Szinte nincs nap, hogy ne frissíteném a kovászomat. Etetés után rendszerint sütök is vele, de így is előfordul, hogy a hűtőben a kovászos dobozok száma felszaporodik. Mivel kidobni nem szeretem, mégiscsak a dédelgetett kicsinyem :D, sütök valamilyen péksüteményt, amihez felhasználom a hűtős, alvó kovászt. Ilyenkor muszáj egy kis élesztőt is adni mellé természetesen, de nincs azzal semmi baj.
Hozzávalók:
- 50 dkg finomliszt
- 15 dkg hűtős kovász
- 1 dkg friss élesztő
- 3 ek. olaj
- 15 dkg joghurt (vagy aludttej)
- kb. 2 dl víz
- 2 tk. só
- 1-1 ek. lenmag, szezámmag, napraforgómag
A lenmagot és a napraforgó magot száraz serpenyőbe tettem és elkezdtem melegíteni. Közben egy mozsárban durvára törtem a napraforgómagot és azt is a serpenyőbe öntöttem. 1-2 perc alatt illatosra pirítottam, majd hagytam, hogy teljesen kihűljön.
Dagasztógép táljába mértem a joghurtot, és a vizet (amiből egy keveset érdemes visszatartani és csak szükség szerint adagolni), a hideg kovászt, erre a lisztet, a sót, az olajat, majd végül rámorzsoltam a friss élesztőt. Alacsony fokozaton kb. 5-7 percig, majd magasabb fokozatra kapcsolva még 15 percig dagasztottam a tésztát. Az utolsó 2 percben hozzáadtam a lepirított magvakat is. Puha, de nem ragacsos tésztát kaptam, amit fedeles kelesztőtálba tettem és 45 percig hagytam érni, szobahőmérsékleten.
Ezután a megkelt tésztát liszttel meghintett deszkára borítottam, 8 egyforma darabba vágtam, mindet gömbölyítettem, majd letakarva még 15 percig pihentettem. Ezután a kis cipókat kézzel kilapogattam és megformáztam a háromszögeket. Mutatom:
A péksüteményeket formázott oldalukkal lefelé sütőpapírral bélelt tepsire fektettem, egymástól távolabb. Egy fóliával letakartam és 30 percig megint kelni hagytam.
Ezalatt a sütőt előmelegítettem 200 fokra. A megkelt háromszögeket vízzel kissé lepermeteztem és meghintettem szezámmag és lenmag keverékével. A tepsit a forró sütőbe toltam, a sütő oldalára permeteztem vizet, majd az ajtaját gyorsan becsuktam, hogy a keletkezett gőz ne tudjon elillanni. A zsemlék 20-25 perc alatt sültek szép pirosra, ropogósra. Rácsra szedtem hűlni őket.
Másnap a férjem hosszabb, egész napos munkára ment, neki csomagoltam szendvicseket belőle. Ő legjobban a sajtos-szalámis szendvicset szereti, így megkentem őket jófajta vajjal, arra fektettem egy salátalevelet, azt beborítottam a teljesen egyedi, édeskés, dióra emlékeztető Frico Maasdam sajttal, erre került a házi szalámi, paradicsom és persze megint sajt. A lyukacsos, lágyabb, krémesebb állagú Maasdam tökéletes szendvics kiegészítő és már a látványa is étvágygerjesztő. Egy üveg jól behűtött saját készítésű bodzaszörppel vitte el a szendvicseket. Nem panaszkodott.
x
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése