyette egy almát reszeltem bele rögtön a legelején, úgy is tökéletes lett.

Míg a szósz főtt kisebb üvegeket kimostam, csírátlanítottam, majd az elkészült csatni beleszedtem. Lekötöttem celofánnal, rácsavartam a kupakot és fejre állítottam pár percre, végül vastag takarókba bugyoláltam és ott hagytam kihűlni, azaz dunsztoltam.

Kardamom helyett lehet fahájjal, csillagánizzsal, szegfűszeggel, vagy egyszerre ezekkel is ízesíteni. 

Tésztasaláta

Jó régen írtam már bejegyzést, de először elmentünk kicsit pihenni. Közös megegyezéssel ilyenkor nincs számítógép, tévé, csak a kikapcsolódás sok-sok könyvvel.
Amióta meg hazajöttünk tombol a pokoli kánikula, se sütni, se főzni nincs kedvem, ha meg netán lenne, számolnom kellene a családom rosszallásával  sütő bekapcsolás miatt.
Főzni is csak expressz gyorsaságú ételeket főztem, ma már ahhoz sem volt igazán kedvem, így csak egy gyors tésztasalátát dobtam össze. A csak az csak az elkészítési idő rövidségére utal, mert maga a saláta eszméletlen jó.
Az ötletet a tegnap vásárolt nagyon szép koktélparadicsom adta, volt benne fekete, extra édes, és sárga, szintén mennyei.

Feltettem főni egy csomag rigatoni tésztát. Míg főtt egy tálban elkevertem kb. fél dl olívaolajat, fél citrom levét, pici sót és borsot. A megmosott paradicsomokat (kb. 30 dkg) félbevágtam, de ha aprók akkor elég csak kézzel kicsit összenyomni. Adtam hozzá olajbogyót és kevés kapribogyót is, végül beleforgattam egy doboz tonhalkonzervet is, aminek a levét lecsepegtettem, valamint egy doboz, szintén lecsepegtetett mini mozzarellát is. A hal chilis volt, így külön chilit már nem tettem bele.
egy csokor friss bazsalikomot apróra vágtam és a salátába kevertem.
A kifőtt tésztát leszűrtem és az ízes paradicsomhoz öntöttem. Összeforgattam és salátástálra rendeztem.
Rukkolával és bazsalikom levelekkel díszítettem.
Azonnal tálaltam.

Gyönyörű salátástál a SütniFőzni webshop-tól.